Ki akartam nézni a kis gőzös ablakán, ahogy harminccal száguldottunk a hegyekben, de eszembe ötlött, hogy le fog esni a fejemről és elvész. Még el is mosolyodtam, hogy alakulok, egy éve így hagytam el a korábbit. Levettem a fejemről, letettem a székre. Olyan tíz perc nézelődés után ráültem és összetört, de teljesen. Azóta nincs napszerdzsóm... Kérdezte, hogy milyet nézzen nekem? Néztem a képek százait. Csodálatos modelleken csodálatos modellek voltak láthatóak, hágókon, szörfön, tengeren, hajón, sítalpon és városban a teraszon. Eszembe jut Pogány Induló száma, hogy este nyolc után veszik fel a szemüveget, elröhögöm magam. Hol van ez már?! Nézem a szemüvegeket, mind foncsorozott, régebben a karom odaadtam volna egy ilyenért, az atom cool ászért. Ma már van pénzem megvenni, mégis elnézek oldalra, van egy pillanatnyi átgondolni valóm...
Lemegyek megcsinálni a kávét és a teát Ritának, felszólok a gyerekeknek, hogy kelés, mindenki hörög, hogy nem tud. Az ablakon kinézve már áll a kocsisor előttünk, fantasztikus autócsodák, Voyagerek, Mokkák, Turbók, sportosak, van amelyik felfúrva csattogva köhög, külön meg lehet venni ezt a hangot is, barátom mondta. Egy kocsiban egy ember, mindenki szívja a cigit vagy a vapot. Egy tetovált arc olyan 7.56 körül fut be, kemény gettó rapet bömböltet, kocsija fullba matricázva, eredeti, vicces és gengszter matricák. Próbál úgy tenni, mintha csak véletlenül tartózkodna a rabszolgák sorában, akik azért melóznak, hogy fenntartsák a kocsit és fizessék, amivel az ólombányába vagy a gyapotföldekre mennek. 8-kor befut a motoros arc, agresszívan előz, merészen veszi a nyolcasokat, előresiet, mutatja, olyan gépen ül, amihez képest Csernobil egy húszas égő. Én tudom, hova megy, a sarkon van a motoros bolt. Egy hatalmas áruház, minden nap nyitva. Az alkalmazottak motorjai a bejáratnál állnak. Egész nap nézegetik egymás gépeit, cigiznek és lesik a forgalmat. Tetoválásaik mutatják, nem így képzelték korai ötvenes éveiket. 8.02-kor jön a foltoskutya sétáltató Amudsennek öltözve, csak hágóvas nincs rajta, a közeli záportározóhoz megy le, átlagban 15 percet maradnak. A barna kutyás eztán jön, majd a néni a sarokról, megy le a boltba, a COOP-ba, tejet hoz. Aztán a szembe házsor hatodik házából jön a rasszista bácsi, aki nem köszön. Ő újságért megy, nem internetezik, még papír alapú lapot vesz, minden reggel ugyanazt. A jobboldali szomszéd elsiet, nyit a bolt, ahol az életét tölti. Érdekes család. Mindig hozatják az ételt, kedden thai, szerdán indiai, csütörtökön Meki, pénteken hal krumplival, szombaton elmennek enni, vasárnap csirke. Minden évben ugyanott nyaralnak, Kanári-szigetek. Húsz éve ugyanabban a szállóban, ugyanazon idősávban. Mesélte, hogy nem mozdulnak ki a falak közül, minden megvan egy helyen. Egy következő szomszédunk minden második hónapban nagynyomású vízsugárral lemossa a kertet teljesen befedő burkolatot. Újabb szomszéd érkezik, kidobja az üres üvegeket a kukába, hogy senki ne lássa.
Nyit a szemben lévő autómosó. Hatan vannak, a főnök később jön picit. Idegesen szívnak el még két utolsó cigit a kijárat mellett, napi 60 fontért dolgoznak, igaz, a szállásuk ingyen van, szintén az utcában. Gyakorlatilag az utcában élik az életük. Albánok. A szemközti utca végén 8.10-kor kijön a kövér ember, betuszkolja magát a kocsiba, elhajt. Utána jön a nagyon kövér nő, alig bír menni, siet a buszhoz, évek óta csodálkozom, hogy bír ekkora testet mozgatni. Már reggel nagyon fáradt. Jönnek a diákok. Az iskolabuszok elhordják őket olyan negyedóra alatt. Ekkor kezdünk el mi is veszekedni, mert a gyerekeink megint elkésnek, úgy kell megállítaniuk a buszt. Vagy a ruha nincs meg, vagy az ebédet nem sikerült időben összerakni. Későn fekszenek, telefonfüggők, mint a gyerekek kilencven százaléka. Elmennek a gyerekek, puszi, jön Trükkös Tomi a dealer. Siet, egy zacskó van nála, lehet vagy 30 kiló, mélyre szívja a cigit. A kicsit lentebb lévő házból jön ki a lengyel arc, két kutyát sétáltat. Láthatóan drogosok a feleségével, szerintem a gyereket kiemelték a családból. Nincs semmijük, csak két kis ugatós kurva drága kutyus. Mikor találkozunk, mindig meghajol, mintha én lennék a király. Teszi ezt, mert egyszer adtam neki egy adománycsomagot az étteremben, ahol dolgoztam. Azóta uramoz. Taszító. A szemben lévő postás néni munkába siet. Rita elmegy dolgozni. Hétfő és kedd közösségi kert, szerda és péntek iskola, francia oktatás, csütörtökön egy terapeutával dolgoznak, speciális gyerekekkel. Péntek délután erdei sulit tart. Ma csütörtök. Este mászni megy egy mászó centrumba, tegnap úszni voltak a fiammal.
Az indiai család köszön. Egyszer voltam náluk, mert festjük a házuk, azóta a tulajdonság nélküli embereknek hívom őket. Az egész házukban semmilyen dekoráció nem volt, se egy virág, csak három cipő, az ajtó mellett. Az Ikea bemutató részlege a Louvre az ő házuk mellett. A fiam 8.45 kor érkezik a suliba, én viszem. Az igazgatónő az út közepén áll, hogy senki ne hajtson be az utcába, mert ez a szabály. Jön a fekete nő, neki franciául köszönök, olyan mint egy egri barátnőnk, csak fekete, nagyon furcsa. Minden reggel ugyanaz a kétszáz szülő keresztezi az utam, negyedüknek köszönök. A sarkon áll a hat tyúk, összeverődött anyukák, ott kotkodácsolnak. Amikor bezárják a kaput, elmennek kávézni. Szánalomból megtűrnek egy apukát is magukkal, kórosan kövér az apuka. Olyan, mint a Csengetett, Mylord?-ban az inas.
Csütörtökön jönnek a kukások, egyik héten a fekete, második héten a zöld kukát viszik el. A bolond bácsi 9-kor kiáll a sarokra. Kavicsokat gyűjt, az udvaráról terjeszkedik az utca felé. Az udvarát borító kavicsokat minden nap egy kis kővel megtoldja, így a kavicsok már a járda felét elfoglalják. Ha lát egy csikket az utcán, szitkozódva szedi fel. Nyit a muzulmán bolt. A tulaj elszív egy cigit, kollégája elkezd húst szeletelni a halai húst, olyan mint a kóser, csak a másik oldalon, egész nap ezt teszi.
Pénteken kertészeti szakkör, erre büszke vagyok, én javasoltam, hogy a bozótost vágjuk ki. Évekig hitetlenkedtek, ma egy csodálatos kis közösségi kert. Havonta jönnek a fűnyírók a parkba. Szombaton gyerekfocisták mennek a oda. Kéthetente a helyi focicsapat drukkereit várja a busz, mennek meccsre. A kocsma mellett ugyanaz a tíz arc áll, cigiznek, időtlen tekintetük nézi a kamera oszlopot, a kamera őket nézi. Ahogy jövök haza a suliból, a közösségi házból a büfés, a két takarító és egy irodista beszélget, meggyújtanak egy cigit. Jön a rokkant busz, hozza a bentlakó otthonból a lerobbantakat, festő szakkör van. Évente egy kiállításon mutatják be a műveiket. Senki nem nézi meg.
