A szakemberkrízis nem oldódott meg, vészüzemmódban működik a pszichiátriai ellátás Magyarországon

Bár néhány hete a szakma nyomásra távozott posztjáról Ézsi Robin, a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet korábbi főigazgatója, a krízis attól még nem múlt el, hogy egy vezetőt leváltottak. A következő hónapok ügyeleti ellátásának megszervezése is nehéz lesz.

Pengeélen táncol az ellátórendszer – írta le a budapesti akut pszichiátriai ellátás helyzetét a Népszavának Makkos Zoltán, a pszichiátriai tagozat ügyvezető elnöke, a János Kórház pszichiátriai osztályának vezető főorvosa. Szerinte a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet körül kialakult válság nem egyetlen vezető leváltásával kezdődött, és nem is azzal ér véget. A pszichiátria zárt világ, kívülről alig látható, milyen állapotok között élnek és gyógyulnak a betegek. Pedig a legkiszolgáltatottabb emberekről van szó: akut pszichés krízisben lévő betegekről, szenvedélybetegekről, öngyilkossági veszélyben lévő emberekről, családokról, akik sokszor évek óta próbálnak segítséget találni. A rendszer állapotát különösen súlyossá teszi, hogy Magyarországon a Covid óta ismét emelkedő tendenciát mutat az öngyilkosságok száma. Ez önmagában is figyelmeztetés: ha az akut pszichiátriai ellátás nem működik hatékonyan, annak közvetlen emberi következményei vannak.

A szakember szerint a mostani helyzet gyökerei egészen az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) 2007-es bezárásáig nyúlnak vissza. Mint mondta, ő maga is ott kezdte a pályáját, első tizenegy évét az intézetben töltötte. Az OPNI megszüntetésekor az volt az érv, hogy nincs szükség ekkora országos pszichiátriai centrumra, az ellátást majd kisebb kórházi osztályok között osztják szét. „Elméletileg ez nem lett volna feltétlenül rossz gondolat” – mondta Makkos Zoltán, hiszen egy nagy centrumkórházban a pszichiátriai betegek számára más diagnosztikai és társszakmai háttér is elérhető lehet. Csakhogy szerinte a végrehajtás átgondolatlanul történt, és az ellátórendszer megsínylette.

Az elmúlt másfél évtizedben egyértelműen kiderült, hogy szükség van nagyobb pszichiátriai központra. Ezt a szerepet töltötte be a Nyírő Gyula OPAI országos funkciókkal, módszertani feladatokkal, nagy betegforgalommal és jelentős területi ellátási kötelezettséggel. A Covid idején ennek különösen nagy jelentősége volt: több osztály, sok szakember, egymást helyettesíteni képes részlegek működtek egy intézményen belül.

Ennek egyik oka, hogy „még mindig nagyon kevés pénz jut a pszichiátriára. Hozzátette: hiába van csúcsra járatott betegellátás, betegforgalom, akkor sem lehet kihozni pozitívra, de még nullszaldóra sem az ellátás költségeit.” Úgy látja, ilyen körülmények között az intézményvezetőknek nem volt érdekük, hogy mindenáron megtartsák vagy fejlesszék a pszichiátriát.

A Nyírőben néhány hónapja kialakult szakemberkrízis nem oldódott meg, az onnan távozó pszichiáter szakorvosok, rezidensek és más szakemberek nem tértek vissza automatikusan a vezetőváltás után. – Ezek a szakemberek nagyon hiányoznak – mondta. Szerinte most az intézmény élére olyan menedzsmentre lenne szükség, amelyet a dolgozók elfogadnak, amely képes visszaépíteni a rezidensképzést, a szakmai műhelyeket, a kutatási projekteket és azt a légkört, amely miatt érdemes visszamenni.

Az akut pszichiátriai ellátás különösen nehéz terep, mert ügyelettel, kiszámíthatatlan krízishelyzetekkel és óriási szociális terheléssel jár. Makkos Zoltán szerint sokan, akik elmentek az állami szakrendelésbe, gondozókba, magánellátásba vagy külföldre, már nem szívesen térnek vissza olyan rendszerbe, ahol az ügyeleti terhelés nagy, a környezet rossz, a munka pedig sokszor embert próbáló.

A főorvos úgy fogalmazott: a következő hónapok ügyeleti rendszere nagy erőfeszítéssel állítható ki. – Az ellátásban dolgozó szakemberek oldják meg – mondta, hozzátéve: de ez nem megnyugtató állapot, hanem vészüzemmód. Szerinte a válság másik oldala az infrastruktúra. Makkos Zoltán beszélt arról is, hogy miközben a János Kórház pszichiátriáján kiváló orvosok, nővérek dolgoznak, a korszerű ellátás feltételei itt sincsenek meg. Ugyanis „nem lehet a 21. században 8-10 ágyas kórtermekben gyógyítani. Ezek múzeumnak nagyon szépen elmennének, de betegellátásra nem alkalmasak” – mondta.

Néhány napja kollégája, Spányik András a 24-nek arról beszélt, hogy tarthatatlan állapotban van a Szent János kórház pszichiátriája, sőt fotót is tudott mutatni az osztály rendszeres vendégeiként számon tartott patkányokról. „Sajnos a felújítások elmaradásának van következménye a higiénés körülményekre is ” – mondta arra a kérdésre, valóban előfordul-e ilyen a pszichiátrián. A János Kórház régi pszichiátriai épületét „nagyon-nagyon elavultnak” nevezte. Mint mondta,

A kórház új mentális egészségcentrumára van kész kiviteli terv is. A főorvos úgy tudja: a megvalósítása nagyjából 5-6 milliárd forintos beruházás lett volna. A tervek szerint korszerűbb, két-három, legfeljebb négyágyas szobák, megfelelő fürdőszobák, csoportszobák, terápiás terek, jobb hőszigetelés, új fűtési és vízrendszer épülhetett volna ki. A projekt azonban leállt. Pedig a szakember szerint a pszichiátriában a környezet nem mellékes kényelmi kérdés. „A mentális betegek számára különösen fontos lenne a biztonságos, emberhez méltó tér, ahol van intimitás, nyugalom, terápiás lehetőség, és ahol a beteg nem lepusztult, kényszerűen túlzsúfolt környezetben kénytelen próbálkozni a gyógyulással.”

A szakmai szervezetektől az új egészségügyi kormányzat is kért javaslatokat, probléma-térképet. A Magyar Pszichiátriai Társaság és a szakmai kollégiumi tagozat is igyekszik felmérni a szakember-, finanszírozási-, infrastruktúra- és ellátásszervezési problémákat. A főorvos úgy látja, most van egy ritka pillanat: a pszichiátria szakmája a Nyírő-ügyben példátlan összefogást mutatott, és

A megoldás Makkos Zoltán szerint nem pusztán pénzkérdés, de pénz nélkül nincs elindulás. A pszichiátria most nem látványos fejlesztést, hanem alapvető működési minimumot kér: legyen elég orvos és szakdolgozó, legyen kiállítható ügyelet, ne legyen balesetveszély, omló falak, túlzsúfolt kórtermek.