„A társadalom megjavításáról szóló értelmiségi beszélgetés akkor veszti el a komolyságát, amikor minden elvont társadalomelméleti konstrukció szóba kerül, de az egyik legegyszerűbb, legmélyebb és legközvetlenebb alaptétel nem: az apák helyzetének helyreállítása. (…) Lehet beszélni oktatásról, mentális egészségről, közösségekről, felelősségről, tekintélyről, rendről és igazságosságról, de ezek jelentős része már következmény. Az alap ott van, hogy a gyermek életében az apa ne kegyelemből megtűrt mellékszereplő legyen, hanem természetes, egyenrangú és védelemre érdemes szülő” – az Apák az Igazságért Közhasznú Egyesület elnökségi tagja tette közzé ezeket az elgondolkodtató kijelentéseket egy saját YouTube-videóban.
Kalmár László György részletezte lapunk számára, milyen konkrét javaslatokat dolgoztak ki kilenc pontban annak érdekében, hogy helyreállítsák az elvált apák egyenjogúságát.
Ebben kiemelt szerepet játszik a IV/1533/2020. számú AB-határozat, amiben az Alkotmánybíróság a szülők egyenragúságát, mellérendeltségét kifejti, és ennek az alapjogi aspektusait taglalja.
Az első pont: szülői jogegyenlőséget az adórendszerben is. „Az anyák élethosszig tartó szja-mentességét a jelenlegi formában alkotmányosan és erkölcsileg is vitathatónak tartjuk, mert nem a szülői felelősséget, hanem az egyik szülő nemét díjazza. Ahol az apa neveli a gyermeket, ott ugyanúgy érvényesülni kellene ennek.” A következő pont: valódi anyagi biztonságot a kisgyermeket otthon gondozó szülőknek. Az egyesület szerint a gyermek hároméves koráig az államnak valódi megélhetést biztosító összeget kellene adnia annak a szülőnek, aki ténylegesen otthon gondozza a gyermeket. „A lényeg, hogy ne alamizsna járjon arra az időszakra, amikor a szülő a gyermek érdekében kiesik a munkából.” Kalmár László György hangsúlyozta: itt is független lenne a gondozó szülő neme, azaz az édesapa is választhassa a gyermekgondozást.
A gyermekek után járó adókedvezmények fele-fele arányban illessék meg az apát és az anyát – így szól a következő javaslatuk. „Válás után is! Természetesen ez abban az esetben működjön így, ha fele-fele arányban vesznek részt a gyerek nevelésében” – tette hozzá az egyesület elnökségi tagja. Azzal folytatta: meg kellene akadályozni az egyoldalú elköltözésekkel létrehozott vészhelyzeteket.
„Ne lehessen a másik szülőt kiszorítani a gyermek életéből úgy, hogy az egyik szülő elköltözik messzire, majd erre hivatkozva kéri a kapcsolattartás vagy a felügyelet átrendezését. Válás vagy különélés után a gyerek életközpontját védeni kell. Fő szabályként maradjon az eredeti lakóhelyén, ahol az iskolához, a közösséghez és mindkét szülőhöz a legjobban kötődik.”
Kalmár László György jó példaként említette az úgynevezett svéd modellt, amikor válás után a gyermek marad a régi lakásban, és a váltott felügyelet úgy valósul meg, hogy a szülők váltják egymást ebben az ingatlanban. Hozzátette: erre persze Magyarországon általában nincs meg az anyagi fedezet, hiszen ez egy rendkívül költséges módszer. Azonban a gyermek szempontjából ez a legjobb megoldás, hiszen megmarad az állandóság.
Ehhez kapcsolódik a következő javaslatuk: a váltott gondoskodás legyen a fő szabály. A bíróság csak indokolt esetben térhessen el ettől, ha valamelyik szülő alkalmatlan vagy messzire költözött, vagy nem vállalja a gyermek tényleges napi gondozását. „Ne az legyen a kiindulás, hogy az egyik szülő – általában az anyuka – a főszülő, a másik pedig egy hétvégi látogató, hanem az, hogy a gyermeknek két egyenrangú szülője van.” Ugyancsak fontosnak tartják, hogy a tartásdíjrendszert a tényleges gondoskodáshoz kell igazítani. Ez azt jelenti, hogy váltott gondoskodás esetén egyenletesen oszlanak meg a költségek, így fő szabályként senki sem fizetne tartásdíjat. „Ez persze úgy értendő, ha a szülők jövedelmi viszonyai nem térnek el nagymértékben. Ha az egyik szülő lényegesen kevesebbet keres, akkor kapjon valamennyi tartásdíjat akkor is, ha a gyermek váltott gondoskodásban van.
Sajnos az édesanyáknál gyakran azt tapasztaljuk, hogy pont ezért nem akarják a váltott gondoskodást, mert akkor nem kapnak tartásdíjat. Ki merem jelenteni, hogy ilyet apai oldalon még nem láttunk. Sok esetben az anyák számára a gyermek jövedelemforrás… Ezért is hozták azt a törvényt, hogy a gyerek indokolt szükségleteihez kell igazodni, nem pedig százalékban meghatározni a tartásdíj mértékét.”
Kalmár László Györgynek vannak olyan javaslatai is, amelyek igazából szimbolikus jelentőségűek. Az egyik az anyakönyv elnevezése, amit egy semlegesebb, korszerűbb fogalommal kellene felváltani. „A gyermek születésének hivatalos dokumentuma ne kötődjön nyelvileg az egyik szülőhöz, hanem legyen például születési bizonyítvány, ami pontosabban fejezné ki, hogy a gyermek születése nem kizárólag anyai, hanem családjogi esemény is.” Ezzel párhuzamosan azt is szeretné elérni, hogy az apai adatok automatikusan jelenjenek meg a gyermek irataiban. Mint az egyesület elnökségi tagja fogalmazott: az apa ne másodlagos, adminisztratív mellékszereplőként jelenjen meg, hanem a jogi és szimbolikus helye legyen ugyanolyan egyértelmű, mint az anyáé. „Ez nem egy formai kérdés, hanem annak a kimondása, hogy alapvető szülői kapcsolódása van az apának.” Tulajdonképpen ehhez kapcsolódik az a sokak számára talán bizarrnak tűnő elképzelés is, hogy születéskor legyen automatikus az apaság megállapítása DNS-teszttel. „A gyereknek joga van tudni, hogy ki az apja, és az apának is joga van ahhoz, hogy jogilag is egyértelműen kapcsolódjon a gyermekhez. Ez a lépés megszüntetné a bizonytalanságot, megelőzné a későbbi jogvitákat, az apasági pereket, és az apai felelősséget már a gyermek születésekor egyértelművé és világossá tenné.” Kérdésünkre, hogy ki finanszírozná ezt a vizsgálatot, Kalmár László György azt válaszolta: akár az állam, de véleménye szerint ez a szülőknek sem jelentene óriási anyagi terhet.
Összefoglalásként fontosnak tartotta kiemelni: ez a kilenc pont nem az anyák ellen szól, hanem a gyermekekért és az apák esélyegyenlőségéért. „Ha az állam komolyan gondolja a demográfiai fordulatot, nem elég pénzt osztogatni, helyre kell állítani a szülői bizalmat.”
