Katrein Ferenc: Lehet tudni, kik az orosz kémek Budapesten

A mostani választási kampány jellemző momentuma volt, hogy fiatal rendvédők – nyomozó, katona, titkosszolga – álltak ki a nyilvánosság elé. Ez a sor önnel kezdődött 2017-ben. Elmondta, hogy nagy baj készülődik Oroszország felől. Mi vitt rá egy titkosszolgát, hogy a sajtóhoz forduljon?

Ez egyfajta szakmai segélykiáltás volt. Akkor még nem kezdődött meg az Ukrajna elleni invázió. Azt fontos tudni, hogy minden ilyen összecsapást megelőz egy titkosszolgálati háború. Magyarországon ezt a küzdelmet kapcsolta ki a politika.

Mikor történt ez?

Konkrétan 2010-ben, amikor olyan szakmai döntéseket hoztak felettünk, amivel nem értettünk egyet. Vagy egyszerűen nem hoztak döntést bizonyos lépésekről. Ennél nincs rosszabb.

Mondjon egy példát!

Egy diplomáciai fedésben lévő hírszerzőre dolgozol, akit 4 évre neveztek ki. Már a harmadik éve rajta vagy a csapatoddal, a szakszolgálattal (a megfigyelések technikai lebonyolítását végző Nemzetbiztonsági Szakszolgálat – B.Z.), keresed a gyenge pontját, és találsz egy ilyent. Meg tudnád közelíteni az illetőt, engedélyt kérsz, ám nem jön válasz „fentről”, a politikától. Pedig három éven át készültél erre az egyetlen pillanatra. Egy diplomácia fedésben lévő kém megközelítéséhez főigazgatói, illetve politikai engedélyre is szükség van. Ez utóbbi akkor kell, ha nem sikerül az akció, és diplomáciailag meg kell védeni az ügyet.

Mára nyilvánvalóvá vált, hogy nagyon is valóságos a veszély: az oroszok éveken át ki-bejárkáltak a külügy szerverein. A kampányban pedig az is kiderült, hogy a magyar vezetők beosztottként viszonyultak az orosz vezetőkhöz.

Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy az előrejelzések sorra megvalósultak.

Mi vezetett oda, hogy a NATO-partnerszolgálatok gyakorlatilag beszálltak a kampányba? Azaz vélhetőleg ők szivárogtatták ki Szijjártó Péter, Orbán Viktor oroszokkal való beszélgetését.

Ez már annak a jele volt, hogy a kinti partnerek semmibe sem veszik a magyar szolgálatokat. Ha valóban benne vagyunk a partnerszolgálatok együttműködési rendszerében, partnerként tekintenek rád, fel sem merül, hogy a hátunk mögött szivárogtassanak.

Korábban én is részt vettem olyan beszélgetésen, melyen egy szövetségi titkosszolgálati vezető arra kért minket, hogy tolmácsoljuk a politikai vezetés felé, valamit ne tegyenek. Ilyenkor a főigazgató elmondja a politikusnak, hogy figyelj, a szolgálatok közösségének egyik vezetője azt mondta, hogy látják, tudják, hogy mit csináltok és nem kéne.

A kampányban felmerült, hogy a titkosszolgálatokat befolyásolta a politika. De van még rosszabb: a kormány által közzétett videó alapján úgy fest, mintha egy 19 éves informatikus lóvá tette volna az elhárítást.

A konkrét ügyet nem ismerem, de az biztos, hogy régen rossz, amikor egy titkosszolgálati meghallgatást nézel az RTL-en vagy a Népszava online-on. Milyen szakmai értékeléseket adjunk, ha a műveleti meghallgatás kikerül a médiába? Arról nem is beszélve, hogy idegen szolgálatoknak valóságos ajándék volt ez a videó, tájékozódhattak belőle a kihallgatási technikáinkról, a kihallgatást végzők képzettségéről. A videó közzététele a védhetetlen kategóriába tartozik. Ezek után hogyan dolgozzon egy AH-tiszt? Hogy szervezzen be valakit, ha a forrás attól tart, hogy adatai kikerülnek? Saját immunrendszerét rombolja le így Magyarország.

A Tisza most kétharmados győzelmet aratott, lesz lehetősége változtatni. Szakmai szemmel nézve mik a legfontosabb, első lépések?

A magyar szolgálatoknak elemi érdeke, hogy visszaállítsák a közbizalmat. Helyre kell tenni a szövetségi viszonyokat. Fel kell húzni a NATO zászlót és az EU zászlót a szolgálatok épülete elé. Szimbolikusan és minden más értelemben. Meg kell mutatni az EU szolgálatoknak, hogy itt vagyunk, visszatértünk.

Mit jelentene ez konkrétan?

Vannak olyan szolgálatok – például a baltiak, a lengyelek - akik messze előttünk járnak orosz elhárítás ismeretében. Az ő szakmai segítségüket kérjük a terület rendberakásához: akár képzésben, információáramlásban, vagy tisztjeink helyzetbe hozásában, az oroszok irányába megkezdett közös támadó műveletekben támaszkodhatunk rájuk. Meg kell nézni, hogy mik vannak a páncélszekrényben, milyen azonnali intézkedéseket lehetne megtenni akár már most.

Tizenhat év telt el a szolgálatoknál, hogy a politika passzivitásra kényszerítette az oroszokra dolgozó elhárítókat, hírszerzőket. Mit gondol a szolgálatoknak mekkora részét lehetne ilyen munkára használni, és mekkora része kompromittálódott, vagy épült le szakmailag.

Ezt nem tudom megmondani. Nyilván át kell tekinteni, hogy meddig tartanak a „komisszárrendszer” határai, azaz hol vannak politikai kinevezettek, és hova kell azonnal szakmai vezetőket kinevezni.

Mennyi idő kell ahhoz, hogy a magyar szolgálatok újra ütőképesek legyenek?

Egy pár év biztosan. Nyilván az új vezetésnek át kell tekintenie, milyen szakmai színvonalon van az állomány, mi az, amit hagytak neki, mi az, amit nem.

De a nyilvánosság honnan fogja tudni, hogy a szolgálatok falai mögött lejátszódott ez a folyamat?

Remélem, nem a médiafelületeken keresztül. El tudok képzelni olyan helyzetet, hogy több, orosz követségen, diplomáciai fedésben dolgozó titkosszolgálati tisztet a nyilvánosság előtt kiutasítanak. Normál esetben ez nem feltétlenül látható folyamat, mivel máshogy is meg lehet oldani. De azt gondolom, eljött az az idő, hogy ezt egy kicsit láthatóvá kell tenni.

Ki a változás főszereplője: a főigazgató, az államtitkár, az ellenőrző miniszter?

Mindhárom. Alapvetően a főigazgatónak jó menedzsernek kell lennie, aki ismeri a szakma elvárásait, és azt „el tudja adni” a politikának, a politikai vezetésnek pedig támogatnia kell a szolgálatokat, ha egy akció nem is sikerül, meg kell védeniük az állományt. Ez egy véd-és dacszövetség szakma és a politika között. Újra kellene szervezni a politika és a szolgálatok kapcsolatát. A szolgálatoknak nem szabad szervilis módon kiszolgálni a politikát, ahogy az most történt.

Lát olyan szakpolitikust a Tisza körül, aki felismeri a nemzetbiztonság fontosságát?

Nem ismerem a Tisza politikusait, nem tudom, ki lesz a belügyminiszter. Várhatóan újra hozzá fog tartozni a nemzetbiztonság. Magyar Péter elmondta minden beszédében, hogy a titkosszolgálatokat meg kell reformálni. Úgy látom, megvan ehhez a politikai akarat.

Szakmai pletykák szerint a szolgálatoknál vaskos akták halmozódtak fel egyes politikusokról.

Természetesen előfordul, hogy a politikusok ügyei látókörbe kerülnek. Ha valami problémás, akkor jön a „szignalizáció”, azaz értesítik az érintett személyt, vezetőit.

Orbán Viktornak volt nemzetbiztonsági átvilágítása?

Nem tudom. A folyosói pletykák szerint nem volt.

A Tisza egyik választási ígérete az ügynökakták megnyitása volt. Erről mi a véleménye?

Erről azt gondolom, hogy már rég - legkésőbb a Kenedi-bizottság jelentése után - nyilvánosságra kellett volna hozni az ügynök aktákat. Véleményem szerint ez a rendszerváltó generáció adóssága.

Visszatérve az orosz vonalra: az Agentstvo portál, hogy a budapesti orosz nagykövetségen dolgozók fele hírszerző, és nyilvánosságra hozták féltucat ügynök nevét, beosztását. Voltak közöttük régi ismerősök?

Igen, teljesen rendben voltak a cikkek. A szakmában ismertek ezek a nevek. Az itteni követség felduzzasztott létszáma azt mutatja, hogy az ide delegált fedett hírszerzők rendre innen indultak bevetésre nyugatra és a Balkánra. Alighanem besokalltak a nyugati titkosszolgálatok.

Mi a szerepe Magyarországnak az orosz műveleti térképeken?

Biztos hátországnak használták az országot, védett házaik vannak, itt állomásoztatják az embereiket, akik összerakják a műveleteiket, innen indultak bevetésre, és ide térnek vissza.

Mikor tűnt fel ez a társszolgálatoknak?

Azonnal észreveszik, ha folyamatosan érkeznek hozzájuk érdekes emberek Magyarországról. Általában az első reakció az szokott lenni, hogy csináljunk nálatok közös akciókat. Azonban ha ezek elmaradnak, akkor azt mondják, oké, akkor majd mi megoldjuk. Ennek láttuk a lecsapódását.

Mennyi lehet a nem diplomáciai fedésben dolgozó ügynök? Őket évtizedekre telepítik egy adott országba, ahol teljesen átlagos hétköznapi állampolgárnak tűnnek.

Ez az egymillió dolláros kérdés! Nemcsak az oroszokra, az amerikai, brit és a kínai szolgálatokra is jellemző hogy évtizedekben, perspektivikusan gondolkodnak. A szakma csúcs az „illegálisok” telepítése, felderítése.

Vannak ilyen személyek Magyarországon?

Egészen biztos vagyok benne, hogy vannak. A rendszerváltás előtt képzésük a magyar hírszerzés-elhárítás feladata volt, és a csehszlovák szolgálat telepítette őket külföldre. Nagyon sok olyan „illegális” él itt, aki „beragadt” rendszerváltás környékén . Ők már idősek, de a gyermekeik át fogják venni a stafétabotot.

És mennyi magyar dolgozhatott az orosz hírszerzőknek?

Valószínűleg több száz politikai, gazdasági kapcsolatról beszélhetünk.

Hogyan tudja elérni a Tisza-kormány, hogy rávegyék az orosz felet arra, ne használják Magyarországot műveleti bázisnak, és ne nálunk legyen a régió legnagyobb orosz nagykövetsége?

Az orosz állam döntése, hogy hová, mennyi diplomatát helyez. Azonban ha azt látják Moszkvában, hogy egyre macerásabb diplomatastátuszt létesíteni, akkor újratervezik az elképzeléseiket.

Szakmai virágnyelvről lefordítva: hogyan képzeljük el a gyakorlatban a „macerás” ügymenetet?

Ezt a zsargon úgy nevezi, hogy az illetőt „boldogtalanítjuk” Magyarországon. Vagyis akadályozzuk a tevékenységét, ellehetetlenítjük a kapcsolatait. Végül az ellenérdekelt szolgálat rájön, hogy az emberük kipontozódott, már nem tud érdemi munkát végezni, távoznia kell.