Robert Fico átvenné a stafétát, szakítópróba jön az Orbán Viktorral kötött szövetségben

Az Európai Tanács csütörtök-pénteki csúcstalálkozója újabb szakítópróbája lesz nemcsak az uniós országok egységének, hanem az Orbán Viktor magyar és Robert Fico szlovák miniszterelnök közötti szövetségnek is.

Ha a magyarországi parlamenti választás után megalakuló új magyar kormány feladná az ukrán 90 milliárd eurós uniós hitel vétóját, Szlovákia azonnal átvenné a stafétát – jelentette ki március 8-án Robert Fico. A szlovák miniszterelnök szerint Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a magyarországi választásokon az ellenzék győzelmében bízik, a Barátság kőolajvezeték leállításával is a magyar ellenzék győzelmét próbálja segíteni, de az első látásra Orbán melletti kiállásában ugyanakkor azt is egyértelművé tette, hogy maga is számol ezzel a lehetőséggel. „Ezt követően – (mármint egy esetleges magyar ellenzéki győzelem után, szerk.) nem lesz semmilyen esély a keleti kőolajra, hacsak a magyar stafétát nem venné át valaki más” – fogalmazott Robert Fico.

Ez az esetleges stafétaátvétel azonban több szempontból is kérdéses. Mindenekelőtt azért, mert Robert Fico mindeddig sosem vétózott, utolsó percben mindig kihátrált Orbán Viktor álláspontja mögül, és bár Vlagyimir Putyinnal és Oroszországgal szoros kapcsolatot ápol, az ukrán kormánnyal is megőrizte a beszélő viszonyt, Pozsony és Kijev a közös kormányülések gyakorlatát sem adta fel.

és nem utolsósorban Szlovákia uniós forrásainak kockáztatását sem tudja megengedni magának a jövőre parlamenti választásokkal szembenéző szlovák kormányfő.

A staféta átvételének kérdése azonban sok tekintetben túlmutat az Ukrajnának szánt hitel vétóján . Az alapvető kérdés az, hogy egy esetleges áprilisi magyarországi kormányváltás esetén, azzal, hogy az uniós döntéshozatali szinten kiesik az európai egység és közös fellépés első számú kerékkötője, egyben megbukik-e az az orbáni illiberális modell is, amelyet az európai autokrata, szuverenista politikusok sora tartott követendő modellnek és próbált másolni? Az, hogy Robert Fico ezúttal mennyire tart ki Orbán Viktor mellett, azt is beárazza, hogy pozsonyi kormányberkekben mennyire hisznek a Fidesz áprilisi választási győzelmében.

több jel arra utal, hogy a Fico-kormány feladja a nyomásgyakorlást ebben a kérdésben. Miután hétvégén zökkenőmentesen újabb hat hónappal, szeptember 15-ig meghosszabbították az Ukrajna területi integritásának veszélyeztetése miatt bevezetett Oroszország elleni egyéni szankciók hatályát, az elkövetkező napok brüsszeli eseményei már nem ígérkeznek ennyire gördülékenynek. A csütörtök-pénteki uniós csúcstalálkozó eredeti tervek szerint elsősorban a versenyképességről szólt volna, de az iráni háború okozta energiaválság, valamint a Barátság kőolajvezeték leállítása miatt az Ukrajnának szánt hitel blokkolásával fenyegetőző Orbán Viktor és Robert Fico gyakorlatilag átírta a napirendet.

Mivel a Hormuzi-szoros iráni lezárása nyomán egekbe szökő energiaárak az egész világgazdaságot megroppanthatják, az előállt helyzet akár az orosz energiahordozók kérdését is újra terítékre segítheti. Orbán Viktor régóta azt próbálja elérni, hogy az Európai Bizottságg oldja fel az orosz energiaimportra vonatkozó szankciókat, de az orosz energiaforrásokhoz való visszatérés mindeddig határnak számított az uniós vezetők körében, ez alól csak a Barátság kőolajvezeték jelentett kivételt Magyarország és Szlovákia részére.

Miután kedden Brüsszel konkrét pénzügyi és technikai segítséget is ajánlott a Barátság vezeték újraindításának előmozdítására, kérdés, meddig megy el Orbán és Fico az unió cselekvőképességének blokkolásában. Az biztos, hogy egyik-napról a másikra, uniós segítséggel sem indítható újra a szállítás a Barátság kőolajvezetéken, az Orbán-kormány pedig változatlanul ezt követeli és kitart amellett, hogy azt politikai okokból, a magyar parlamenti választásba való beavatkozás céljából tartja zárva Ukrajna. Ez viszont precedens nélküli zsarolás, hiszen tavaly decemberben mind Magyarország, mind Szlovákia beleegyezett az Ukrajnának nyújtandó 90 milliárdos hitel folyósításába, úgy, hogy Csehországgal együtt egyikük sem vállal benne részt.

Ámde a hitel egyhangú döntést igényel az Európai Tanácstól, jóváhagyásához Orbán Viktor és Robert Fico szavazatára is szükség van. A parlamenti választásig ugyan alig 25 nap van hátra, de 

Robert Fico februárban azonnali hatállyal felfüggesztette az Ukrajnának nyújtott vészhelyzeti villamosenergia-szállításokat, de mára már nem hangoztatja a vétót, úgy tűnik, inkább kompromisszumra törekszik. Az utóbbi hetekben-napokban, miközben a magyar külügyminiszter és miniszterelnök üzent és fenyegetőzött, a szlovák kormányfő egyszerre két vasat tartott a tűzben. Ő maga sorban tárgyalt az EU döntéshozóival, mindenekelőtt Ursula von der Leyen bizottsági elnökkel és António Costaval, az Európai Tanács elnökével. Hárompárti kormánykoalíciójában azonban a legpiszkosabb munkát rendre a legkisebb kormánypárt, a nacionalista Szlovák Nemzeti Párt (SNS) végzi el, amely ezúttal is, már az európai uniós külügyminiszterek hétfői ülése előtt felszólította Juraj Blanár külügyminisztert, hogy blokkolja az az Ukrajnának szánt hitelt. Az SNS nem csak ezt a hitelt blokkolná, közleménye szerint ellenzi, hogy gazdasági és pénzügyi válság idején az EU olyan államnak segítsen, amely nem a tagja. A magyar miniszterelnök politikáját követendő mintának tartó, Orbán Viktort csodáló szlovák magyarellenes nacionalista párt az ellen is szót emelt, hogy „Ukrajna durván beavatkozik a magyarországi választásba”. Az SNS aggodalmaira a szlovák külügy azzal reagált, hogy Ukrajna kérdésében Robert Fico március 8-án tett kijelentése érvényes, amelyben a staféta szükség esetén való átvételéről beszélt.

A szlovákiai politikai erőviszonyok alapján erre azonban hosszú távon sok lehetősége nincs. Ha nem kerül sor előrehozott választásra, amely a koalíciós feszültségek miatt nem csak elméleti lehetőség, és amennyiben a két éve tartó trend marad, jövő ősszel a rendes parlamenti választáson Ficonak esélye sem lesz kormányt alakítani.

A szlovák ellenzéki politikusok a Barátság vezeték kapcsán tanúsított szlovák kormányzati állásfoglalás és az Ukrajnának szánt hitel belebegtetett blokkolása kapcsán azt hangoztatják, hogy Fico nem Szlovákia, hanem Orbán érdekeit védi, hiszen a vezetéket orosz támadás rongálta meg. Az Orbánhoz való lecsatlakozás nem növeli Fico újraválasztási esélyeit, hiszen a szlovák nagyközönség szemében a magyar miniszterelnök elsősorban a Nagy-Magyarország sállal pózoló revizionista mumus.

A média a legnagyobb csábítás

Robert Fico negyedik kormányának 2023 őszi megalakítása után módszeresen kezdett neki az orbáni illiberális modell átvételéhez. Első lépésként önmaga és korrupciós perekkel fenyegetett párttársai védelmében a bűnüldözési struktúrát „nyúlta le”, majd hozzáfogott a közmédia átalakításához és természetesen az alkotmánymódosítás sem maradhatott ki. Azóta már az általa kinevezett főügyész is ellene fordult, nem asszisztál a jogállamiságot alapjaiban megrengető lépéseihez, de a média fölötti kormányzati befolyás kiterjesztésében szép eredményt mutathat fel Robert Fico is.

Múlt héten jelentették be, hogy leépítések kezdődnek a szlovák közmédiában, az STVR-nél. A Napunk portál kiemelte: a Fico-kormány a közmédia átalakításával nem a gyors lefejezés taktikáját választotta, hanem kisebb lépésekben halad a céljai felé. A kormánykoalíció a parlamenti választás előtti évben azonban szeretne biztosra menni, eltávolítja a lázadókat, a kellemetlen és kritikus hangokat. A szlovákiai magyar portál szerint Fico és társai rendszeresen kaptak teret a magyarországi közmédiában a szlovákiai parlamenti választások előtt, és megtapasztalhatták, milyen az eszményi alákérdező interjú . Ezek után nem is titkolt ambíciója volt a kormánynak, „hogy magyar mintára lezüllesszék az állami tévét és rádiót”. Először elfogadták a vonatkozó törvényt, ami ellen tömegek tiltakoztak Szlovákiában, és többen felálltak a közmédiában, de a kirúgások csak ezután kezdődnek. Megrendeltek egy személyzeti átvilágítást, erre hivatkozva bocsátják most el a feleslegesnek tartott személyeket, akik történetesen a kormányzati lépések kritikusai és a sztrájkbizottság tagjai.

De nemcsak Pozsonyban csábító a média lenyúlása, Andrej Babiš cseh miniszterelnök prágai kormánya is néhány napja kezdte el a közmédia ízlése szerinti átszabását.

Sőt, a vonzalom már korábban is megmutatkozott. Ausztriában 2017-ben a végül a Kurz-kormány bukásához vezető Ibiza-botrány is erről szólt. Heinz-Christian Strache a szélsőjobb FPÖ akkori elnöke, későbbi alkancellár a hírhedt felvételen ahhoz kért segítséget, hogy olyan médiabirodalmat építhessen ki Ausztriában, mint amilyet Orbán Viktor Magyarországon.

Kacérkodott a lehetőséggel Orbán másik barátja, Janez Janša volt szlovén államfő is, de az ottani demokrácia is erősebb volt annál, hogy kivitelezhesse.

Nem véletlen, hogy március elején Orbán Viktor arcképével kampányoltak Svájcban a közmédia költségvetésének csökkentése ellen tiltakozó szervezetek, arra figyelmeztetve, hogy a független sajtó gyengítése az autokráciák velejárója, az ilyen rendszerek bevett eszköze.