Még tárgyal a Mol, de egyre bizonytalanabb az évszázad magyar biznisze

„A NIS tulajdonosaival jelenleg is zajlanak az adásvételi szerződést előkészítő tárgyalások, a korábban aláírt keretmegállapodásnak megfelelően. Az egyeztetéseket az OFAC, az EgyesültÁllamok pénzügyminisztériumának külföldi vagyonellenőrzési hivatala május 22-ig szóló, a Mol számára kiadott tárgyalási engedélye teszi lehetővé” – válaszolta megkeresésünkre a Mol sajtóosztálya. A magyar olaj- és gázipari nagyvállalatot annak kapcsán kérdeztük, hogy a magyarországi kormányváltás után egyre inkább úgy tűnik, a Mol pozíciói meginogtak a Naftna Industrija Srbije (NIS), Szerbia vezető olaj- és gázipari vállalata többségi részesedéséért folyó versenyben.

Amint arról lapunk is beszámolt, a Mol januárban aláírta a kötelező érvényű keretmegállapodást, az amerikai OFAC pedig május 22-ig adott határidőt a tranzakció véglegesítésére. Kezdetben minden jel arra mutatott, hogy a Mol gond nélkül megszerzi az orosz Gazprom és GazpromNyefty többségi részesedését a szerb olajvállalatban. A tranzakciót az orosz olajra kivetett amerikai szankciók tették szükségessé. Tavaszi sajtóbeszámolók szerint a tárgyalások jól haladtak, Szerbia és az orosz eladó egyaránt elégedettek voltak. Csakhogy ezekből a beszámolókból feltűnően hiányzott az orosz fél álláspontja, amely egyáltalán nem szólalt meg nyilvánosan a kérdésben. Moszkva ugyanis nem erősítette meg sem azt, hogy a megállapodás a végső szakaszban járna, sem azt, hogy a Mol valóban favorit lenne, sőt, arról sem nyilatkoztak, hogy egyáltalán le akarják-e zárni az üzletet a határidőig. A szerbiai Balk Magazin május eleji elemzése kiemelte:

Tény: május 7 óta feltűnően felgyorsultak és összekuszálódtak az események. Ekkor számolt be a Reuters hírügynökség arról, hogy új kérője akadt a NIS-nek, Ranko Mimović szerb üzletember, a KFT Senator Treasury G.T.7 Dva DOO cég tulajdonosa, aki kétmilliárd eurót ajánlott a NIS-ben lévő orosz tőkerészért. Ez a Mol ajánlatának pontosan a kétszerese. A szerb sajtó azonnal jelezte: komoly gondok vannak az új ajánlat hitelességével, a befektető tőkéjének eredetével, sőt azzal kapcsolatban is, hogy egyáltalán rendelkezik-e a felajánlott összeggel. Mimovićot Szlovéniában egyszer már jogerősen két év börtönbüntetésre ítélték csalásért, adóelkerülésért és pénzmosásért. Egy másik eljárásban első fokon 12 év börtönre ítélték. Ezt az ítéletet ugyan hatályon kívül helyezték, de maga az eljárás továbbra is folyamatban van. A NIS többségi részesedésére bejelentkező cége jelenleg egy 9500 dináros tartozás miatt blokkolt, ennek fényében kérdéses hogyan tudna kétmilliárd eurót kifizetni az oroszoknak a szerb olajvállalatért.

A szerb elnök a kétmilliárdos ajánlat után még azt állította a sajtónak, nem is tudja, kicsoda Mimović, ajánlatáról pedig most hall először, majd rövidesen már nagyon tisztában volt személyével és hátterével, le is szögezte gyorsan, hogy nem fogják megengedni neki a NIS megvásárlását, mert nem az olajiparból érkezett. Hozzátette, hogy a szerb akár 2,2 milliárd euróért is kész megvásárolni a NIS többségi tulajdonrészét, bár ennek részleteire nem tért ki, így azt sem tudni, jelezték-e ezt a szándékot Moszkva és Washington felé. De hogy Vučić álláspontja megváltozott a kérdésben mi sem jelzi jobban, mint az a sajtó előtt tett kijelentése, miszerint folynak a tárgyalások a Mollal, de „ha lesz megállapodás, lesz, ha nem lesz, akkor nem lesz”.

Hasonló hangsúlyeltolódások jelentkeztek Dubravka Đedović Handanović szerb energiaügyi miniszter nyilatkozataiban is azt követően, hogy magyar tárgyalópartnere, Szijjártó Péter eltűnt a színről. Handanović először azt jelezte, hogy a Mollal folytatott tárgyalásokon a szerb fél továbbra is kész a kompromisszumra, de „nem minden áron”, bizonyos „vörös vonalakat” nem hajlandók átlépni, ilyen például a pancsovai finomító. Belgrád ahhoz ragaszkodik, hogy ez a stratégiai létesítmény elsősorban a szerb piacot szolgálja ki és meghatározott kapacitással működjön. Május 13-án a szerb miniszter már azt közölte: megérkezett a Mol ajánlata a NIS ügyében, de továbbra sem elégedettek a javasolt megoldásokkal. Handanović ezúttal is a pancsovai finomító jövőbeni működését és a szerbiai piaci ellátás kérdését jelölte meg fő vitapontként. Újfent azt hangsúlyozta, hogy folytatódnak a tárgyalások a Mollal, Belgrád célja a kompromisszum, „de nem minden áron”, mert nem kívánják veszélyeztetni Szerbia ellátásbiztonságát és gazdasági érdekeit. Hozzátette azt is, hogy párhuzamosan folytatódnak az egyeztetések a Mol és a Gazprom Nyeft között is, amelyek lezárása szükséges az amerikai OFAC jóváhagyásához.

Ezzel egyidőben Ranko Mimović is nyilatkozott a BBC szerb szolgálatának. Az üzletember hangsúlyozta, a Mollal nem tárgyal, de az oroszokkal igen, az orosz fél elvben el is fogadta az ajánlatát, és az amerikai OFAC részéről is pozitív véleményt kapott. A szerbiai oknyomozó Radar hetilap alapítója és főszerkesztője, Milan Ćulibrk a szerb üzletember rejtélyes és meglepő felbukkanására reagálva azt állította az N1 szerb portálnak, hogy az egész olyan, mintha valaki „a derivátumok 2.0-ját próbálná előállítani, ahogyan egyetemistákból is van 2.0”. (Arra utalt, hogy a Vučić -rezsim válaszként a diáktüntetésekre létrehozta saját támogatói diákmozgalmát.)

Olyan játszma, amelyben bár Moszkva változatlanul hallgat, Belgrád megnyilatkozásait az orosz fővárosból irányítják. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy Szerbia az egyetlen nyugat-balkáni EU-tagjelölt ország, amely újra elutasította az EU Oroszország elleni, április 23-i intézkedéseit, nagyon úgy tűnik, hogy az utóbbi időben a Moszkvától kissé távolodni látszó Vučić döntéseit továbbra is az orosz elvárásokhoz igazítja. A Balk Magazin szerint „a NIS körüli történet végére lassan egyetlen valódi kérdés marad, Moszkva akarja-e még a Molt?”.