Orbán Viktornak a magyar parlamenti választáson elszenvedett súlyos veresége után nem vált egyik napról a másikra az Európai Unió mintapolitikusává Robert Fico és Andrej Babiš: a szlovák és a cseh kormányfő továbbra is előszeretettel bírálják Brüsszelt, óvatosak Ukrajnával szemben (kivált Fico), a zöldmegállapodásból inkább csak a magas költségeket látják és nem a hosszú távú előnyöket. Továbbra is az a mantrájuk, hogy a nemzeti érdekek elsőbbséget élveznek az uniós hatáskörökkel szemben.
Mégis látványos külpolitikai változásokra kényszerültek. A Fidesz vereségével eltűnt a közép-európai politikai palettáról Orbán Viktor, a vétópolitika motorja. Magyar Péter kormányfőként ugyan nem tünteti el a térség országai közötti különbségeket egyik napról a másikra, de visszahozhatja azt az alapvető bizalmat, amely nélkül a visegrádi együttműködés már csak kósza emlék volt.
A fordulatot az Európai Politikai Közösség múlt hét elején megtartott jereváni csúcstalálkozója mutatta meg.
Fico és Babiš néhány hete még Orbán mögött sorakozott fel az Ukrajnával kapcsolatos uniós vitákban, most külön-külön tárgyaltak Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel. A szlovák miniszterelnök a találkozó után már arról beszélt, hogy támogatja Ukrajna uniós csatlakozási törekvéseit, és közös kormányülés, illetve kölcsönös látogatások előkészítéséről is szó esett. Igaz, Fico rögtön emelt korlátokat is: továbbra sem nyújtanak pénzügyi támogatást fegyverek vásárlására, másként látja a háborút, az olaj- és gázkérdésben pedig kemény érdekvitára készül. A lényeg mégis az, hogy Szlovákia Ukrajna-politikája komoly változáson ment keresztül.
Szép ez az Orbán-Vučić barátság, kár, hogy az EU-n belüli teljes elszigetelődés és a V4 szétesése az okaBabiš esetében hasonló a kép. A cseh kormányfő a magyar választás előtt még Orbánt támogatta, azt állította, a stabilitás és a tapasztalat is mellette szól. A Fidesz bukása után azonban véleménye gyorsan változott, azonnal gratulált Magyar Péternek, meghívta Prágába, és üdvözölte a V4-ek újjáélesztésének tervét. Jerevánban ő is leült Zelenszkijjel, a beszélgetés fő témájaként az energetikát és a háború lezárásának lehetőségeit nevezte meg. Babiš látja, hogy Orbán nélkül kevesebbet ér a blokkoló kisebbség mítosza, és többet, ha alkukra törekszik a teljes elzárkózás helyett.
Nem kérdés: ha Orbán maradt volna hatalmon, a közép-európai külpolitikai fordulatra nem került volna sor. Ezt erősíti meg Fico látványos üzenete is.
A szlovák kormányfő Jerevánban Donald Tusk lengyel kormányfővel és cseh kollégával közös képet tett közzé, azzal a megjegyzéssel, hogy „a három testőr vár a negyedikre” és a V4 újjászületésére.
Fico hamar elfelejtkezett régi barátjáról, Orbánról, gesztusa fricska is volt, ugyanis pontosan tudta, hogy Orbán alatt értelmetlen lett volna a visegrádi együttműködés jelentőségét hangsúlyozni. A V4 együttműködése Orbán utolsó éveiben jelentőségét vesztette. Lengyelország Tusk vezetésével nem kívánt egy asztalhoz ülni a volt magyar kormányfővel, akit a Putyin-rezsim trójai falovának tart, aki akadályozta Ukrajna támogatását és a lengyel külpolitika egyik legérzékenyebb ügyében rendre szembement Varsóval.
Tapintani lehetett a feszültséget, Orbán és Tusk össze is veszett Putyin miatt a V4-csúcsonUkránellenes szövetség létrehozásán dolgozik az Orbán-kormány Csehországgal és SzlovákiávalMagyar már jóval a kormányalakítás előtt jelezte, hogy első miniszterelnöki útja Varsóba vezet. Ennek a mondatnak a lengyel fővárosban komoly súlya van. Tusk saját politikai visszatérését is úgy építette fel, mint a jogállami és európai fordulat bizonyítékát egy hosszú, Jarosław Kaczyński által fémjelzett illiberális korszak után.
Magyar számára a lengyel példa egyszerre lehet biztató és intő jel.
A Tusk-kormány tapasztalata azt mutatja, hogy a mélyen beépült intézményi rendszer, az állami média, az uniós pénzek körüli viták és a lojalitásra épített gazdasági hálózat felszámolása nem megy egyik napról a másikra. Igaz, minden jel szerint az illiberális rend leépítése sokkal gyorsabban megy majd Magyarországon, mint Lengyelországban. Varsó – a két nép közötti barátság mellett – azért is kézenfekvő első úti cél, mert az Orbán-korszakban a két ország kapcsolata jelentősen megromlott, Tusk pedig segíthet új alapokra helyezni Budapest és Kijev viszonyát is.
Ukrajna is ebben reménykedik. Kijevben tudják, hogy a magyar–ukrán viszonyt nem lehet gyorsan rendbe hozni. Továbbra is sötét foltot jelent a kárpátaljai magyar kisebbség ügye, az oktatási és nyelvhasználati vita, az energiapolitikai érdekellentét, valamint a magyar társadalom óvatossága a háborúval kapcsolatban. Mégis nagy változást jelenthet, ha Budapestet olyan kormány vezeti, amely nem Moszkva érveit ismételgeti az uniós vitákban. Donald Tusk jereváni nyilatkozata szerint az ukrán fél is számít arra, hogy Lengyelország segíthet a Budapest és Kijev közötti bizalom helyreállításában. Ez Varsónak is érdeke: a lengyel keleti politika akkor lehet erős, ha Közép-Európa nem akadályozza Ukrajna európai útját.
„A három testőr a negyedikre vár” – Magyar Péternek üzent Robert FicoA visegrádi együttműködés újraindítása ugyanakkor nem lesz diadalmenet. Magyar Péter és Robert Fico között egy sor vitás kérdés merül fel, különösen a Beneš-dekrétumok és a szlovákiai magyarok jogi helyzete. Babiš és Magyar sem ugyanabból a politikai világból érkezik. A cseh kormányfő pártja, az ANO a Fidesz által fémjelzett Patrióták Európáért tagja, Magyar Péter viszont az ország európai rehabilitációját tekinti elsőrendű feladatnak, tehát szembemegy mindazzal, amit a „hazafiak” képviselnek. Tusk a leginkább „nyugatos” szereplő közülük, de a klímapolitika, az agrárpénzek, a bevándorlással kapcsolatos uniós kvótarendszer vagy az iparvédelem ügyében ő sem feltétlenül a brüsszeli főáram követője. A V4 tehát nem értékközösségként támadhat fel, inkább érdekközösségként.
Éppen ez adhat komoly esélyt a visegrádi együttműködésnek. A következő nagy uniós vita a 2028 és 2034 közötti költségvetésről szól majd.
A közép-európai országoknak sok vesztenivalójuk van, ha a kohéziós és agrárforrások aránya csökken, miközben a nettóbefizetők takarékosságot követelnek, Brüsszel pedig egyre több pénzt irányítana védelemre, iparpolitikára, technológiára és versenyképességre.
Ugyanakkor a térség nyerhet is az új prioritásokkal: Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország hadiipara, energetikai infrastruktúrája és logisztikai szerepe felértékelődhet. Ha a négy kormány képes közös nevezőt találni, a V4-ek újra olyan fórum lehet, amely nem az EU akadályozásával, inkább a regionális érdekek összerendezésével szerez befolyást.
Ehhez azonban másfajta politikai nyelv kell. Orbán éveken át a szuverenitást tette meg minden vita végső érvévé, de a gyakorlatban ez az elszigetelődés és az orosz érdekekkel való egybecsengés szinonimája lett. Varsónak 2022 után különösen elfogadhatatlanná vált, hogy Budapest lengyel–magyar barátságról beszéljen, miközben Ukrajna támogatását akadályozza, hiszen a lengyelek Oroszországot egzisztenciális fenyegetésként látják. Ez megmérgezte a visegrádi tömb légkörét.
Magyar Péter miniszterelnökségével a jobboldali populizmus ugyan nem omlik össze Közép-Európában, de drámaian meggyengül. Fico és Babiš mögött már nem áll az a magyar „politikai laboratórium” Orbán bukása után, amely oly vonzóvá tette az illiberális államot, mert azt a reményt hordozta, hogy egy Brüsszel elleni politikával is tartósan hatalmon lehet maradni. A magyar választás éppen azt üzente a régiónak, hogy a megdönthetetlennek hitt hatalom sem örök, az uniós pénzek köré szervezett klientúra sem érinthetetlen, és a médiafölény sem garancia. Ennek visszhangja már Pozsonyban és Prágában is hallatszik.
A szlovák ellenzék már a választás éjszakáján úgy értelmezte Orbán vereségét, mint figyelmeztetést Ficónak.
Csehországban pedig Babišnak azzal kell számolnia, hogy régi szövetségese bukása után minden mozdulatát ahhoz mérik: a régi blokkhoz ragaszkodik, vagy alkalmazkodik az új közép-európai egyensúlyhoz.
Magyar Péter V4-ígérete néhány hete még túl ambiciózusnak tűnt. Most már azonban valóban komoly esélyt látni arra, hogy új alapokra sikerül helyezni a visegrádi együttműködést.
Más pályák is nyílhatnak a magyar diplomácia előtt
Orbán Viktor bukása nemcsak a visegrádi együttműködés újraindítására adhat esélyt, hanem arra is, hogy Magyarország ismét bekapcsolódjon a tágabb európai egyeztetési formátumokba. A következő években különösen felértékelődhet az E3, vagyis a német–francia–brit diplomáciai tengely, amely az ukrajnai háború, az európai védelem és az iráni válság ügyében is meghatározó szerepet játszik. Budapest az Orbán-korszak végére kívülről, sőt, tisztes távolból figyelte ezeket az egyeztetéseket. Egy új magyar kormány számára nem is az lenne a cél, hogy a V4-et lecserélje más formációkra, inkább az, hogy több irányban építsen kapcsolatokat. A V4 adhat közép-európai érdekérvényesítést, az E3-hoz és más európai együttműködési rendszerekhez való közeledés pedig visszavezetheti Magyarországot az európai kül- és biztonságpolitika főáramába. Ez jóval erősebb pozíciót teremt az ország számára a korábbi vétópolitikánál: az ez utóbbival való végső szakítást Orbán Anita külügyminiszter is bejelentette hétfői miniszterjelölti meghallgatásán.
