Mindig is természetkedvelő ember voltam, ám a történetünk valójában az ültetés vonaláról indult el. Másfél évvel ezelőtt Budapestre költöztem, és szerettem volna teljesen új dolgokba fogni. Ekkor hoztam létre egy Facebook-csoportot a gerillaültetés témájában, amelyhez sokan csatlakoztak. Kezdetben készítettem egy térképet, de ekkor még főleg csak magunknak és a csoporttagoknak szántam. Menet közben jöttem rá, hogy talán nem is magára az ültetésre, hanem sokkal inkább a fák feltérképezésére kellene fókuszálnunk – idézi fel a kezdeteket Bognár Levente, a Gyümölcstérkép megálmodója.
Fügét a parkokba!
Egyszer a Margit-szigeten sétált, és látott egy meggyfát, amelynek az alsó ágairól már mind leszedték a gyümölcsöt. Igény tehát nagyon is lenne, és bár kevesen tudnak a létezésükről, rengeteg ilyen közösségi fa van a városokban. A Gyümölcstérkép elindításában nagy segítséget jelentett, hogy léteznek publikus adatok, ez adott egy kezdőlökést. Mostanra a közösség már szinte önjáró, a tagok folyamatosan jelölgetik a helyszíneket. Felmerülhet a kérdés, hogy ki ellenőrzi a fák valódiságát. Levente úgy gondolja, hogy aki regisztrál, az komolyan fogja venni ezt a feladatot, alapvetően bizalommal kell lenni a tagok iránt, és pozitívan kell tekinteni a közösségre. Ennek támogatására került be a lájk- és a kommentelésfunkció is a felületre. Így a közösség képes magától ellenőrizni, hogy a bejelölt fa valóban ott van-e, és bír-e olyan értékkel, hogy lehessen róla gyümölcsöt szedni.
Ez egy teljesen egyéni projekt, jelenleg nem dolgoznak együtt sem önkormányzatokkal, sem egyéb szervezetekkel. A webes részt egyedül Levente csinálja. Informatikus, és a sok irodai munka idővel felébresztette benne az igényt, hogy jó lenne valami kézzelfoghatót, hasznosat csinálni, ráadásul azt is nagyon élvezi, hogy a szakmát össze tudja kombinálni a hobbijával.
Korábban is voltak már a közösségért tett ötletei, mert hisz abban, hogy ami neki jó, az valószínűleg másnak is jó lesz. Csupán meg kell találni azokat az embereket, akikkel azonos frekvencián lehet mozogni.
A honlapot nagyjából fél éve fejlesztgeti, de komolyabban csak az elmúlt egy-két hónap óta foglalkozik vele. A projekt igazi áttörését az hozta meg, amikor az egyik posztjuk virális lett a Facebookon.
Volt már példa rá, hogy vásároltak csemetét, de Levente személyes kedvenc fajtáját, a fügét például maguk szaporítják. Bár az ültetést egyelőre háttérbe helyezték, a korábbi és a jövőbeni helyszín kiválasztása során alaposan megfontolják, hol nem lesz kaszás fűnyírás. A két legelső fügefájuk a Margit-sziget Árpád híd felé eső lejáratánál, a futópálya mellett, ilyen munkálatok áldozatává vált. Azonban ha majd megint ültetnek, figyelnek arra is, hogy amikor megnő a fa, a lehulló gyümölcs ne legyen zavaró a gyalogosoknak, így inkább az elhagyatottabb helyeket fogják választani.
Sokan félreértik a céljukat, például a magánházak elé ültetett fák kapcsán. Fontos leszögezni, hogy nem ez a projekt fő profilja. Az említett Facebook-bejegyzésük kapcsán megemlíti, hogy pár kommentelő feszélyezve érezte magát, holott szó sincs arról, hogy a házak elé magánszorgalomból ültetett fákhoz irányítanák a szüretelőket.
Nagyon élteti Leventét az, hogy mások is csatlakoznak, és látja, ahogy megy előre a dolog. Ha öt évre előretekint, egy olyan platformot lát, ahol rengeteg jelölés és egy több százezres adatbázis található akár százezer taggal, akik aktívan visszajönnek, jelölnek, kommentelnek. Hosszú távú célja az önkormányzatok elérése és közös események szervezése. A zöld projektek témakörében rengeteg lehetőség van, ez őt nagyon érdekli, már dolgozik egy következő, hasonló témájú weboldalon.
Bánjunk egymással tisztelettel!
– Az alapötlet Levi fejéből pattant ki, én később csatlakoztam be a folyamatba, mert már az első pillanattól kezdve rendkívül jó kezdeményezésnek éreztem. A logikája pofonegyszerű: ha a Google-térképen bármikor rá tudsz keresni arra, hogy hol van a legközelebbi kávézó, akkor miért ne tudnál ugyanúgy rákeresni arra is, hogy hol találod a legközelebbi cseresznyefát? – mesél a motivációról a Gyümölcstérkép másik „gazdája”, Újvári Bertalan.
Nem nekik jutott először eszükbe a gyümölcsfa-regisztrálás ötlete, de talán abban ők az elsők, hogy megpróbálják ezeket a pontokat összefogni, rendszerezni, és egy valódi közösséget kovácsolni a kezdeményezés köré. Az adatok megbízhatóságával kapcsolatban Bertalan egyetért Leventével, és azt mondja, hogy azok az emberek, akik a gyümölcsfatérképre való regisztrálással és jelölgetéssel töltik a szabadidejüket, olyan életfilozófiát vallanak, amely a közösségért tesz, éppen ezért hisznek abban, hogy a tagok nem visznek fel hamis adatokat a rendszerbe. Ha mégis előfordulna ilyen, az legfeljebb tévedésből történhet meg, amit a közösség segítségével könnyen lehet korrigálni.
A szüreteléssel kapcsolatban eddig kifejezetten jó tapasztalataik vannak, egyszer sem kerültek konfliktushelyzetbe, a közös gyümölcsszedés inkább közelebb hozza egymáshoz az embereket.
Persze ehhez elengedhetetlen a józan paraszti ész és a kölcsönös tisztelet: nyilván ha látja az ember, hogy egy lakóház előtt áll egy fa, otrombaság odaállítani öt kosárral azzal a szándékkal, hogy az egészet leszüreteli. Bertalan úgy véli, mindennek az a kulcsa, hogy bánjunk egymással tisztelettel. Ha pedig valaki mégis olyan szituációba kerülne, hogy egy helyi lakos vagy járókelő sérelmezi a szüretelést, akkor azt el kell fogadni, és keresni kell egy másik fát – szerencsére van belőlük elég a térképen.
Egyelőre a közösségépítés a legfőbb cél, és majd az ültetési helyszínek kiválasztásakor is ez a legfőbb szempont. Meg a jövőben gondolkodás, hiszen beletelik 10-15 évbe, mire a fák megnőnek, és teremnek. Parkok és nyilvános terek közelébe fognak ültetni, lehetőleg bent a városban, ahol a zöldítés is fontos szempont, és ahol nap mint nap sok embernek lehet ezzel örömet szerezni.
Közös szüretből közösség
Számos cikkben olvashatunk arról, hogy a közterületi gyümölcsgyűjtés, vagy ahogy külföldön emlegetik: urban foraging egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Azonban mint minden kezdeményezés, itthon is, külföldön is vitákat generál a támogatók és a kritikusok körében. Az egyik legnagyobb aggály a talaj- és légszennyezettség kérdése. A forgalmas utak mellett álló fák gyümölcsei nehézfémeket, valamint finomport nyelhetnek el. Ilyen helyekről nem szabad szüretelni. További veszélyt jelent, ha az embereknek nincs arról információja: történt-e, és ha igen, mikor az adott parkban valamilyen permetezés, vegyszeres kezelés. Problémát jelenthet a túlgyűjtés, a rongálás, hiszen ha egy fa túl népszerűvé válik, a látogatók a könnyebb szüret reményében letörhetik az ágakat. Végül, sokszor nehéz pontosan megállapítani, hol végződik a közterület, és hol kezdődik a magánbirtok.
A pró érvek közül az egyik legjelentősebb a nulla kilométeres élelmiszer-ellátás, hiszen a helyben szedett gyümölcsöknek nincs szállítási, csomagolási, hűtési költsége. A mozgalom kulcsszerepet játszik az élelmiszer-pazarlás csökkentésében.
Miközben a boltban aranyáron mérik a szezonális gyümölcsöt, évente tonnaszámra megy tönkre a köztéri vagy magánkertekben álló fákon a termés, mert senki nem szedi le azt. A gyűjtésnek fontos szociális és egészségügyi szerepe is van, hiszen az alacsonyabb jövedelmű családok ingyen juthatnak friss, mikrotápanyagokban gazdag, egészséges vitaminforráshoz.
Nem utolsósorban közösségformáló hatása van: a tapasztalatok azt mutatják, hogy azokon a helyeken, ahol a lakók aktívan szedik a fák termését, önkéntes csoportok alakulnak a növények metszésére, gondozására, védelmére.
