„Reagan alatt melegnek lenni Amerikában... az nem konkrétan olyan rossz, mint a holokauszt alatt zsidónak lenni Európában..., csak ha beüt a szar – jelen esetben az AIDS –, és nem azt mondom, hogy üldöznek, csak mondjuk az Úr jogos haragjának tekintik, ha belehalsz.” Ez hangzik el, úgymond felütésként, a Radnóti Színház Angyalok Amerikában című előadásának második része elején. Tony Kushner darabjának első részét, amely a Küszöbön az ezredforduló alcímet viseli, tavaly márciusban mutatták be a Nagymező utcában; a produkcióról e hasábokon is írtunk.
A második rész akkor és ott folytatódik – 1986 januárjában, Amerikában –, ahol az első befejeződött. A szereplők ugyanazok, és a tér is hasonló. Nagy Péter István már az első részt is nagyszabású, apokaliptikus vízióként rendezte meg, és ez a második részre is jellemző. Sőt, ez a lebegő színpadi nyelvezet most még markánsabban, erőteljesebben jelenik meg. A második rész alcíme: Peresztrojka. A végére eljutunk egészen 1990-ig, az újrakezdés lehetőségéig.
Ennek az időszaknak több áthallása van napjaink Magyarországára, ahol sokan a mostani időkre egyfajta rendszerváltásként tekintenek.
A darab mindkét részét Upor László fordította (dramaturg: Sándor Júlia), sajátos, mégis rendkívül érzékletes nyelvet teremtve. Olyat, amelyben az élőbeszéd képes egyszerre a trágárság határait súrolóan érzéki és hétköznapi, ugyanakkor elemelten költői és filozofikus lenni. Ez a kettősség jellemzi a látványt és a zenét is. A stáb hasonló, mint az első részben: a díszletet Devich Botond, a jelmezeket Szabados Luca tervezte. Bocsárdi Magor zeneszerzőként most is ihletettnek bizonyult.
Nagy Péter István rendezőt is láthatóan motiválta a feladat: miként lehet a darab második részéből egy több mint háromórás, háromfelvonásos előadást létrehozni úgy, hogy az végig képes legyen fenntartani az érdeklődést, jelenetről jelenetre újabb izgalmakat kínálva. Olyan az egész, mint egy látomásos filmes utazás.
A színészcsapat is nagyon inspirált. Major Erik az egyik főszerepben annyira zsigerien természetes, hogy ritkán látni színpadon ilyen lazán őszinte kitárulkozást. A partnerek is hozzák ezt a szintet.
László Zsolt keserűen maró kritikája és önkritikája nehezen feledhető. Pál András annyi színnel és leleménnyel játssza Louis Ironsont, hogy egyik ámulatból esünk a másikba. Lestyán Attila két alakban is nagyszerű. Tóth Ildikó több szerepben nyújt emlékezetes alakítást. Berényi Nóra Blanka a címben jelzett, begerjedt Angyal: a föld felett lebegve lép be a halandók álmaiba, nem kis felfordulást okozva. Bata Éva bolyongó nőalakja gyötrelmeivel együtt is erőt sugároz. Krisztik Csaba vette át a Katona József Színházhoz szerződött Simon Zoltán szerepét: Joseph Porter Pitt ügyvédet alakítja, jól beilleszkedve partnerei közé.
Az előadás rendkívül sok kérdést vet fel, leginkább azt, hogy képesek vagyunk-e az újrakezdésre. Túl tudunk-e lépni gyarlóságainkon, gyengeségeinken, bűneinken? Meg tudunk-e bocsátani? Ebben a világvége-hangulatban felfedezhetjük-e magunkban az emberit? El tudjuk-e fogadni, hogy mások vagyunk, egyáltalán tudunk-e valamit kezdeni a mássággal? Kellenek-e hozzá angyalok, vagy magunknak kell azokká válnunk?
Az Angyalok Amerikában második része arra készteti a nézőt, hogy szabadon, merev határok nélkül nézzen rá a környezetére és – nem utolsósorban – saját magára. Ha ezt csak egy este erejéig tesszük meg, már megérte. Ha pedig tovább is tudunk lépni, akkor meg pláne.
Infó: Tony Kushner: Angyalok Amerikában. Második rész: Peresztrojka. Radnóti Színház. Rendező: Nagy Péter István. A dráma mindkét része megjelent kötetben a Selinunte Kiadó gondozásában, Upor László fordításában.
