Bár az egykori Dunaferr ügye látszólag véget ért, ám ez a tavalyi nyári tömeges, mintegy 2700 ember utcára kerülését eredményező elbocsátások után sincs így, sőt, a kérdés jelenleg rendkívül gyors beavatkozást igényel a felálló Tisza-kormánytól.
„Ha pozitívan tekintek előre, akkor azt mondanám innentől számítva maximum 2-3 hét áll rendelkezésre ahhoz, hogy a vasmű sorsával kapcsolatban valamiféle döntés szülessen”
– mondta a Népszavának Magyar Zoltán, a Dunaferr DV. Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke. Ennek az az oka, hogy a társaságnál jelenleg folyó munka és ebből kifolyólag Dunaferr még értékesíthető elemeinek sorsa elválaszthatatlan az Orbán-kormány által bevezetett veszélyhelyzeti szabályozástól. Ha ez státusz megszűnik és nincs jogi „átvezetés”, akkor egyszerűen a vasmű alól kicsúszik a talaj – folytatta.
Dunaferr: mindent áthat a szomorúságA számos azonnal kezelendő kérdés kapcsán kifejtette, hogy a cégcsoport fizetőképességét, így a még meglévő dolgozók (például a műszaki karbantartó állomány) bérét a kormány az említett egyedi veszélyhelyzeti rendeletre épülve közvetlenül a Bérgarancia Alapból, illetve költségvetési forrásból finanszírozza.
Ha a veszélyhelyzet május 13-án megszűnne – ahogy ez jelenleg, a jogszabályi környezet alapján történne –, ez a rendkívüli kifizetési jogalap is kifutna, ami azonnali bérleállást és a maradék szakembergárda távozását okozhatná.
(Ehhez hozzá tartozik, hogy Magyar Péter jelezte a leköszönő kabinet felé; hosszabbítsák meg a határidőt május végéig.)
Utóbbi történet háttere, hogy egy szinte utolsó szalmaszálba kapaszkodva tavaly nyári, a teljes munkaerő-állomány elküldése után még mindig élt a szándék a termelés valamilyen szintű elindítására és a vasmű egyes elemeinek a megmentésére. Ennek keretében a kormány – az említett veszélyhelyzeti szabályozásra építve - lényegében teljes állami irányítás alá helyezte a Dunaferr-csoport felszámolási folyamatát. Így az egyébként már leállított gyárba mintegy 80-90 ember visszahívtak, akik az egyes gyártóelemeket felkészítették, hogy az érdeklődők számára be lehessen mutatni működésüket. Egyebek mellett ezeknek az munkavállalóknak a jövedelmét (is) az említett Bérgarancia Alapból és a költségvetési forrásból fedezik.
A vasmű értékesítése most ezeken a speciális felszámolási szabályokon alapul
– tette hozzá a szakszervezeti vezető. Ezek a szabályok jelenleg lehetővé teszik, hogy a gyár működőképes maradjon a bemutatások idejére. A jogrend hirtelen váltása viszont valóban „zátonyra futtatná” a folyamatot, mert az általános csődjog nem biztosítaná az üzemeltetéshez szükséges különleges feltételeket. (Lázár János építési és közlekedési miniszter február elején jelentette be, hogy a Dunaferr ötmilliárd forintot kap, valamint három külföldi befektetővel tárgyal a kormány az újraindításról. Ezek egyike a világ egyik legnagyobb acélgyártója, a kínai HBIS-csoport volt, amely már tulajdonosa a szerbiai Szendrői Vasműnek. De a hírek szerint egy másik, ám állami kínai vállalat, a CIEC Group is érdeklődést mutatott a dunaújvárosi hengermű iránt, s lapunknak indiai érdeklődőt is említettek forrásaink.)
Ezen felül miután a gyárnak (a felszámolónak) nincs pénze a biztonságos fenntartásra (például a környezetvédelmi károk megelőzésére ), az állam úgynevezett közszolgáltatásként rendeli meg ezeket a munkákat. Ezekkel a szerződésekkel a pénz nem segélyként, hanem a „közbiztonság és környezetvédelem” fenntartásáért fizetett díjként áramlik a céghez a központi költségvetésből. Ez a kontraktus is azonban a veszélyhelyzeti jogon alapul.
Az új kormány nincs könnyű helyzetben, mert a jelenlegi felállás szerint valóban lényegében napokon belül kell döntenie, hogy az értékesítés lehetőségének fenntartásához új, stabil jogi kereteket alkot-e – hátra hagyva a veszélyhelyzeti jogrendet – vagy a felszámolás lezárása felé fordul, ami a végleges bezárást jelentené – mondta a Magyar Zoltán.
Zúgott egy kis „Mocskos Fidesz!” Orbán Viktor dunaújvárosi fellépése előtt, a Dunaferrnek még a nyár előtt új befektetőt ígérnekHatalmas ráfordítás, eredmény nélkül
Mint többször is beszámoltunk róla az egykori Dunaferr agóniája évtizedes történet. Ezen idő alatt az acélmű megmentésére becslések szerint több mint 100 milliárd forintnyi állami forrás ment el, ám ennek ellenére sem sikerült támaszt adni a társaságnak. Mára az üzem gyakorlatilag leállt. Az állam az utolsó szakaszban a brit-indiai Liberty Steel-csoportban bízott, ám ahelyett, hogy érdemi termelést biztosítottak volna további támogatásokat igényeltek és az egyébként igen értékes szén-dioxid-kvótákat értékesítették. Ez viszont teljes krízist okozott. A folyamat vége lett, hogy tavaly nyáron mintegy 2700 embert küldtek el egyszerre, ami a vállalatcsoport sorsát megpecsételte. Hogy ez mekkora drámát jelentett a város életében is azt Magyar Zoltán szavai mutatják: az érdekvédelemhez érkezett friss visszajelzések szerint az elküldött emberek messze kevesebb, mint fele, alig 1100 ember talált eddig munkát.
