Azt mondják, a Kopária 1. része bosszúhorror-képregény, meg antológia, mindenesetre első ránézésre nagyon nem gyerekeknek szóló történet. Bár tény, Fazekas Mihály sem gyerekeknek szánta a művét. Mi ez a képregény?
Kopáriát valóban antológia kötetnek tervezem, minden egyes kötet önálló történet és ami összefogja ezeket, az maga Kopária világa. Szeretem ezt, mert kétféle olvasóhoz is szól: az is tudja élvezni, aki csak belecsöppen ebbe a világba az egyik történeten keresztül és az is, aki mindegyik kötetet olvassa majd, mert számára folyamatosan tágul ez a világ. Az első könyv – melynek címe: Háromszorosan – főszereplője Ludas Mátyás, szóval valóban feldolgozás, egyfajta újragondolás, mert az eredeti cselekményváz alapján épül fel, de horrorisztikusabb elemekkel, nem véletlenül kis áthallással James O'Barr Holló című képregényére és az abból készült filmre. Ez lényegében természetfeletti bosszú sztori, de nincs a műfajra jellemző különösebb érzelmi töltet benne, Lúdas Matyi alakja egyfajta népharagként jelenik meg. Nem érzelmi bosszúról van szó, a történet a büntetésre éleződik ki.
Van zsarnok földesúr, van lúd, van szegénylegény – a tanulság ugyanaz, mint Fazekas Mihály klasszikusában? A kisember sikeres küzdelme a felette hatalmaskodóval szemben?
Van három találkozás, mint az eredeti mesében, csak itt nem botütésben mérik a büntetést.
Más módon, de itt is megjelenik az, hogy valakinek a személyi kultuszát milyen könnyen le lehet bontani, ha törékennyé tesszük azt, valamint, hogy az emberi hatalom mindig annak a függvénye, mennyire fogadják ezt el a körülötte élők.
A bosszú révén ez a hatalom lassan megtörik, ahogy maga a hatalomban ülő személy is. Mint az eredeti mesében, talán itt is inkább Döbrögi a főszereplő, hiszen az ő szemszögéből látjuk az eseményeket, Matyi mint egy természeti csapás felbukkan, de ő maga csak a történet elején és a végén kapja vissza a főszerepet. Ahogy pedig jobban megismerjük, úgy várjuk Döbrögi büntetését, nem sajnálunk tőle semmilyen poklot.
Ez a bemutatkozó képregénye. Honnan jött az ötlet, hogy épp egy ilyen magyar klasszikust dolgozzon fel?
Bevallom nem nagyon szeretem a képregényeket, de mégis ez tűnt a logikus lépésnek, hogy el tudjak mesélni egy történetet vizuálisan is. Szeretek ugyanis írni, pár novellám, regényem már megjelent, de mellette néhány évvel ezelőtt újra belefogtam a rajzolásba is, önállóan kitanultam a digitális technikát. Társasjátékot szerettem volna készíteni a regényemből, végül erről letettem és elkezdtem egy új világot felépíteni. Történetekben a pszichológiai dráma, a thriller, a horror amúgy is közel állt hozzám, de azt tudtam, hogy a képregényben valami látványt is kell nyújtani. Tudtam, hogy divatos manapság a dark és a japán fantasy, de emellett a középkori fantasyt már untam, eleve szerettem volna másfajta identitást adni ennek a világnak és akkor már minek menjek messze, hiszen itt azért van jó pár elem, amit nagyon is elbír a fantasy műfaj. Különösen, hogy a The Witcher (Vaják – a szerk.) sorozatoknak köszönhetően a közép- és kelet-európai mítoszok világa népszerű lett.
Nem akartam nagyon szittyásra, de szerettem volna tudni, mi ugrik be, ha valaki azt mondja, hogy magyar fantasy: itt kissé összemosódik a sámán világ a betyár világgal például, bőven akadnak a magyar olvasók számára ismerős elemek, de nem szerettem volna, ha túlságosan pálinkaszagú.
Így kaptam egy dark fantasy világot, amelyet össze kellett volna hoznom az alföldi puszta képével, amely elég lehetetlen vállalkozás lett volna, úgyhogy inkább a puszta, a föld alá raktam a világot.
Emberevés, élve eltemetés, holtak visszatérése, lidércek, ördögök, boszorkányok – tele van a magyar folklór remek alapanyagokkal egy dark fantasyhez, mit gondol, miért nem dolgozták fel még ilyen formában?
Kevés rálátásom van, de a nagy számok helyett a kis számok törvénye érvényesül talán: eleve kevesen alkotnak ilyen formában, másrészt amikor valaki belevág abba, hogy megtanuljon így rajzolni, akkor akiktől tanulnak, azok nagy hatást gyakorolnak, nagyban befolyásolják a világképüket. Magam is, mikor a digitális rajzolást tanultam, minden harmadik youtuber anime kislányokat rajzolt. Volt, hogy én is napi négy órát ültem a videók előtt és tanultam a szakmát és akkor nagyon nehéz makacsul ragaszkodni a saját karaktereidhez – részben azért is, mert lassítja a tanulást. Emellett úgy is látom, hogy talán mindenki inkább nemzetközi piacra képzeli el a történeteit és ott nem igazán hiszi el az alkotó, hogy ez a világ érdekes lehet. Pedig a magyar népmesék és mítoszok világa bőséges ihletet kínál bármilyen fantasy alkotó számára, és nem utolsó sorban ezek a feldolgozások már a történet elején könnyebben alakíthat ki kapcsolatot a magyar olvasóval.
A farkas Hitler és a II. világháború a Francia Nemzeti Könyvtár kiállításán