A metropolisz impresszionistája

A városi tér szabályozza az életünket: a buszokon, a villamosokon és a metrón utazó embertömegek és az utcák hálózata mind arra kényszerít bennünket, hogy alkalmazkodjunk a környezetünkhöz. Barakonyi Zsombor festőművész Szűrt fény című kiállításán is ezt láthatjuk: a fatáblákra hengerelt, festett és fújt képeken a Nyugati pályaudvarnál várakozó vonatok, a Parlamentnél kanyarodó villamosok és egy brooklyni alagútban haladó autók jelennek meg, így demonstrálva nekünk, hogy egy metropolisz sohasem pihen.

– A képeimen olyan helyszíneket ábrázolok, melyek átmeneti terek, ahol nem nagyon időzünk, csak áthaladunk, ezért ezek folyamatos változásban vannak – mondta lapunknak Barakonyi Zsombor. A korábbi képeihez képest azonban ezúttal alig vagy semennyire nem tűnnek fel járókelők a műveken, ám a terek önmagukban is beszédesek, hisz emlékeztetnek minket a város mozgalmasságára, de megmutatják azt is, hogy egy metropolisz nemcsak épületek, utak és emberek összessége, hanem kifejezheti az érzékfelettit is. Ezt Barakonyi a képeket átjáró szűrt fény ábrázolásával éri el, mely átszínezi és álomszerűvé teszi a tereket, olyan érzést keltve mintha sejtelmesen derengenének az emlékezetben. – A szűrt fényt a valóságban keresni kell, pedig sokszor ott van az orrunk előtt. Egyszerre kelt természetes hatást, de színpadiasnak, megrendezettnek is hat, és mivel nehezen megfogható, ezért szintén erősíti az átmenetiség érzetét – mondja a művész.

E műviség miatt a képek olyan filmjelenetekre hasonlítanak, mint amikor a felkelő vagy lenyugvó nap sugarai beborítják a tájat. Az érzetre a művész ráerősít azzal, hogy akárcsak egy operatőr, egyes képrészleteket kiemel, míg másokat homályban hagy. Ehhez rendhagyó technikát kísérletezett ki: egy fatáblára először egy fóliát rögzít, amelyre rávetíti az adott városképet, majd egy éles pengével kivágja a kontúrokat, aztán ezeket eltávolítva a kialakult foltrendszeren egy hengerrel megy át, majd újabb rétegeket dolgoz ki. A korábbi képeihez képest azonban ezúttal lazábban vannak megfestve a terek. – Lassan húsz éve készítek városképeket, és belegondoltam abba, mi lenne, ha bátrabban elhagynék részleteket, és éppen annyit mutatnék meg, ami nekem és a nézőnek kell. Bár szeretek egy hídon minden egyes csavart kidolgozni, most csak a fő tartópilléreket csináltam meg, de a fényekkel a korábbiakhoz képest még jobban finomítottam a képet – mondja az alkotó. Ezen érzékeny ábrázolás miatt Bán Blanka, a kiállítás kurátora, a művészt a metropolisz impresszionistájának nevezi, mivel Barakonyi „nem a tavirózsák felett vibráló levegőt festi meg, hanem a neonreklámok nedves aszfalton tükröződő, mesterséges fényét”.

A kiállítás egyes képei a valóságtól is elrugaszkodnak. Az egyiken egy légibemutatón szereplő repülőgép éppen a Margit körúton landol, míg egy másikon egy autó fejjel lefelé repül át napfelkeltekor a Szabadság híd felett – megidézve Az aranypisztolyos férfi című 1974-es James Bond-filmet. Szintén ikonikus az a festmény, melyen az egykori Szikra mozi előtt parkol a Vissza a jövőbe-trilógia időgéppé átalakított DeLorean sportautója, mintha valaki éppen visszautazott volna vele a múltba.

A tárlaton van egy kakukktojás-kép is: ezen a Csillagok Háborúja ötödik epizódjának, A Birodalom visszavágnak a zárójelenetét láthatjuk, melyben egy űrhajó ablakán át néz egy galaxist Luke Skywalker, Leia hercegnő és a két droid, C-3PO és R2-D2. Barakonyi ezt a jelenetet azért választotta, mert az hasonlít Caspar David Friedrich 1818-as Vándor a ködtenger felett című képére, melyen egy, a nézőnek háttal álló férfi éppen eltekint a távolba. Akárcsak a Star Wars hősei, várakozva valami újra.