Kirké vonzásában

A szirének, a küklópszok és a lótuszevők mind ismert és meghatározó szereplői Homérosz híres eposzának, az Odüsszeiának, ám még ezeknél is fontosabbak a történet nőalakjai. Erről győzte meg közönségét Karsai György filológus, irodalomtörténész a Kortársunk Homérosz című előadás-sorozatának negyedik részében a hidegkúti Klebelsberg Kultúrkúriában. Első körben viszont kitért Homérosz másik fő műve, az Íliász és az Odüsszeia közti különbségekre, merthogy e két mű sok mindenben eltér – egyes elemzők szerint e szövegeket egy tudós bizottság állította össze. Az első, fő különbség, hogy az Íliász helyhez kötött, a történetben a trójai síkról, a várból és a tengerpartról el sem mozdulunk ötvenkét napon át, míg az Odüsszeiában kinyílik a világ, a trójai háborút követően a tengeren át hajózunk majdnem tíz éven át, hogy elérjünk Ithakába, a főhős hazájába, ahol felesége, Pénelopé várja. Ez Odüsszeusz nosztosza, azaz hazatérése, melyből a nosztalgia szó ered, ami a hazatérés iránti vágy okozta fájdalmat jelenti. Karsai szerint a főhős azért képes hazajutni, mert nem kizárólag a célra tart, hanem megéli az utat.

A két eposz között a másik különbség az időszerkezet, hisz míg az Íliász kronologikusan meséli el a történetét, addig az Odüsszeia ugrál az időben, történetét is a dolgok közepébe vágva, in medias res kezdi el. Karsai előadásában sem a kalandok sorrendjében haladt, hanem ahogy azokat Homérosz említi. Sőt, átugrotta az Odüsszeusz fiáról, Télemakhoszról szóló énekeket – a Télemakhiát –, és Kalüpszóval kezdte, akinél a leleményes hős fogságban – pontosabban ölelésében – van hét éven át. És bár a nimfa felajánlja neki az örök életet, a hérosz tovább indul Ithaka felé.

– mondta Karsai, hozzátéve, hogy a hős felesége, Pénelopé szőtt a legtovább.

De nézzük a történetet: Kalüpszót elhagyva az utazó a phaiákok földjére érkezik, ahol a hókarú Nauszikaa bizalmát próbálja elnyerni, de Karsai kiemeli, hogy Odüsszeusz nem akar a királylánytól semmit, ám az apjának, Alkinoosznak palotájában a lakomázás közben elmeséli kalandjait. Így tudjuk meg, hogyan harcolt a csavaros eszű a társaival a kikónok népével, miként bódították el a hajósokat gyümölcsökkel a lótuszevők, és hogyan járt túl Odüsszeusz a Polüphémosz nevű küklopsz eszén, amiért annak apja, a tengerek istene, Posszeidón megfogadta, hogy büntetésül sosem fog hazatérni a hajós. Ezután keveredik el a csapat Kirké szigetére, majd találkoznak a félig ember, félig madár szirénekkel, a két tengeri veszedelemmel, Szküllával és Kharübdisszal, majd jutnak el Héliosz szigetére, ahol a társak leölik és megeszik a napisten teheneit, amiért halállal lakolnak, aztán Odüsszeusz elérkezik Kalüpszóhoz, így a kalandok köre bezárul.

Karsai az előadást azonban nem itt zárta le, hanem visszatért Kirkére, mivel az ő szerepe a történetben kiemelten fontos. Odüsszeusz társai Aiaié szigetén, a varázslónő házába betérve isznak a varázsitalából, melytől disznókká változnak, a leleményes hős ezért megmentésükre siet, és a Hermésztől kapott ellenszer segítségével, illetve kardja előrántásával sikerül Kirkét megadásra kényszerítenie, aki ezután szerelembe vegyül a harcossal, majd kérésére visszaváltoztatja a társait. Karsai szerint Kirké az igazi csodát azonban Odüsszeusszal műveli, mivel nem a testét, hanem a lelkét varázsolja el, és feledteti el vele a hazautat, így a hérosz egy éven át marad vele, és csak a társai figyelmeztetésére indul útnak. Kirké pedig elengedi Odüsszeuszt, és ő tanítja meg neki, hogyan kell leküzdeni a veszélyeket – vagyis a sziréneket, Szküllát és Kharübdiszt, illetve Héliosz teheneit. Odüsszeusz pedig az alvilágban tett útja után visszatér Kirkéhez, hogy legalább még egy éjszakát töltsön vele. Később, amikor a hős hazatér Ithakára, és megöli a felesége kérőit, vele is csak egyetlen éjszakát tölthet el, de utána egy evezőlapáttal a vállán útnak indul északra, hogy kiengesztelje Posszeidónt. Karsai szerint Odüsszeusz a szerelmet Kirké mellett találja meg.