Az első lépés megtörtént az Orbán-kormány egyik legcsalafintább közpénzeltüntető trükkjének felszámolására. A Tisza egyik első alaptörvény-módosítása a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok, vagyis kekvák államosítása, amellyel az Állami Számvevőszék korábbi számítása szerint 3000 milliárd forintnyi vagyont sikerül visszavenni. Ennek nagy része „holt vagyon”: földek, klinikák, ingatlanok. Abból pedig, ami mozdítható, még nem tudjuk mennyi maradt meg az alapítványok fideszes potentátokkal és NER-közeli figurákkal megtöltött kuratóriumainak áldásos tevékenysége nyomán.
Hogy ezeknek a grémiumoknak egy része finoman szólva sem gazdálkodott felelősen a pénzzel, onnan is tudhatjuk, hogy a kecskeméti Neumann János Egyetem például több mint 120 milliárd forintnyi egyetemfejlesztésre kapott vagyont veszíthetett el az MNB alapítványokon keresztül. Az EU-s pénzek hazahozatalának szempontjából kulcskérdés, hogy a 21 modellváltáson átesett, „kekvásított” egyetem helyzetét rendezzék, de nagyot tévedünk ha azt gondoljuk, hogy csak a felsőoktatásban vesztették el az állami vagyoneleme közpénz jellegüket az alapítványokon keresztül. 15 olyan kekva létezik, aminek nincs köze az egyetemekhez, ebben a modellben működik például a Fidesz utánpótlásképzőjeként működő Mathias Corvinus Collegium (MCC) vagy a Lázár János vezette Jövő Nemzedék Földje Alapítvány, amely több mint ezer ingatlant kapott az államtól. Az új kormány eddigi kommunikációja alapján a végső cél ezeknek a kekváknak a megszüntetése.
A felsőoktatásban azonban ezzel még távolról sem ér véget a munka. Az egyetemek egy része ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy vissza akar térni a korábbi állami fenntartási modellhez, amelyben jóval kevesebb forráshoz jutottak és a bérek is sokkal alacsonyabbak voltak. Arról nem is beszélve, hogy a rektorok egy számottevő része a Fideszhez hű, és ez önmagában még semmiképpen nem indok a leváltásukra. A felsőoktatásban egy olyan megújulási folyamatnak kellene elindulnia, amelynek végén az egyetemi polgárok bevonásával születnek meg a lényeges döntések. Ez pedig jelenleg még egy alaptörvény-módosításnál is nagyobb feladat.