Az MTVA újabb kiszivárgott levelezése akkora meglepetést okozott a magyar társadalomban, mint amikor kiderül, hogy a Dunában víz van. A dokumentumok szerint politikai szempontok alapján próbálták napirenden tartani a Tisza Párt „energiapolitikai tervét”. Értsd: rémisztgessük tovább az embereket, hogy ha a Magyar Péter nyer, nem lesz benzin, áru, és olyan drágaság jön, mint még soha.
Lássuk be, ebben nem sok az újdonság. Az elmúlt években nagyjából annyi bizonyíték került elő a szerkesztőségi irányításról, hogy lassan külön levéltári szekciót lehetne nyitni neki. Voltak hangfelvételek, amelyeken „rogáni sorvezetőről” beszéltek. Voltak kiszivárgott szerkesztőségi eligazítások arról, mely szakértőket kell elővenni, melyeket kell eltüntetni, hogyan kell egy történetet „jól” értelmezni. Hallhattunk olyan felvételeket is, ahol maguk a közmédia vezetői beszéltek arról, hogy százmilliárdok égnek el „észak-koreai” propaganda üzemeltetésére, miközben a szerkesztőség szakmailag kiüresedett. Ugyanakkor érdekes, mennyire más érzés mindezt most, másfél hónappal a Tisza kétharmados győzelme után olvasni, mint Orbán Viktor hatalmának éveiben. Korábban jött a botrány, de a következmény nem. Most más a helyzet, hisz először nem az a kérdés, hogy lesz-e elszámoltatás, hanem az, hogy mikor és milyen mélységig jut el. A rendszer emberei hosszú éveken át biztosak lehettek benne, hogy a tetteiknek nincs valódi ára, legfeljebb néhány „lipsi” méltatlankodik majd a közösségi médiában. Ma már más a leányzó fekvése, az óra ketyegni kezdett, és a Pitbullhoz hasonló döntéshozók pontosan érzik, hogy a történet véget ért. És örülhetnek, ha a mérleg végül csak az állásukat viszi el. Mert egy jogállamban nem kizárt, hogy egyszer számonkérik azt is, ki és mennyiért gyártotta évekig a nemzeti pánikot. És akkor már nem a híradó nézői, hanem a bírák teszik fel a kérdéseket.