Hiába vált országosan szabadon választhatóvá a szakrendelésekre történő online időpontfoglalás, továbbra is szélsőségesek a várakozási különbségek – erre jutott saját elemzésében Kovácsy Zsombor egészségügyi jogász. Vizsgálata szerint ugyanazon szakmán belül továbbra is előfordulnak akár 6-8 hónapos eltérések a várakozási időkben, és az sem látszik, hogy a nagyvárosi térségekben, ahol egyébként is könnyebb másik rendelőt találni, jobban kiegyenlítődtek a várólisták, mint vidéken. Például most május elején bőrgyógyászatra a fővárosban előfordul, hogy 248, Tapolcán 137 napot kell várniuk a rászorulóknak. Az urológiai szakrendelésre várakozóknak sem könnyebb: ők Veszprémben 196, Pápán 141 nap múlva kaphatnak időpontot.
Emlékezetes, hogy 2024-től több lépésben vezették be a digitális időpontfoglaló rendszert. A kormányzati cél az volt, hogy az összes szabad, közfinanszírozott szakrendelés időpontját elérhetővé, választhatóvá tegye a betegek számára.
Az úgynevezett EgészségAblak alkalmazáson keresztül a páciensek lakó- és tartózkodási helytől függetlenül az ország bármely pontjára foglalhatnak időpontot.
A korábbi rendszer egyik meghatározó szervezési elve, a területi ellátási kötelezettség ezzel részben fellazult. Az intézkedéstől azt is várták, hogy a betegek gyorsabban juthatnak diagnózishoz, egyes kezelésekhez, csökkennek a szakrendeléseken az extrém várakozási idők.
Elemzésében Kovácsy Zsombor két nagyvárosi és két vidéki térséget hasonlított össze. A „könnyen helyettesíthető” csoportba Budapest belső kerületei és Debrecen került, míg a „nehezen helyettesíthető” kategóriába Bács-Kiskun és Veszprém vármegye. Öt, beutaló nélkül igénybe vehető szakrendelést vizsgált: nőgyógyászatot, pszichiátriát, fül-orr-gégészetet, bőrgyógyászatot és urológiát. Az elemzés az EgészségAblakban 2026. május 10-én látható legkorábbi szabad időpontokra épült.
Módszerének kiindulópontja az volt, hogy az EgészségAblak alkalmazás rendszerének bevezetése előtti adatok nem érhetők el, ezért a rendszer hatása csak egy adott időpillanatban látható állapotát lehet elemezni.
A szakember manuálisan gyűjtötte ki a 2026. május 10-én az alkalmazásban elérhető legkorábbi szabad szakrendelési időpontokat, úgy, mintha különböző ellátóhelyekre próbálna időpontot foglalni.
A feltevése az volt, hogy ha a területi kötöttségtől független rendszer ténylegesen képes a betegek egy részét a rövidebb várakozási idejű szolgáltatók felé terelni, akkor ennek kiegyenlítő hatása elsősorban olyan térségekben jelenhet meg, ahol egymáshoz közel elérhető szakrendelők közül lehet választani. Ezzel szemben a nagyobb távolságokkal és nehezebb elérhetőséggel jellemezhető térségekben ez a hatás várhatóan gyengébb. A bonyolult statisztikai számításokkal
arra a következtetésre jutott, hogy a területi ellátási kötelezettség feloldása nem eredményez egyenletesebb ellátást
a nagyvárosokban, mint vidéken.
A műtétek 80 százalékát az orvosok 20 százaléka végzi el, 18 ezerrel több beteget lehetne ellátni a teljesítménynöveléssel MagyarországonAz alábbi táblázatból egyértelmű, hogy helyenként még mindig extrém hosszú a várakozás. Különösen gyanúsnak ítéli Kovácsy Zsombor, hogy egyes szakmákban feltűnően kevés rendelés jelenik meg az EgészségAblakban. Budapest belső kerületeiben például pszichiátriára mindössze két foglalható rendelést talált, miközben fül-orr-gégészetből tizennégyet. „Ezek a számok arra is utalnak, hogy a járóbeteg-szakellátók nem bocsátják rendelkezésre egységesen ezeket az adatokat. Tehát a rendszer nem működik” – mondta. Hozzátette: mindez azt is jelzi, a digitális időpontfoglalási rendszer önmagában nem képes kezelni a hozzáférési egyenlőtlenségeket. Ráadásul a részben átláthatatlan rendszerben eleve előnybe kerülnek azok, akik jobban informáltak, vagy könnyebben hozzáférnek az egyéb nem meghirdetett időpontokhoz vezető „utakhoz”. „Azaz akinek van információja, kapcsolatrendszere, az könnyebben jut ellátáshoz” – fogalmazott.
Arra a kérdésre, hogy hogyan lehetne korrigálni a digitális időpontfoglalást, azt válaszolta: legelőször is fel kellene térképezni, hogy mi az igazság, mert az a problématérkép, amely most kirajzolódik az adatokból, csak a jéghegy csúcsa.
Szerinte hosszabb távon aktív kapacitásszervezésre lenne szükség: „akut beavatkozásként”, ahol orvoshiány miatt nyúlik túl hosszúra a várakozás, ott akár kiemelt bérezéssel pluszszakembereket kellene alkalmazni, vagy szervezetten más intézményekbe irányítani a betegeket. Úgy véli, egy erősebb jogosítványokkal rendelkező egészségbiztosító feladata lenne a rendszer valós idejű menedzselése.
Igazi megoldásnak ugyanakkor a rendszer teljes átalakítását tartja, mivel, ahogy az az elemzésből is kiderül, az országos digitális időpontfoglalás önmagában nem elegendő a hozzáférési egyenlőtlenségek érdemi csökkentéséhez. Ehhez további betegútszervezési, finanszírozási és kapacitásmenedzsment-intézkedésekre lenne szükség. Az egészségesebb ellátórendszerben fontos szerepe lehet a telemedicina széles körű alkalmazásának. Szerinte Magyarország ezen a területen félkész állapotban maradt. „2020-ban gyorsan megengedtük, de azóta sem dolgoztuk ki azokat a szakmai és jogi feltételeket, amelyek igazán védenék mind az orvost, mind a beteget” – mondta. Az alapellátás sokak által sürgetett fejlesztése pedig szintén elengedhetetlen a szakrendelések munkaterhének csökkentéséhez.
Már a magánszolgáltatóknak is fáj a magyar egészségügy állapotaEgyre többen választják a magánegészségügyi szolgáltatásokat Magyarországon, miközben az Orbán-kormány az egészségügyre legkevesebbet költő államok között van az EU-ban