A Pussy Riot aktivistái tüntettek az orosz pavilon előtt a 61. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Kiállításon

„Dicsőség Ukrajnának”, „A vér az orosz művészet”, „Engedetlenkedj” – skandálták a Pussy Riot nevű orosz feminista, punk művészkollektíva aktivistái az orosz pavilon előtt a 61. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Kiállítás első sajtónapján. A tüntetők rikító rózsaszín símaszkokban és fekete ruhában jelentek meg az épület előtt egy órával a velencei biennálé nyitása után, és skandálásba kezdtek az újságírók és fotósok tömött gyűrűjében, miközben punk zene szólt a hangszórókból, két aktivista pedig elektromos gitáron játszott. Aztán többen füstgyertyákat tartottak fel, és a zöld színű épület előtt rózsaszín füst szállt, majd újabb füstgyertyákból kék és sárga füst, Ukrajna zászlajának színei. A tüntetők aztán megindultak a pavilon üvegajtaja elé, de az őrök akadályozták a bejutást a kiállításra. Ezután ismét a jelmondatokon volt a hangsúly, de ezúttal egyes aktivisták meztelen felsőtestére írva, mint hogy „A vér az orosz művészet”, és „Orosz művészet, ukrán vér”. A performansz ezután is folytatódott skandálással, gitározással és újabb füstgyertyákkal, aztán a tüntetők utoljára felsorakoztak a pavilon előtt, majd távoztak.

A tüntetés előzménye, hogy a Velencei Biennále teljes zsűrije lemondott kilenc nappal a rangos művészeti esemény megnyitása előtt, miközben egyre fokozódnak a feszültségek Oroszország visszatérése miatt, amely az Ukrajna elleni teljes körű inváziója óta először vesz részt a rendezvényen – írta meg a BBC hírportál. A zsűri egy rövid nyilatkozatban kijelentette, hogy korábbi döntésének megfelelően járt el, miszerint nem veszi figyelembe azokat az országokat, „amelyek vezetőit jelenleg emberiség elleni bűnökkel vádolják”, vagyis Oroszországot és Izraelt. A díjakat eredetileg május 9-én, a megnyitón hirdették volna ki, de az ünnepséget lemondták, így a látogatók maguk szavazhatnak majd kedvenc pavilonjaikra.

2022-ben, miután Oroszország háborút indított Ukrajna ellen, az orosz pavilon kurátora és a benne részt vevő művészek tiltakozásul visszaléptek, így a pavilon üresen maradt, majd a 2024-es biennálén kölcsönadták azt Bolíviának. Idén az orosz pavilon azonban a sajtónapokra megnyílik, hogy bemutassák a The Tree is Rooted in the Sky (A fa az égben gyökerezik) című hanginstallációt, de az épület a kiállítás fennmaradó ideje alatt a nagyközönség számára zárva marad – írta meg az Artnet művészeti portál. Mindez pénzügyi következménnyel járt: április elején az Európai Unió bejelentette, hogy visszavonja a kétmillió eurós támogatását a biennálétól, mert Oroszország visszatér a rendezvényre, amelyet „erkölcsileg helytelennek” tartanak, mivel Moszkva az inváziója részeként „az ukrán kultúra eltörlésére törekszik” – írta meg a BBC. A Biennále korábban hangsúlyozta, hogy mindenki számára nyitott, és „elutasít mindenféle kizárást vagy cenzúrát”, azzal érvelve, hogy semmiképpen sem tilthatja meg Oroszország részvételét, mivel az ország a pavilon tulajdonosa.

„Vegyél mély lélegzetet. Fújd ki a levegőt. Engedd le a vállad. Csukd be a szemed.” – olvasható a 61. Velencei Képzőművészeti Biennálé főkurátori koncepciójában, melyhez igencsak passzol a Magyar Pavilonban Koronczi Endre Pneuma Cosmic című kiállítása, melynek fő motívuma a lélegzet, a sóhajtás és a légáramlás. A tárlat megnyitóján Fabényi Julia nemzeti biztos elmondta, hogy a tárlat egy Lehelet múzeum, amely a kozmikus lehelet megjelenési formáit tárja fel, míg a kurátor, Cserhalmi Luca a beszédében kifejtette, hogy a „pneuma” ókori görög kifejezés egyszerre vonatkozik a szélre, a lélegzetre és a lélekre is, a levegő mozgását a láthatatlan, racionálisan nehezen megközelíthető dolgokkal, a lélek működésével kötve össze. Mindez első hallásra megfoghatatlannak hangzik, ám a kiállítás ezen elvont gondolatokat konkrétan is megjeleníti, méghozzá látványos művekkel.

Rögtön, ahogy belépünk a pavilonba, egy szellőzőrendszer sötét elemei fogadnak minket, melyeket a művész a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Székházának felújításakor a harmadik emeleti padlózatból bontatott ki. Ez a Bennszorult lélegzet című installáció, mely a művész szerint azt fejezi ki, hogy e nagy méretű tárgyak a százötven éves épület lélegzéséért feleltek láthatatlanul, és így szimbolikusan a tudományos és művészeti élet nagyjainak leheletét, sóhajait őrzik. Az installáció mögött pedig egy természeti felvételt tekinthetünk meg, melyen a fumarola nevű geológiai képződmény látható: a földkéregből gőzök és gázok távoznak, ami metaforikusan egy kozmikus lehelet kiáramlásaként értelmezhető.

Ugyancsak elvont gondolatot ragad meg a Páros lábbal a föld fölött című installáció tizenkét órás videómunkája, ahogy Koronczi Endre zarándokútra indul, hogy megkeresse „a legfontosabb sóhajt” és befogja azt egy, a hátára erősített üvegtárggyal. A meditatív videó mellett pedig magát a sóhajt is láthatunk, egy üveggömböt, melyet a művész a Parádsasvári Üvegmanufaktúra műhelyében készített üvegfújással, egy sóhajjal.

Még ennél is elvontabb a tárlat harmadik műve, a Végtelen türelem (Lélegző fal), melyet a gyanútlan látogató elsőre talán észre sem vesz, mivel az egy üres, fehér fal. De csak látszólag, ez a fal ugyanis „lélegzik”, akár a mellkas, lassan emelkedik és süllyed, persze szándékoltan alig észrevehetően. Mindez türelemre készteti a befogadót, aki szembe állva a művel alig érzékelhet valamit annak mozgásából, ám ha oldalról vizsgálja azt, láthatja a felület visszafogott mozgását. Mindez szintén metaforikus, hisz e mű egyszerre utal a pavilon lélegzésére és a világ észrevétlen mozgatójára is.

A tárlathoz egy zenemű is tartozik, a Pneuma Cosmic című kompozíció, melyet Balogh Máté zeneszerző kifejezetten a velencei kiállításra, annak terére és gondolati összefüggéseire hozott létre, méghozzá az MTA szellőzőrendszerének egyik elemét használva hangszerként. A műben Koronczi Endre Sóhajtozásgyűjtemény című videójának 2010-2011 közötti változatát kódolta át hangról hangra. Mindez szintén hozzájárul ahhoz, hogy a kiállítás gondolatiságát átérezzük, mely vélhetőleg a tárlat megtekintése után többször is eszünkbe fog jutni, elég hozzá pusztán egy kis levegőt venni.