Országosan méretes KO-ba lépett bele a Fidesz-KDNP április 12-én, ráadásul megannyi, vérnarancsosnak elkönyvelt vidéken szenvedtek meglepő vereséget a kormánypártok, de sehol sem olyan fájót, mint a Balatonnál. Mert a hátrányos helyzetű térségek, mint Borsod, Nógrád, Szabolcs, Békés, Dél-Bács, az Ormánság vagy Dél-Somogy ugyan stabil fideszes régióknak számítottak az elmúlt 16 esztendőben, ám korábban hasonlóképpen lelkesedtek a szocialistákért is: a mindenkori kormányoknak könnyű dolga volt a mélyszegénységben tengődőkkel, alamizsnaként odavetett segélycsomagokkal vásárolták meg az ott élők voksait. A magyar tenger partján viszont a rendszerváltás óta a mindenkori legerősebb, magát konzervatívnak mondó-hazudó párt bizton számíthatott a balatoni szavazatókra.
Az idén viszont az országos átlagnál is nagyobb vereséget szenvedett a Fidesz-KDNP a tóparton, a 46 település közül mindössze négyben sikerült minimálisan nyernie. A 36 éves tendenciát alapjaiban megrengető változást lehetne az elmúlt bő fél évtized betelepüléseire is fogni, hiszen valóban sokan költöztek a Balaton mellé, jellemzően a fővárosból, magukkal hozva a budapesti kritikus gondolkodásmódot, ám ez kevés lett volna az üdvösséghez. A földrengésszerű változáshoz elsősorban a helyiek gondolkodás- és szemléletváltozása kellett: ugyan a különféle pályázatokon megannyi kisvállalkozás jutott támogatáshoz, ám mindez eltörpült a NER-oligarchák ezermilliárdos állami kistafírozása mellett, melynek segítségével a tópart nagy része néhány Fideszhez, illetve közvetlenül Orbán Viktorhoz bekötött hiéna hitbizományává vált. Mire a balatoniak felfogták, milyen áron szépül a saját porta, elzabrálták partjukat, kikötőiket, kempingjeiket, így felmutatták a Stop-táblát a rablórezsimnek: az ideológiával szemben felülkerekedett az értelem és az érzelem.
Összeomlott a Fidesz a Balatonon, minden egyes kivágott nádas és teherautónyi beton elvett egy szavazatot Orbán Viktor pártjától