Az uniós és a magyarországi bejelentővédelmi szabályozás magyarországi működőképességének éles tesztje a Szabó Bencével szemben indított jogi eljárás. A hatályos törvények szerint a rendőr századosnak már a meggyanúsítása is kétséges alapokon nyugszik, ha pedig ennél is nagyobb joghátrány éri, az az egyik legfontosabb visszaélések elleni jogszabályunk teljes csődjét jelzi.
Hosszas huzavona és jelentős belső intézményi ellenállás után Az Európai Parlament 2019-ben fogadta el –az úgynevezett Whistleblower Protection Directive-t, a bejelentővédelmi irányelvet. Az uniós jogszabály olyan minimumszabályokat állapít meg, amelyeknek elvileg garantálniuk kell, hogy a közérdek sérelmét megakadályozni próbáló bejelentőket ne érhesse semmilyen egzisztenciális és egyéb retorzió. A védelem kiterjed a megtorlás minden formájára (tehát a nyilvános meghurcolásra éppúgy, mint a jogi ellehetetlenítésre), valamint a bejelentő segítőire, családtagjaira is. Mivel irányelvről van szó, az egyes tagállamok parlamentjeinek „honosítaniuk” kellett az előírást, elvileg 2021-ig – a magyar bejelentővédelmi törvény jelentős csúszással, 2023-ban született meg. Most, 2026-ban viszont kétségkívül hatályban van, így a Szabó Bence-ügy megítéléséhez elsőként azt kell megvizsgálni, hogy a volt nyomozó olyan közérdekű bejelentőnek számít-e, akit az említett törvény védeni hivatott.
Az Orbán-kormány bárányai hallgatnak, a hatóságok villámgyorsak voltak, amikor mozdulni kellett a titkosszolgálati akcióról kitálaló Szabó Bence ellen„Hajmeresztően törvénytelen” – Az Orbán-kormány legbelső köreiben is tudhattak a Tisza Párt körüli kémjátszmárólA válasz az érintett jogszabályok betűje és szelleme szerint is egyértelmű igen. Mind az EU-irányelv, mind a magyar törvény széles személyi hatályt állapít meg; nemcsak munkavállalókra, hanem volt munkavállalókra, szerződéses partnerekre is kiterjed. Szabó aktív állományú rendőr volt a bejelentés idején (bár felmondási idejét töltötte), és közérdeksérelemre hívta fel a figyelmet, illetve további visszaéléseket próbált megakadályozni, vagyis a definíció alapján bejelentőnek minősül. A magyar bejelentővédelmi törvény „jogellenes vagy jogellenesnek feltételezett cselekményre vagy mulasztásra, illetve egyéb visszaélésre vonatkozó információra" vonatkozik: egy titkosszolgálati szerv által pártpolitikai célból kezdeményezett nyomozás kifejezetten abba a körbe tartozik, amelyre a törvény hatóköre kiterjed, és amit bejelentői aktivitás nélkül általában nem is lehet megelőzni vagy feltárni.
Ha a bejelentő – esetünkben Szabó Bence – okkal feltételezte, hogy visszaélést tár fel, akkor védi őt a bejelentővédelmi törvény, függetlenül az Orbán-kormány által utóbb nyilvánossá tett videók és egyéb dokumentumok tartalmától.
Maga a törvény világosan fogalmaz: „Minden, a közérdekű bejelentő számára hátrányos intézkedés, amelyre a közérdekű bejelentés miatt kerül sor (…) jogellenesnek minősül akkor is, ha egyébként jogszerű lenne” (az egyetlen kivételt az jelenti, ha rosszhiszeműen közölt a bejelentésben valótlan információt, ezt azonban megintcsak az államnak kellene bizonyítania). Mindez azért fontos, mert a kormányzat egy, elvileg a Szabó Bence által feltárt ügyben érintett informatikusok kihallgatásáról készült, megvágott és több darabból összeillesztett videóval megpróbálta átkeretezni a történetet, azt sugallva, hogy a Tisza IT-szakemberei Ukrajnának (is) dolgoztak. Ez azonban – túl azon, hogy az igazságtartalma erősen kérdéses – a bejelentés szempontjából indifferens, hiszen a közérdeksérelemről szóló információ arra vonatkozott, hogy valakik titkosszolgálati eszközökkel próbáltak meg egy ellenzéki pártot bedönteni.
Gonosz Rogán-kutyákról és kettős állampolgárságról is esik szó a videóban, amellyel az Orbán-kormány a tiszás informatikus beszervezését akarja bizonyítaniFeljelentést tesz a Transparency International, amiért az ügyészség nem hajlandó nyomozni Szabó Bence állításai nyománA következő lépésben azt kell eldönteni, hogy megtorlásnak minősül-e, ami Szabó Bencével történt illetve történik. Mivel az említett jogszabályok a meghurcolást is nevesítik, itt sem sok nyitott kérdés marad azok után, hogy Pintér Sándor belügyminiszter árulónak nevezte az ex-nyomozót, illetve rapid módon meggyanúsították őt hivatali visszaéléssel. Az irányelv kifejezetten megtiltja a megtorlás minden formáját, és a bejelentővédelmi törvény is felsorolja a tiltott hátrányos intézkedéseket. Ráadásul az irányelv szerint, ha a bejelentő rámutat, hogy bejelentést tett és ezzel összefüggésben hátrányt szenvedett, a bizonyítási teher megfordul: a munkáltatónak (jelen esetben az államnak) kell igazolnia, hogy a megtorló intézkedés nem a bejelentéssel állt összefüggésben.
Természetesen azt is vizsgálni kell, hogy a megfelelő bejelentési csatornát használta-e Szabó Bence, vagyis jogszerű volt-e esetében a nyilvánossághoz fordulás. Mind az EU-irányelv, mind a bejelentővédelmi törvény háromszintű bejelentési rendszert ír elő: belső bejelentés, külső (hatósági) bejelentés és nyilvánosság a követendő sorrend. A nyilvánossághoz fordulás alapesetben csak akkor élvez védelmet, ha a két megelőző csatorna nem vezetett eredményre, vagy valamiért nem használható, illetve túlságosan veszélyes.
Szabó Bence ugyanakkor az interjúban többek között éppen azt mondta el, hogy a rendőrségi felettesei a tőle kapott jelzések ellenére nem engedték a nyomozást, „árnyéknyomozást" kellett folytatniuk, ráadásul a szolgálatok is nyomást gyakoroltak rájuk,
az ügyészséghez fordulásban pedig a tapasztalatai és az információi miatt okkal nem bízott.
Szabó Bence: Felkészültem a legrosszabb forgatókönyvre isNyilvánosság elé állt a Tisza Párt bedöntésére irányuló titkos műveletet ismerő nyomozóA tisztának tűnő jogi helyzetet legfeljebb az bonyolítja, hogy Szabó Bence rendőr volt, és a nemzetbiztonsági, titkosszolgálati szférát érintő információkra speciális szabályok vonatkoznak (államtitok, szolgálati titok, minősített adat). A hivatali visszaélés vádja feltehetően arra épül, hogy Szabó Bence minősített vagy szolgálati szempontból érzékeny információkat osztott meg a nyilvánossággal.
Az EU-irányelv azonban kifejezetten kimondja, a bejelentő nem vonható felelősségre, ha alapos okkal hitte, hogy a bejelentés szükséges volt a visszaélés feltárásához még akkor sem, ha az titoktartási kötelezettségbe ütközik.
„Többek között a rágalmazás, szerzői jog megsértése, titoktartási kötelezettség megsértése, adatvédelmi szabályok megsértése, üzleti titok felfedése vagy a magánjogon, közjogon, illetve kollektív munkajogon alapuló kártérítési keresetek miatt indított bírósági eljárások keretében a bejelentőket semmilyen jellegű felelősség nem terheli az ezen irányelv szerinti bejelentések vagy nyilvánosságra hozatalok miatt. Biztosítani kell az említett személyek számára azt a jogot, hogy e bejelentésre vagy nyilvánosságra hozatalra hivatkozva az ügyben a kereset elutasítását kérhessék, feltéve, hogy alapos okkal feltételezték azt, hogy a bejelentés vagy a nyilvánosságra hozatal szükséges volt a jogsértés ezen irányelv szerinti feltárásához.”
A fentiek miatt az eset mindenképpen alkalmas lesz a hazai és az európai bejelentővédelem működőképességének tesztelésére: ha Szabó Bencét elítélik – sőt, ha az állam nem óvja meg őt a hátrányoktól -, az azt bizonyítja, hogy a szabályozás sürgős reformra, és a nyilvánossághoz forduló bejelentők helyzetének egyértelművé tételére szorul.
Panyi Szabolcs gyanúsítása sajtójogi abszurd
A hatályos jog alapján nem áll erős lábakon a Panyi Szabolcs tényfeltáró újságíró ellen indított eljárás sem, akit kémkedéssel gyanúsítottak meg a magyar kormány és az EU-val szemben hibrid háborút viselő Oroszország illetékesei közötti furcsa kapcsolatok feltárása miatt. Egyrészt a bejelentővédelem az újságírókra is vonatkozik (sem a magyar, sem az európai jogszabály nem vonja ki őket a szabályozás hatálya alól). Másrészt az érvényes sajtótörvény az újságírók számára különleges védelmet biztosít: „A médiatartalom-szolgáltató, annak munkavállalója vagy a médiatartalom-szolgáltatóval munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy
nem vonható felelősségre olyan jogsértésért, amelyet valamely közérdekű információ megszerzésével összefüggésben követett el, és az adott információ általa nem, vagy csak aránytalan nehézséggel lett volna más módon megszerezhető, feltéve, hogy az így elkövetett jogsértés nem okoz aránytalan vagy súlyos sérelmet,
továbbá az információ megszerzésére nem a minősített adatok védelméről szóló törvény megsértésével került sor.”
Támadással védekezik az Orbán-kormány, hogy fedezze Szijjártó Péter kapcsolatát az oroszokkalMivel Szijjártó Péter külügyminiszter maga mondta el, hogy a Szergej Lavrovval való kapcsolatában semmi titok nincs, aránytalan vagy súlyos jogsértésről még abban az esetben sem lehet szó, ha bebizonyosodna, hogy Panyi Szabolcs jogot sértett az információgyűjtés vagy a publikálás során.
Kiszivárgott a belső külügyi protokoll, amely szerint Szijjártó Péternek és küldöttségének mentességet kell kérni a repülőtéri poggyász-átvilágítás alólSzijjártó-botrány: Tuzson Bence kémkedés miatt feljelentést tesz Panyi Szabolcs újságíró ellen – Kormányinfó percről percre