Huszonnégy éve vezeti a Pannon Filharmonikusokat. Mi az a vízió, a „be nem fejezett mű”, ami miatt most újra pályázott az igazgatói posztra?
Egy művészeti műhely vezetőjének életében a huszonnégy év már önmagában egy teljes pálya. A zeneirodalmat gyakorlatilag végigjártuk, rengeteg művésszel dolgoztunk együtt, Társulatot építettünk és ezek az élmények akár teljessé is tehetnék az ember szakmai életútját. Ám ami Pécsett történt az elmúlt két évtizedben, az jóval túlmutat egy zenekar történetén. Ez egy város kulturális újrapozicionálásának a része volt. Pécs a '89 rendszerváltás egyik legnagyobb vesztese lett: megszűnt a bányászat, eltűnt a gazdasági háttér, majd a délszláv háború miatt a külföldi tőke is elkerülte a régiót. Maradt egy erős polgári és értelmiségi közeg, amely próbálta újra kitalálni a várost. Ebben az időszakban sokan érkeztünk fiatal muzsikusként Pécsre. Én Bécsből jöttem haza, a Zeneakadémia elvégzése után, és azt láttam: a zenekarban a működési körülményeket messze meghaladó potenciál rejlik. Az európai zenekari modell, ami addig álom volt számunkra, szakmai oldalról megvalósítható céllá válhatott.
Mi ennek az európai modellnek a lényege?
A normalitás. Az, hogy a szimfonikus zene otthona nem egy város, hanem a hálózatos Európa. Az lett tehát a célunk, hogy ne egy rendszerváltás előtti logikára épülő, lokális igényeket kiszolgáló vidéki zenekarként működjünk, hanem hozzunk létre egy európai szinten is értelmezhető művészeti műhelyt. Ehhez két tabut kell ledöntenünk: egyrészt azt, hogy csak a fővárosban működhet országos jelentőséggel bíró intézmény, másrészt azt, hogy az állam és az önkormányzat szerepvállalása vagylagos; itthon vagy az állam, vagy az önkormányzat egy-egy szervezet fenntartója. Európában a nemzeti jelentőségű szervezeteknél – legyen bárhol a székhelyük az országon belül – közös a felelősségvállalás a város, a tartomány és a központi állam között, nem csupán a rövid távú pályázati keretek elosztásánál, hanem közép- és hosszú távú működési keretek mentén is. Ám a Fidesz-kormánynak köszönhetően sajnos van egy harmadik „terhelő körülmény” is itthon: a piactorzító Filharmónia Magyarország menedzsmentszervezete, ami szintén kilógott, és mai napig kilóg a hangversenyélet nemzetközi gyakorlatából.
A Filharmónia az ország legnagyobb klasszikus zenei koncertszervezője. Mi vele a gond?
Amolyan állami kereskedővállalatként funkcionál, és jelentősen befolyásolja a hazai zenekarok lehetőségeit. Azt reméltük, hogy ez az állami forrásokkal a NER-kompatibilis szereplőket kézből etető háttérintézmény megszűnik. Sajnos nem így alakult.
Visszatérve az európai modellre: ez még a NER előtt is merész vállalás lehetett.
Az volt. De közben Magyarország éppen az Európai Unióhoz közeledett, és sokan hittünk abban, hogy a magyar kulturális életnek is az új normarendszerhez kell igazodnia. Ennek a kiváló katalizátora lehetett volna a 2010-es Európa Kulturális Főváros projekt Pécsett. Ám 2010-ben a Fidesz került kormányra, és azzal, hogy kezdett eltávolodni az európai normarendszertől és logikától, Pécs ismét egyértelmű vesztes lett. Bár az EKF-ről az állam és a város közösen, annak tudatában döntött, hogy a fejlesztések eredményeképp Pécsett létrejön egy decentrum, amelynek fenntartásában az államnak a Budapest-centrum fenntartásához hasonlóan szerepet kell vállalnia. Az uniós logika szerint a 93 ezer négyzetkilométeren a fővároson kívül is lehet olyan szervezet, intézmény, bármi, ami állami jelentőséggel bír. Ám ezt a fenntartó szerepet soha nem sikerült az államnak intézményesíteni, mindig csak eseti megoldást talált a finanszírozásra.
Pedig a kulturális decentralizáció akkoriban még fontos politikai célkitűzésnek számított.
A Pannon Filharmonikusok fejlődése ennek az európai logikán alapuló fejlesztési gondolatnak a „gyermeke”, a Kodály Központ pedig a bölcsője. Az EKF pályázat keretében a zenekar fejlődésével organikusan összekapcsolva felépült Pécsett a világ egyik legjobb akusztikájával rendelkező hangversenyterme, amiben az ország egyik legkiválóbb szimfonikus zenekara működik.
Ám hiába a kiváló minőség, mégis jelentős nehézségekkel küzdenek.
Sajnos az elmúlt 16 év kommunikációban a vidékfejlesztést hangsúlyozó kormány politikája nem volt képes meghaladni az örökségét: egy város vállaljon egyedül felelősséget azért, ami ott működik. A fővárosban „lakó” állam a centrumot erősíti, az ott működő zenekarokat premizálja, a nem fővárosiak maradjanak a helyi igények kielégítésének a szintjén, így azoknak legfeljebb támogatást nyújt. Ez a gondolkodás az európai szellemiséggel, a művészet természetével és funkciójával is ellentétes. A mostani, 2026-os rendszerváltás után talán visszatérünk az európai logikához, és végre a helyére kerülnek a pécsi kulturális értékek is. Jelenleg a város nagyon nehéz helyzetben van, ami a Pannon Filharmonikusok működését is veszélyezteti.
Névjegy
Horváth Zsolt a Bécsi Zeneakadémián trombitaművészként végzett, diplomamunkáját a pécsi zenekar történetéből írta, majd a Pécsi Tudományegyetemen közgazdasági képesítést is szerzett.1996-ban csatlakozott muzsikusként a Pécsi Szimfonikus Zenekarhoz, 2003. február 1-jétől a Pannon Filharmonikusok igazgatója lett. Nevéhez fűződik az együttes 2002 utáni újrapozicionálása, amelynek eredményeként a Pannon Filharmonikusok országosan és nemzetközileg is erősödő, modern koncertzenekarrá vált. 2026 tavaszán vezetőként újra bizalmat kapott.
Ha jól tudom, a Modern Város Programon keresztül volt állami szerepvállalás.
Ez igaz. Ahelyett, hogy az állam a fenntartási kötelezettségére rendszerszerű megoldást a kulturális tárcánál talált volna, ezt a Modern Város Program (MVP) – ami egy zárt futamidejű, gazdaságfejlesztést célzó projekt – keretében gondolta kezelni. A jelenlegi akut problémát éppen e program lejárta okozza. Jelenleg a 2024-es évhez képest több mint félmilliárd forint hiányzik a költségvetésünkből. Ennek nagy része az MVP megszűnéséből, másik része pedig az ellehetetlenített önkormányzatunk anyagi helyzetéből fakad. Pécs ugyan időben elkezdte a tárgyalásokat a finanszírozásról a Fidesz-kabinettel, ám ezek még a választások előtt megrekedtek. Sajnos, mint kiderült, az állami szerepvállalás egyik késleltetője épp a már említett Filharmónia Magyarország volt, amely a hatalmi helyzetéből adódóan, politikai háttértámogatással meg akarta akadályozni, hogy az állam közvetlenül a várossal együttműködve álljon a zenekar és a Kodály Központ finanszírozása mellé. Magának járt ki egy jelentős támogatást, és a fővárosi centrumból akarta tematizálni Pécs zenei életét. Senkit ne tévesszen meg, hogy a Filharmónia székhelye Pécsett van, és az ügyvezetője is pécsi. Ez egy országos hatáskörű állami vállalat, ami ernyőszervezetként centralizálni kívánta a pécsi intézményeket. Ezek a folyamatok teljesen ellentétesek minden uniós törekvéssel.
Két szék között a pad alá estek?
Én inkább az elvált, egymással nem beszélő szülők kulcsos gyereke hasonlattal élnék. Ott élünk a Kodály Központban, ugyanakkor az állam és a város legfeljebb mutogat egymásra, a másiktól várja, hogy eltartsa a zenekart és a hangversenytermet. Holott a kézfogás arra volt, hogy közösen, a kulturális értékek jelentőségét és az értük vállalt felelősséget elismerve vállalnak szerepet. Bízom benne, hogy a jelenlegi kormány és a városok vezetése megtalálja azt az európai hangot, amely a szimfonikus zenekarokat egy ökoszisztéma részeként, és nem l’art pour l’art társulatokként fogja fel. A PFZ a Kodály Központtal már nem az a művészeti kategória, amelynek fenntartásáról a város szabadon rendelkezhet. Ezt az együttest Lickl György bécsi zeneszerző 1811-ben alapította, 1984-ben lett önálló intézmény. A társulat mérete ugyanakkora, mint 1984-ben. A művészek foglalkoztatása nemzeti érdek, az ő bérük biztosítása nem lehet kérdés.
Épp most hirdették meg a bérleteiket Budapesten a Müpában és Pécsett is. Nem érzi veszélyben az évadot?
Nem. Az országunk nincs csődben, ezért semmi sem indokolja, hogy a Pannon Filharmonikusok működését valódi veszély fenyegesse. A felálló új kormányhoz fordulok személyesen és a város vezetésén keresztül is. A magyar előadó-művészeti szcéna finanszírozása rendkívül Budapest-központú. Pécsen viszont létrejött valami, ami országos és nemzetközi szinten is érvényes lett. A PFZ ma megkerülhetetlen szereplője a magyar szimfonikus életnek. Nemzetközi kapcsolatrendszere van, kialakult a saját brandje, és validálta a szakma, a közönség és a nemzetközi szcéna is. Egyetlen helyen nem történt meg teljesen ez a validáció: a magyar kultúrpolitika és finanszírozási rendszer oldalán. Ezen kell közösen dolgoznunk. Az évad meghirdetése zeneszakmai kérdés, azt meg tudtuk tenni a művészkollégáimmal. Nagy sikerrel zajlik a bérletezés, a közönség szeptemberben ott fogja várni a zenekart a Müpában és a Kodály Központban is.
2031-ben mi lenne az, amire azt mondaná: megérte igazgatóként folytatni?
A PFZ és a Kodály Központ együttese nem rendszerhiba, hanem a kulturális decentralizáció pilotprojektje. A szakmai siker, a társadalmi beágyazottság megtörtént. Ma már idehaza és Európában is nemzetközi rangon jegyzik. De a méltó helyét a magyar kulturális intézményrendszerben még fixálni, rögzíteni kell. És azt hiszem, ebben nekem még dolgom van.
Egy egyedülálló kísérlet
A Pannon Filharmonikusok Zenekar (PFZ) is csatlakozott az Europasinfonie elnevezésű, 12 európai együttes részvételével zajló egyedülálló zenei kísérlethez. E szerint egy zeneszerzői verseny után 2027. június 18-án az Europasinfonie egy teljesen új, a hagyományos hangversenytermen túlmutató együttzenélési formával lép a közönség elé, amelyben tizenkét szimfonikus zenekar és kórus fog össze Európa-szerte, hogy összekapcsolt együttest alkosson. Az együttesek között van a Drezdai Szimfonikusok, az Athéni Állami Zenekar, a Brüsszeli Filharmonikusok, az Észt Nemzeti Szimfonikus Zenekar, a szerb No Borders Zenekar, a Milánói Szimfonikusok, a Madridi Szimfonikusok, a Pannon Filharmonikusok, a Varsói Szimfonikusok, a salzburgi Mozarteum Lab Kórus, a brnói Cseh Filharmóniai Kórus és az N. N. az Egyesült Királyságból.
A nemzetközi zsűri három művet választ ki: két zenekarra írt darabot és egy zenekarra, illetve vegyeskarra írt művet. A 27 EU-tagállam és más jogosult országok zeneszerzői kategóriánként egy 2 perces műrészlettel pályázhatnak, amelyet július 31-ig a várnak Fő cél a 35 évesnél fiatalabb művészek támogatása.
