Bárándy Péter: Villámgyorsan meg kell szabadulni a Fidesz embereitől

Nagyon gyorsan meg kell szabadulni azoktól az emberektől, akik annak a zálogát adják, hogy a hatalommegosztás gépezete ne működjön - jelentette ki a Népszava Törésvonal című műsorában Bárándy Péter.

A korábbi igazságügyi miniszter szerint őket azért helyezték be azokba a pozíciókba, hogy a most már elköszönő miniszterelnök hatalmát garantálják, nem azért, hogy az alkotmányos intézmények alkotmányos működését biztosítsák. Megbízatásuk okafogyottá vált azzal, hogy a Fidesz hatalma megszűnt, mert annak a fenntartását szolgálta az ő pozíciójuk, ha pedig okafogyottá vált, akkor egy váltás szükséges, és valóban olyan személyeket kell ezekbe a pozíciókba elhelyezni, amelyek az intézmények alkotmányos működésének garanciáját adják - vélekedett. A büntetőjogász reményét fejezte ki az új miniszterelnök és az új hatalom demokratikus elkötelezettségével kapcsolatban, és úgy vélte, hogy a jelenlegi kétharmados szabályozás, valamint a jelenlegi alkotmányos szabályozás olyan lehetőségeket teremtett, amelyekkel a Fidesz kétharmad birtokában visszaélt. Értékelése szerint ennek eredményeként egy a jogállamisággal össze nem egyeztethető konstrukció és főként személyi összetétel jött létre, amely gyakorlatilag felszámolta a hatalommegosztás valós érvényesülését.

Arról beszélt, hogy ezt a helyzetet az új hatalomnak most fel kell használnia, mégpedig azért, mert e „beteg konstrukció” lebontása elkerülhetetlen, és ennek érdekében egy új alkotmányos konstrukciót kell felépíteni. Hozzátette: ezt követően olyan szabályrendszert szükséges kialakítani, amely kizárja, hogy egy hasonló szituáció a jövőben újból létrejöhessen. Összegzése szerint egy olyan rendszert kell felszámolni, amely lehetőséget teremtett a visszaélésre. Ezt követően meg kell gátolni, hogy ismét kialakulhasson egy olyan helyzet, amely visszaélésszerű hatalomgyakorlásra ad módot.

Bárándy Péter szerint a hivatalosan független intézmények vezetőinek - beleértve a köztársasági elnököt - be kellene látniuk, hogy kinevezésük és megválasztásuk más okból és más célra szolgált. Mivel utóbbi már nem teljesíthető - és nem feltételezhető róluk, hogy teljesítenék alkotmányos kötelezettségüket - ezért önként kellene távozniuk a hivatalukból. Ez egyúttal bizonyítéka lenne, hogy némi felelősséget viselnek a társadalomért, és ezzel megnyílna az út a valóban jogállami működés előtt. Hozzátette: megint más az Alkotmánybíróság kérdése, amelynek működése nem fenntartható. Mindezt azzal magyarázta, hogy a testület több tagjának politikai elkötelezettsége és „sok esetben szerény képessége miatt” nem alkalmas ennek az intézménynek a működtetésére.

Egyelőre nem ismert, hogy jelenleg milyen elképzelés van erre, ugyanakkor felvázolt egy lehetséges megoldást: alkalmazható lenne olyan technika, amely szerint e feladat ellátására nem egy elkülönült intézmény működik, hanem a Legfelsőbb Bíróság, jelenleg Kúria, egyik kollégiumaként jönne létre egy testület, amelynek tagjait a jelenlegi, illetve az összehívandó Országgyűlés választaná meg. Megjegyezte, hogy ezek rendkívül durva technikák, és alkalmazásuk nem veszélytelen.

A korábbi tárcavezető ugyanakkor bízik az új hatalom demokratikus elkötelezettségében és abban hogy végrehajtja azt a munkát, amelyet az tett szükségessé, hogy az előző hatalom visszaélt a kétharmad adta lehetőségekkel. Érvelése szerint ha ez a változtatás megvalósul, akkor egy olyan konstrukció jöhet létre, amely valóban biztosítja a hatalommegosztás sérthetetlen működését. Hangsúlyozta, ezek „veszélyes technikák (...) de tudomásul veszem, hogy muszáj fölszámolni a jelenlegi rendszert, aminek a lényege, hogy az előző hatalom azt akarta biztosítani, hogy ha netán bukik, akkor is tovább éljen. Ezt nem lehet megengedni.”

Bárándy Péter szerint abból lehet majd felismerni, hogy valódi demokratikus elkötelezettség érvényesül-e, vagy csupán egyszerű káderváltás történik, hogy kik kerülnek ezekbe a pozíciókba. Úgy vélte, az első megnyilvánulás éppen ez lesz: „ha szolgák kerülnek oda, akik az adott hatalmat szolgálják, akkor nagyon nagy baj van, és elvesznek azok a remények, amelyek a legutóbbi választással keletkeztek.”

Ezzel szemben az jelentene valódi változást, ha olyan emberek kapnak szerepet, akik a demokrácia szolgálói, rendelkeznek a szükséges képességekkel, és eddigi életútjuk azt igazolja, hogy szuverén személyiségek, önállóak, valamint a szakmai hivatásrendi követelményekhez kötötték magukat. Kiemelte: amennyiben ezek az emberek a demokrácia szolgálatának elkötelezettjei lesznek, akkor ez lesz az első világos jel, amit látni fogunk. Az ügyvéd szerint a Fidesz nyilván úgy alakította ki ezt az egész személyi és intézményi konstrukciót, hogy maga sem számított arra: ha le is győzik, akkor kétharmaddal győzik le. Úgy vélte, abban bíztak, hogy egy feles hatalomváltás esetén ezek az intézmények ezzel a feltöltöttséggel az ő további uralkodásukat biztosítják. Kijelentette: vannak személyek, akiket nem kellene okvetlenül eltávolítani. Példaként említette a legfőbb ügyész személyét, aki számára is elfogadhatónak tűnik, ugyanakkor a Kúria elnökénél szó nem lehet bizalomról, ahogy az Alkotmánybíróság elnökénél sem, mint ahogy a testület egyes tagjaival szemben sem. A köztársasági elnökről szólva megjegyezte, hogy számára nem tűnik olyannak, akiről alappal feltételezhető lenne: képességeit, irányultságát és múltját tekintve alkalmas az alkotmányos hivatás betöltésére: vagyis arra, hogy megjelenítse a nemzet egységét és ténylegesen őrködjön az államszervezet demokratikus működése felett.

Bárándy Péter szerint ezen intézményvezetők leváltásának villámgyorsan meg kell történnie. Itt az a kérdés, sikerül-e olyan személyeket találni, akikről múltjuk és személyük alapján bizonyossággal lehet feltételezni, hogy a társadalmat fogják szolgálni, nem pedig a mindenkori hatalmat. Szólt arról is, hogy a kétharmad birtokában az Alaptörvény rendelkezései módosíthatóak, és egy ilyen módosítás akár más lehetőséget is felvethet: például az államfő státusz megszüntetését. A téma szerint feszengésre ad okot, mivel mindig veszélyt idéz fel, amikor a jogszabályok, különösen az alapvető jogszabályok betűjét egy felsőbb eszmeiségre hivatkozva áthágják. Hozzátette ugyanakkor, hogy a rendszerváltozások rendre ilyen körülmények között zajlanak.