Tanácstalanság jellemzi a fiatalokat, amikor a mesterséges intelligencia (MI) biztos kijáratot keresik arra a munkaerőpiacra, amiről senki sem tudja, hogy merre tart. Az AP News összeállítása szerint a felvételizők úgy igyekeznek irányt szabni maguknak, de már az egyetemen lévők is úgy szeretnének szakot váltani, hogy azok „mesterséges intelligencia-biztosak” legyenek. A probléma viszont az, hogy ezekre a kérdésekre „senki sem tudja a megfelelő választ.” A jelek szerint nincsenek támaszkodók, így mindenkinek magának kell boldogulnia.
A Népszava érettségiző diákokat kérdezett meg a pályaválasztásuk kapcsán, ők szintén érzékeik az említett kihívásokat, ám Zoltán máshogy közelített. Nem csak a választás nehézségeit ecsetelte: az avulás sebességétől tart. Közgazdasági irányba kíván továbbtanulni, amivel kapcsolatban nem is a munka jövője miatt vannak kétségei, hanem azért, mert egyáltalán nem biztos benne, hogy az egyetemi tananyag képes lesz a technológia tempójával lépést tartani. „Nem látom azt, hogy az előttem álló, tanulandó módszertanok nem kerülnek-e a múzeumba, mire végzek” – mondta. A szintén felvételiző, és manapság ritkaságnak mondhatóan tanári pályára készülő Mira is kétségeinek adott hangot. „Csak abban vagyok biztos, hogy a nyelveket tanuljam. Azok szerintem sok akadályon átsegítenek majd, egyébként pedig marad a kreativitás – mondta lazán, nevetve –, azaz döntök akkor, ha a problémához érek, mert biztos választás jelenleg szerintem nem létezik”. Az AP által megkérdezett diákok pedig úgy fogalmaztak: „Tudj beszélgetni, kapcsolatokat kialakítani és kritikusan gondolkodni, mert végül is ez az, amit a mesterséges intelligencia nem tud helyettesíteni”.
A kétségek mértékét a számok is tükrözik – írja a lap –, mert a Harvard egy friss felmérése szerint az egyetemi, főiskolai hallgatók mintegy 70 százaléka a mesterséges intelligenciát fenyegetésnek tekinti a munkalehetőségeire nézve, ami túlzás nélkül óriási értéknek tekinthető. A szám egyben azt is plasztikusan tükrözi, hogy milyen szintű félelmekkel bírnak a pályát választó gyerekek. Ennek eredményeként egyébként még az egyetemeken már bent lévő hallgatók közül is sokan teljesen újragondolják karrierútjukat. A bizonytalanság leginkább a technológiai és szakmai tanulmányi területeken diplomát szerzők körében érzékelhető – írta az AP News - , ahol a hallgatók úgy érzik, hogy fejleszteniük kell a mesterséges intelligenciával kapcsolatos szakértelmüket, mert egyszerűen attól tartanak, hogy a technológia felváltja őket. Eközben az egészségügyet és a természettudományokat tanuló diákokat kevésbé érinthetik az MI által hozott átalakítások. A helyzet komolyságát jól tükrözik Courtney Brownnak, az amerikai felsőoktatást kutató tekintélyes Lumina alapítvány alelnökének szavai, aki szerint az eddig is látható volt, hogy a diákok szakot váltanak, most az a megdöbbentő, hogy milyen hatalmas arányban vannak azok, akik ezt az MI-fenyegetés miatt teszik meg.
Egy nemrégiben végzett Gallup-felmérés a Z generációs fiatalok és felnőttek (14 és 29 év közöttiek) körében növekvő szkepticizmusra és aggodalmakra mutatott rá az MI-vel kapcsolatban. Bár a Z generációs felnőttek fele legalább hetente használ mesterséges intelligenciát, és a tinédzserek is nagyobb mértékű használatról számolnak be, ezen generáció körében viszont sokan látják a technológia hátrányait, és aggódnak a mesterséges intelligencia munkalehetőségeikre gyakorolt hatása miatt. A Z generációs munkavállalók körülbelül fele – 48 százaléka – szerint az MI munkaerőpiaci kockázatai meghaladják, esetenként jóval meghaladják a lehetséges előnyöket.
Ez a bizonytalanság és helyzet ugyanakkor az egyetemek részéről is folyamataik újragondolását igényli – mutat rá az írás. Az MI nem csak a karrierutakról való döntést befolyásolja, hanem a tanulási módokat is, ez pedig arra kényszeríti az oktatókat, hogy bizony újragondolják a pedagógiát is. Mérlegre kell tenni, hogy mit kell a diákoknak megtanulniuk ahhoz, hogy 10, 20 vagy 30 év múlva sikeresek legyenek a munkaerőpiacon. Összefoglalva a cikk úgy fogalmaz, hogy biztos irányadó válaszok hiányában a kommunikáció és a kritikai gondolkodás válik lényegessé. A klasszikus általános humán műveltség alapjai pedig valószínűleg sokkal fontosabbá válnak, mint az, hogy például valaki elsajátítsa a Java programozást .
Újra meg kell tanulnunk tanulni
A tudás korokon átívelő érték, ami mindig képes volt kiemelni az egyént a tömegből – hangsúlyozta a Népszavának Nógrádi József, a mesterséges intelligencia (MI) kihívásai kapcsán. A hazai munkaerő-kölcsönző szektor meghatározó cége, a Trenkwalder stratégiai kapcsolatokért felelős igazgatója szerint ma a magas szintű alaptudás, amit korábban általános műveltségként emlegettek, felértékelődik. Ez ugyanis ad egy olyan készséget, amellyel a munkaerőpiacon jelen lévő munkavállaló tudja, hogyan kérdezzen, hogyan, milyen célból és célra használja az új technológiákat, és mit kezdjen a kapott információval. „Ennek a megszerzése pedig tanulás nélkül nem fog menni” – emelte ki. Éppen ezért az MI által teremtett munkaerőpiaci környezetben a tanulás képessége lesz a döntő, de a korábbiaktól némileg eltérő megközelítésben. Az MI-vel eljött az a kor, amikor mindenkinek – nem csak az egyetemi éveiket megkezdő diákoknak, hanem a munkaerőpiacon akár már évtizedek óta jelen lévőknek is – újra meg kell tanulniuk tanulni. Azt a képességet kell elsajátítaniuk, hogy tudjunk újra ismereteket felszívni. „Csak itthon százezrek, milliók vannak, akik évtizedek óta nem ültek iskolapadba, márpedig ha túl akarják élni az új technológia jelentette kihívásokat, akkor ismét tanulniuk kell” – hangsúlyozta.
Önmagában az MI nem hoz megváltást, szükség van arra a képességre, amely segítségével hatékonyan és a célnak megfelelően tudja az egyén használni. Tekinthetjük ezt egyfajta mentornak, mert ami korábban valóban a mentor volt, az most bekerült egy programba. Szükségünk van arra, hogy megfelelő kérdéseket tegyünk fel; ha ez elmarad, akkor ez az eszköz számunkra nem sokra lesz jó. A szakember mélyen egyetért Neumann János azon kijelentésével, amely szerint: „A gépek nem veszik el a munkát – csak azt a munkát veszik el, amit nem érdemes embereknek végezni.” Az a tudás kell számunkra, amellyel a gépet a megfelelő munkára tudjuk bírni – folytatta. Ebbe az irányba kell keresni a tanulmányaink célját is.
A tanulás szükségszerűségét pedig a kutatások világosan előrejelzik. A Világgazdasági Fórum (WEF) a legfrissebb, „A munka jövője” jelentésében azzal kalkulál, hogy az új technológiák miatt globálisan 92 millió munkahely szűnhet meg, eközben viszont 170 millió új jön létre 2030-ig. Ám ha valaki hátradőlne, hogy ilyen felfutás esetén számára biztosan lesz hely, az alighanem téved. Van ugyanis egy bökkenő: az említett új állások betöltéséhez a prognózis szerint 77 százalékban mesterfokú képzés látszik szükségesnek, további 18 százaléknyi munkához pedig doktori fokozatot igényelnek majd. Vagyis az újonnan létrejövő helyeknek csupán 5 százaléka lesz olyan, amely beéri egyetemi vagy főiskolai végzettségnél kevesebbel.
Ha összefüggéseiben nézzük a helyzetet, és megvizsgáljuk, hogy ezen elvárásokkal szemben milyen a hazai munkaerőpiaci összetétel, milyen a munkaerő-kínálat, akkor drámai kép áll össze. Itthon ugyanis a mintegy 4,7 milliónyi foglalkoztatottnak mindössze 30 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel, vagyis téves az a kép, hogy mindenki diplomát akarna szerezni. A többiek érettségivel vagy az alatti iskolázottsággal rendelkeznek, sőt, 11 százaléknak, majdnem 520 ezer embernek csak általános iskolai papírjai vannak. Muszáj lesz az oktatás és a munkaerőpiac alakítóinak minél hamarabb eszmélniük, mert az említett 95 százaléknyi magas szintű végzettséggel kapcsolatos elvárást és a magyar valóságot – miszerint itthon ez a kör csupán 30 százalék – közelíteni kell egymáshoz, és erre alig néhány év van – mutatott rá a szakember.
Ha ez alapján az időben kicsit előretekintünk, akkor szinte biztosan azt lehet jelezni, hogy szakemberekből munkaerőhiány, és ezzel párhuzamosan hatalmas munkanélküliség lesz itthon az évtized végén. Ez nem valamiféle ijesztgetés, hanem a piac mérlegre tétele. Ha megnézzük, mit igényel a globális piac, és ettől el nem tekintve mit kínál Magyarország, akkor jelenleg ez felvetés eredője – tette hozzá Nógrádi.
Éppen ezért véli úgy Nógrádi József, hogy az MI a teljes magyar munkaerőpiaci és oktatási berendezkedés elé óriási kihívást támaszt, amelyet rendszerszinten kell kezelni. „Az egyén ezekben az években annyit tehet, hogy szélesíti általános ismereteit, és a kritikus gondolkodás általa elérhető legmélyebb szintjét sajátítja el” – tette hozzá.
Az állam szerepe óriási
Arra, hogy az egyének, életük bármely szakaszában vissza tudjanak térni az iskolapadba, az egyetemeknek és főiskoláknak is készülniük kell, azaz képesnek kell lenniük nagy számban ismereteket adni a 40 fölötti generáció számára is. Ezen a ponton az államra is hatalmas szerep hárul majd, mert ezek az emberek jellemzően családosak, gyakran gyereküket egyedül nevelő szülők, akiknek erre egyszerűen nincsenek meg a felhasználható forrásaik. Az államnak ezen réteg költségeit is valamilyen formában fedeznie kellene. Ráadásul egy megfelelően nyílt társadalomban ehhez a munkahelyeket is csatlakoztatni kellene, mert elkerülhetetlennek látszik, hogy a cégek ezeket a tanulási folyamatokat támogassák. Nem finanszírozási oldaláról, hanem hogy tudjanak és akarjanak erre időt biztosítani.
