Talán pár év múlva már a fa sem áll majd ott, és mindent lebetonoznak, hogy az autók kényelmesen parkolhassanak a természet egykori helyén.
Sajnos a madaraknak nincsen szájuk, nem tudnak panaszt tenni a hivatalokban, hogy évről-évre ritkulnak a költési helyek és nem tudják a fiókáikat biztonságban felnevelni.
Vajon egy madár hogyan is érthetné meg az emberek önző cselekedeteit?
Egyszóval ül a madár a fán, turbékol kedvesen. A fa alatt éppen apuka álldogál a három lányával. Apuka telefonozik. A két idősebbik lány valamit játszik, a legkisebb a babakocsiban nézelődik.
Ekkor apuka felnéz egy pillanatra a készüléke bűvöletéből, mert meghallotta a madár hangját. Hirtelen felkap a földről egy követ és a madár irányába dobja.
Elég magasan repül a kő felfelé, de szerencsére apuka nem tudott olyan magasat dobni, hogy az ágon ülő madárban kárt okozzon. Igazából annyira alacsonyan reptette a követ a férfi, hogy a madár rá sem hederített, hanem kitartóan turbékolt tovább. A lányok egy pillanatra abbahagyták a játékukat, igazából szóhoz sem jutottak a jelent láttán, majd a nagyobbik kislány csupán annyit tudott mondani, hogy hess!
A balkáni gerle természetesen erre az utasításra sem reagált.
Ekkor a férfi még megpróbálta pár fabottal eltalálni a szárnyas jószágot, de minden próbálkozása kudarcba fulladt.
A madár meg csak ült a fán rendületlenül és mondta a magáét.
Igaza volt. Az ilyen mentalitású embereket még a madarak is letojják.
Remélem, jó magasról.
