irodalom;Ünnepi Könyvhét;David Szalay;

A Booker-díjas brit–magyar író megkönnyebbült a választási eredmény miatt, de kíváncsi arra, hogy Magyar Péter miként fog politizálni

Húsba vágó találkozás David Szalayval a 97. Ünnepi Könyvhéten

Egy félretett regény megmentett töredékéből nőtt ki a tavaly Booker-díjjal kitüntetett Flesh. David Szalay a Könyvhéten arról beszélt, hogyan talált rá a regény hangjára, miért helyezte a történetet Magyarországra, és miként lehet semleges hangon elmesélni egy nyugtalanító történetet.

Túlzás nélkül kijelenthető, hogy az idei, 97. Ünnepi Könyvhét egyik legnagyobb érdeklődéssel kísért vendége David Szalay és az utóbbi hónapok egyik irodalmi világszenzációjává vált Flesh című regénye volt. A magyarul Test címmel megjelent kötetet a szerző rendkívüli érdeklődés mellett dedikálta pénteken a Vörösmarty téren. Szalay népszerűsége nem véletlen: a Flesh tavaly elnyerte az egyik legrangosabb irodalmi elismerést, a Booker-díjat. A brit–magyar szerző díszvendégként a rendezvényt is megnyitotta, a magyar fordítás megjelenéséhez kapcsolódva pedig pódiumbeszélgetésen vett részt. Ezen többek között a regény keletkezéséről, magyarországi tapasztalatairól és önbizalomhiányáról beszélt – mert bármennyire is meglepő, a Booker-díjas kötet végső soron önbizalomhiányból született.

A pódiumbeszélgetésen Szalay felidézte, hogy mielőtt nekilátott volna a Fleshnek, évekig dolgozott egy másik regényen. Ezzel a munkájával azonban nem volt elégedett, ezért félretette, és csupán néhány jobban sikerült részletet őrzött meg belőle. Az egyik ilyen töredékből bontakozott ki a születendő Flesh első fejezete, innentől pedig az a meggyőződés vezette, hogy a készülő regény működőképes alapokra épül. Számára tehát a kötet megírása önbizalomerősítő folyamat volt.

A történet eredetileg Angliában játszódott volna, Szalay azonban hamar módosított a helyszínen, és – többek között azért, mert akkoriban Magyarországon élt – ide helyezte át a cselekményt. Persze Anglia sem maradt ki teljesen a történetből, és valahol éppen e két világ testiségen keresztüli bemutatása adja a Flesh sajátos ízét. Kiemelt szerepet kapnak például az étkezések. Külön jelentéssel bír, amikor a főhős Angliában a Nando's nevű gyorsétteremben eszik, vagy amikor egy pécsi vendéglőben rendel székelykáposztát. Az eredeti kiadásban különösen hatásos, hogy az angol szövegben kiemelve jelennek meg az olyan nevek, mint a lángos, a somlói galuska vagy a már említett székelykáposzta. Ezek a nemzetközi olvasó számára egzotikusnak ható elnevezések a magyar fordításban értelemszerűen nem tudják ugyanazt a hatást kiváltani.

A Flesh jellegzetesen minimalista stílusával Szalay egyrészt arra törekedett, hogy semleges hangon beszéljen egy sokkoló és nyugtalanító történetről, másrészt arra, hogy az intenzív realitás eszközeivel mutassa be a körülöttünk lévő világot. Talán éppen ezért hasonlítják sokszor Szalay stílusát Albert Camus-éhez, a Flesht pedig a francia író Közöny – újabb fordításban Az idegen – című művéhez.

A Szalayval folytatott beszélgetést az író magyar fordítója, Barabás András moderálta. A Flesh szerzőjének profizmusa és visszafogott humora sajátos hangulatot kölcsönzött az eseménynek. Hogy stílszerűek legyünk: a Szalayval való találkozás, csakúgy, mint a Flesh olvasása, húsba vágó élmény.

A 97. Ünnepi Könyvhét az, ahol még Orbán Viktor nőügyei vagy a filozófus Gyurcsány Ferenc is nehezen rúgnak labdába a kínálat mellett.