A történelem már sokszor bebizonyította, hogy bár a háborúkat szokás irracionális őrületnek minősíteni, mégis mindig bebizonyosodik, hogy a végső parancs mögött hideg számítás áll. Sok pénz, gazdasági érdekek, birodalmi szempontok, a hatalmat birtoklók beteges logikája – csupa olyan hivatkozás, ami a döntés meghozatalakor tömegeket képes mozgósítani. Aztán eltelnek hónapok/évek és az értelmetlen öldöklést tűzszünet, majd békekötés zárja le. Ezt a fájdalmas igazságot nem más fogalmazta meg, mint Alekszandr Lebegy tábornok nem sokkal az orosz hadsereg afganisztáni kivonulása után. A jelek arra utalnak, hogy ez most sem lesz másképp.
Az orosz-ukrán háború még ebben az évben véget érhet. Ezt mondta Kijevben Zelenszkij államfő és Budanov, az elnöki hivatal vezetője. Meglepő módon a tárgyalásos befejezés lehetőségére utalt Vlagyimir Putyin is több alkalommal. Fontos tisztán látni, hogy a konfliktus 2014-ben bekövetkezett kirobbanása óta teljesen megváltozott a történések minden szereplője. Míg Ukrajna megerősödött, Oroszország befolyásából alig maradt valami.
Robert Brovdi: Ha az oroszok megpróbálnák elfoglalni Kijevet, a világtörténelem legnagyobb vérfürdője jönneA világpolitika egyensúlya felborult. Minden a feje tetejére állt. Voltak évtizedek, amikor a kétpólusú világrend hidegháborús szabályai határoztak meg mindent. Csakhogy a Szovjetunió széthullott, a kommunista álom kudarcát egy olyan egypólusú berendezkedés követte, melyben Washington szinte korlátlanul tudta érvényesíteni az akaratát.
Egy ideig úgy tűnt, hogy az Egyesült Államok mellé felzárkózó Kínával ismét kétpólusúvá rendeződnek a folyamatok. Hogy nem így alakult, az leginkább annak köszönhető, hogy a Fehér Házba visszatérő Donald Trump olyan világot álmodott meg, melyben a jelszava, az „Amerika az első”, mély ideológiai tartalommal bírt. Trump fejében az első leginkább mindenek fölött állót jelent.
A nemzetközi jog, az államok közötti megállapodások, a szövetségeseknek tett kötelezettségvállalások semmibe vételét, a nemzeti önzés gátlástalanságát.
Ebben az új világban meglepően egy nyelvet beszélt az amerikai és az orosz elnök. A háborúk, a fenyegetés, a zsarolás az ő esetükben a diplomácia fő eszközei. Trump második elnöki ciklusa pazar ajándéknak bizonyult Putyin számára. Az orosz elnök egy évig gátlástalanul úgy érezhette, hogy bármit megtehet Ukrajnában.
Az Egyesült Államok azzal is hozzájárult a korábbi világrend lerombolásához, hogy gazdasági és katonai képességei birtokában azok ellen fordult, akik erre a legkevésbé sem számítottak.
Európát a legfőbb szövetségesétől érte az övön aluli ütés. Kijutott a fenyegetésekből és a zsarolásból Kanadának és Mexikónak is. Az Egyesült Államok legfőbb gazdasági partnerei a lehető legnagyobb önuralmat tanúsítva reagáltak, és válaszolnak a mai napig a Fehér Házból jövő irracionális nyilatkozatokra. Kanada egyértelművé tette, hogy bár Trump nagyon szeretné, soha sem válik a déli szomszéd 51. államává. Mexikó elnökének, Claudia Sheinbaumnak minden diplomáciai érzékét latba kellett vetnie, hogy kellő határozottsággal utasítsa vissza a rendszeressé vált vádakat. Az illegális migráció, a drogkartellek tevékenysége és a két állam gazdasági érdekeinek összehangolása csupa olyan kérdés, amit Trump a rá jellemző erőszakossággal akar megoldani. Ezzel szemben mexikói és a kanadai vezetők pontosan tudják, hogy az országaik közötti szabadkereskedelmi egyezmény, az USMCA tökéletesen tükrözi a három észak-amerikai gazdaság érdekeit és egymásrautaltságát. Az összefonódás annyira mély, hogy nehéz komolyan venni Trump fenyegetéseit. Legutóbb Párizsból június 17-én üzente meg, hogy legszívesebben felmondaná a megállapodást.
Pokoli elfogás MexikóbanAz amerikai elnök agresszív nyilatkozatai pontosan tükrözik a világpolitikában általa meghonosított stílust. Sheinbaummal szemben Trump még nem lépte át a diplomáciában kényesen tiszteletben tartott határvonalat. Viszont megtette ezt Giorgia Melonival. Az olasz miniszterelnöknek azért jutott ki az alpári személyeskedésből, mert merészelte nem támogatni az Egyesült Államok Iránnal szembeni lépéseit. Meloni az elmúlt években különleges, bizalmi viszonyt alakított ki Trumppal. Ennek ellenére nem engedte használni az olaszországi NATO bázisokat az Irán elleni légicsapások során. Trump reakciója ebben az esetben is felért egy öngóllal.
Álomszövetségnek indult, butácska szakításig fajult Donald Trump és Giorgia Meloni viszonyaNem csak azért mert Sheinbaum és Meloni a nemzetközi politika színpadának legnagyobb tekintélyű politikusai közé tartoznak. Sokkal többről van szó.
A világpolitika legerősebb államainak, az úgynevezett szuperhatalmaknak a vezetői sorra tapasztalták meg befolyásuk korlátait. A két-, mások szerint hárompólusúnak remélt világunkban minden a feje tetejére állt. Sorra fájdalmas felismerések érik a magukat szinte mindenhatónak gondoló politikusokat.
A sort Putyin kezdte azzal, hogy Ukrajna lerohanásával egy lendületes agresszióval remélte szétrúgni a világ működésének addigi rendjét. Néhai birodalmát vissza akarta helyezni a legnagyobb játékosok közé. Peking és Washington még hajlott is volna egyfajta befogadásra, azonban a kísérlet kudarcot vallott. Ukrajna hősies ellenállása, Európa, valamint a demokratikus jogállamok világméretű összefogása rehabilitáció helyett inkább az intenzív osztályra juttatta a lassan elvérző Oroszországot. Az ukránok a saját fejlesztésű, nagy hatótávolságú csapásmérő fegyvereikkel olyan rombolás hajtanak végre az ellenség hátországában, hogy egyre inkább megkérdőjeleződik Moszkva képessége a háború folytatására.
Elkezdett vergődni az orosz gazdaság Vlagyimir Putyin Ukrajna elleni háborúja egyre keményebben sújtja az államotEljött a drónok totális háborúja, és az ukránok most új fejezetet akarnak nyitniAz olajipari létesítmények elleni folyamatos támadások már kiiktatták az orosz finomítói kapacitások 23 százalékát. A kőolajexport lehetőségei is beszűkültek. Az utolsó, egyben legnagyobb fekete-tengeri olajterminál a heti 12-14 tanker töltése helyett 2 darabot tudott elindítani. Szakemberek információi szerint drámai üzemanyaghiány kezd kialakulni. És mindezt egy olyan országban, amit a világkereskedelem benzinkútjának szoktak gúnyolni.
Ha tartósan igaznak bizonyulnak a mostani hírek, akkor elindulhat az orosz gazdaság összeomlásának láncreakciója. A létfontosságú szállítási útvonalakat tekintve, a megszállt Krím félszigetet már teljesen elvágták a külvilágtól. A 2,4 milliós lélekszámú félszigetről megindult a lakosság pánikszerű menekülése.
Az ukrán dróntámadások után rendkívüli állapotot vezettek be az oroszok a megszállt KrímbenEllátási zavarokról, üzemanyag-korlátozásokról érkeznek beszámolók Oroszország más régióiból is. Mindezt azzal a lélektani csapással teszik még drámaibbá az ukránok, hogy látványos támadást intéztek először Szentpétervár, majd Moszkva ellen. A fővárosi körgyűrűn belül, a belvárostól 16 kilométerre levő kőolaj-finomítót romboló drónok támadása látványosan bizonyította az orosz légvédelem kiszolgáltatottságát.
A Moszkva körül hatvan éve épülő, a világ egyik legerősebbjének tartott háromszoros védelmi rendszer szégyenteljesen kudarcot vallott.
Oroszországhoz hasonlóan kezd megszégyenülni az Egyesült Államok is. Trump eredménytelen hangoskodásba fulladt vámháborúját leginkább értetlenség fogadta világszerte. A venezuelai kalandot is még úgy-ahogy elnézték Washingtonnak. Irán ellen viszont olyan kényszerpályára lavírozta magát az amerikai elnök, ahonnan nehéz lesz győztesként távozni. Teherán megerősödött, Washington regionális szövetségesei pedig láthatták, hogy mennyire nem hatékony a nekik ígért védelem.
Szerteágazó következményekkel jár az iráni fiaskó, Netanjahu nagyobbat bukhat Trumpnál isAz amerikai elnök politikája súlyos csapásokat mér az Egyesült Államok nemzetközi pozícióira. A bizalomvesztés Európát a szorosabb összefogás és a mindenkitől független saját képességek megerősítésének irányába tolta.
A világpolitika közepes súlycsoportjába tartozó szereplői, az olyan jelentős államok, mint Kanada, Mexikó, Brazília, Ausztrália, Dél-Korea vagy Japán, mind megtapasztalták az együttműködés és a bizalom jelentőségét ebben a széttöredezett, sokpólusú világban.
Mindeközben Kína és India igyekszik távol tartani magát a fegyveres konfliktusok csatazajától. A két ázsiai óriást a következetes békepártiság nem gátolja abban, hogy csillagászati profitot realizáljanak a háborús üzleten.
