A balatonföldvári Nyugati-strandra épített kikötő. A balatonvilágosi Club Aliga beépítése. A tihanyi, alsóörsi, csopaki, aszófői építkezések és megannyi, a közvetlen Balaton-partot érintő, a laikus számára is láthatóan környezetkárosító beruházás, amelyeket jellemzően két dolog köt össze. Az egyik a NER-es gazdasági holdudvar, a másik a veszprémi kormányhivatal. A tóparti beruházások engedélyeztetésével ugyanis döntő részben Veszprémben foglalkoznak. A somogyi és zalai hivatalhoz sokkal kevesebb ügy jut, míg a vízügyi és vízvédelmi hatósági, szakhatósági hatáskört érintő kérdések 2024-ig a fejéri katasztrófavédelmi igazgatósághoz tartoztak.
Az országosan hírhedtté vált – sok esetben elsőként a Népszava által megírt – esetek, amelyeket szinte kivétel nélkül civil szervezetek karoltak fel, s indítottak peres eljárásokat a tópartjuk, a településük, s az élő környezet megmentése érdekében azonban valahogyan rendre a veszprémi kormányhivatalhoz kapcsolódtak. Annak is a környezetvédelmi, természetvédelmi és hulladékgazdálkodási főosztályhoz, azon belül pedig környezetvédelmi osztályhoz, illetve annak vezetőjéhez.
Balatonföldvári kikötő: a NER-közeli beruházó nem nyugszik, azt akarja, hogy a Pécsi Törvényszék bírálja felül a Kúria jogerős ítéletétLapunk az elmúlt hat évben megannyi, a civilek által a veszprémi kormányhivatal ellen indított, az esetek döntő többségében a tóvédő aktivisták szempontjából nyertes bírósági eljárásról számolt be. Akadtak olyan ügyek, melyekben a végső szót a Kúria mondta ki, s derült ki ezáltal, hogy a földvári Nyugati-strandra épített vitorláskikötő nem üzemelhet, noha a veszprémiektől minden segítséget megkapott a projekthez, sőt, a hivatal még afelett is szemet hunyt, hogy a beruházó a bírósági tiltás ideje alatt is építkezett.
A különböző szintű bírói fórumokon csak lapunk legalább másfél tucat olyan ítéletet és végzést számolt össze, amelyben elmarasztalták, új eljárásra és perköltség megfizetésére kötelezték a veszprémi kormányhivatalt,
így kíváncsiak lettünk, összesen hány vesztes eljárásnál tart a kormányhivatal? Közérdekű adatigényléssel fordultunk a Veszprém Vármegyei Kormányhivatalhoz, 2019-től éves bontásban kikértük hány környezetvédelmi engedélyezési eljárást - előzetes vizsgálatot, környezeti hatásvizsgálatot, környezetvédelmi felülvizsgálatot vagy környezetvédelmi teljesítményértékelést - folytattak le a Balatoni Kiemelt Üdülőövezetbe tartozó települések területén, ezek közül hányszor támadta meg valaki – magánszemély, civil szervezet, önkormányzat vagy egyéb szerv – közigazgatási per útján a kiadott határozatot, ezekből mennyi jutott el bírósági szakba, hányban született ítélet, s ezekben hány alkalommal helyezte hatályon kívül az illetékes törvényszék az adott határozatot és utasította a kormányhivatalt új eljárás lefolytatására? Kikértük a nevesített eljárás típusokhoz kapcsolódó egyéb eljárási cselekmények - például ügyféli jogállás megtagadása, eljárás jogszerűtlen szüneteltetése - ügyeiben indított közigazgatási pereket is, s külön rákérdeztünk, a vesztes perek miatt mekkora perköltsége keletkezett a kormányhivatalnak? Vagyis konkrétan mennyi adófizetői pénzbe került, hogy a kormányhivatal akár a jogszabályokkal is szembe menve a jellemzően kormányközeli beruházók érdekeit támogatta?
Hogy legyen összehasonlítási alapunk, a tó körül illetékes másik két kormányhivatalt, a somogyit és a zalait is megkerestük, ahogyan a fejéri katasztrófavédelmet is. Hány a Balaton partjára érvényes vízjogi engedélyt adtak ki a balatoni üdülőövezetbe tartozó településekre, ezek közül hány esetben támadta meg valaki az engedélyt, mennyi jutott el bírósági szakba, hány alkalommal állapította meg az igazságszolgáltatás a felelősségüket, s az ilyen vesztes perek miatt mekkora perköltsége keletkezett az igazgatóságnak?
Somogy, Zala és a katasztrófavédelmi igazgatóság a jogszabályban előírt – 15 napos – határidőre válaszolt, a veszprémi hivatal viszont törvénytelenül még arra sem volt hajlandó, hogy 15 nappal meghosszabbítsa a válaszadási határidőt.
Annyiból érthetően, hogy 30 nap után sem reagált semmit, ezután lapunk a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz (NAIH) fordult, s nem tudni, ennek hatására-e, de végül a múlt héten válasz érkezett Veszprémből is. A dokumentumokból azonban kiderült, a hivatal jogszabályellenesen az eljárásokkal és perekkel kapcsolatos költségeket is anonimizálta, mint szenzitív adatokat, mely, mint azt lapunknak Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója is megerősítette, abszolút törvényellenes, hiszen a kormányhivatal költségvetése közpénz. Emiatt ismét a NAIH-hoz fordultunk, ám eddig nem történt előrelépés az ügyben.
Ironikus, de az elsők között egy NER-es projektre költhet milliárdokat a Tisza-kormány a frissen megszerzett uniós forrásokbólAmúgy semmi sem mutatja jobban, hogy a veszprémi kormányhivatal törvénysértőn járt el, minthogy a másik két hivatal, valamint a katasztrófavédelmi igazgatóság kiadta a kért adatokat. Ezekből kiderült, a zalai kormányhivatal 2019 óta 31 környezetvédelmi engedélyezési eljárást folytatott le, s ezek határozataikat egyetlen esetben sem fellebbezték meg, s közigazgatási per sem indult, így értelemszerűen ezzel kapcsolatos költségek sem terhelték a hivatalt. Somogyban 49 ilyen típusú határozat született, ezekkel szemben négy esetben indult jogorvoslati eljárás, 2-2 fellebbezés, illetve keresetlevél: egy keresetet a bíróság visszautasított, egy fellebbezést visszavontak, egy esetben a bíróság megszüntette a pert, melyben 12 ezer forint perköltség jutott a hivatalra, s egyszer megsemmisítette a másodfokú hatóság a határozatot, s az ötezer forintos illeték visszafizetésére kötelezték a hivatalt. Vagyis Somogyban hét és fél év alatt mindössze 17 ezer forintjába kerültek a kormányhivatalnak a környezetvédelmi engedélyezési eljárással kapcsolatos jogorvoslati eljárások. A fejéri katasztrófavédelem tájékoztatása szerint a kérdéses időszakban négy peres eljárásuk akadt, ebből kettő a földvári kikötőépítés ügyében, amelyeket elveszítettek, s 366 ezer forint perköltséget kellett kifizetni, a balatonvilágosi – aligai – kikötőépítés ügyében elvesztett pernél 120 ezret kellett fizetniük, míg egy balatonkenesei kikötőbővítésnél megnyerte a pert az igazgatóság, így a peres eljárások során összesen 486 ezer forint perköltsége keletkezett.
Mindezek tükrében különösen érdekesek a veszprémi adatok: tájékoztatásuk szerint 2019. január elseje óta 59 lezárt előzetes vizsgálatban és 23 környezeti hatásvizsgálatban hoztak határozatot, két esetben adtak be velük szemben keresetet ügyféli jogállás megállapítása iránti kérelem visszautasítása miatt. A határozatokkal szemben megannyi per indult, ezek közül ötször fellebbezték meg a kormányhivatali döntést, s 16 esetben döntött a bíróság a hivatal ellen, legalábbis a veszprémi tájékoztatás szerint. A kormányhivatal által küldött dokumentumokat egyeztettük olyan balatoni civil szervezetekkel, amelyek perben álltak-állnak a kormányhivatallal, s ez alapján kiderült,
több ügy nem szerepel a közérdekű adatigénylésünkre küldött válaszban.
A csatolt dokumentumokból az is kiderül, hogy a civilek által kifogásolt, bíróság elé vitt ügyek többségében a határozat egyetlen hivatalnokhoz, a környezetvédelmi osztály vezetőnőjéhez köthetőek. Aki döntéseivel nemcsak vesztes perek sokaságát idézte elő, de arra is akad bizonyíték, hogy a jogerős bírósági ítéletet nem tartotta-tartja be: egy ügyféljogállásról és iratbetekintésről szóló perben a bíróság megsemmisítette a környezetvédelmi osztály elutasító határozatát – egyúttal jelezve, a hivatal indokolatlanul húzta az időt az eljárás során –, s bár a verdikt óta eltelt 9 hónap, vagyis az ügyintézési idő már bőven lejárt, az osztályvezető asszony – teljesen törvénysértő módon – azóta sem hozta meg az új határozatot, s ezt nem is indokolta semmilyen formában.
Mivel veszprémiek jogszabályellenesen törölték az adatigénylésünkre megküldött periratokból a kormányhivatalt terhelő eljárási és perköltségeket is, ismét csak az érintett civil szervezetekkel közösen számoltuk össze, minimálisan mennyi közpénzt kellett kifizetniük a NER-érdekeltségek támogatására született, majd elmeszelt, természetkárosító határozataik miatt. Ezek alapján – Alsóörs, Csopak, Balatonaliga és Balatonföldvár civiljeivel egyeztetve – annyi bizonyosnak tűnik, hogy minimum 5 millió forintra rúg a költség, amit a civilek számára kellett kifizetniük, természetesen ez csak egy része a teljes összegnek, és az államnál maradó perköltségeket sem számoltuk. Legalább ennyibe került a veszprémi kormányhivatal NER-szervilizmusa az adófizetőknek.
A Tiszától várnak segítséget Balatonaligán a civilek, hogy ne veszítsék el végleg a tópartot a NER-es vállalkozóval szemben