„Az lenne jó, ha leváltanánk a Fideszt” – Ha szavazni egyáltalán visszatérnek, utána is inkább külföldön maradnak a kivándorolt magyarok

Néder Panni színházi rendező 2011 óta él Berlinben. – A Magyarországról való eljövetelem oka nem politikai indíttatású volt – hiszen akkor még csak egy éve kormányzott a Fidesz. Az itt maradásomnak, illetve a Magyarországról való leszakadásomnak azonban abszolút volt már köze az Orbán-rezsimhez, amely az idők során egyre komolyabb visszatartó erő lett – részletezi. A színházban nagyon fontos nyelv, a kulturális hagyományok, adódik a kérdés, nehéz volt-e integrálódnia. – Nagyon, és nem is véglegesnek, inkább hullámzónak tekintem ezt a folyamatot. Nekem rendezőként nyilván könnyebb, mint egy színésznek, akinek örök hátrányt jelenthet, ha akcentussal szólal meg a színpadon és a német nem az anyanyelve. Amikor Berlinbe jöttem, még alig beszéltem németül, de nem csupán a nyelv, a kulturális kódok megismerése miatt sem volt könnyű az integrálódás. De javarészt sikerült – mesél a beilleszkedésről.

Teljesen sosem szakadt el Magyarországról, bár egyre ritkábban, de hazajön egy-egy projekt kedvéért. Megnyilvánult közéleti kérdésekben is – legyen az az Eszenyi-ügy, toxikus színházi légkör, magyar #metoo, vagy cancel culture – és az itthonról szóló hírek is elérik. „Akkor szoktam jobban figyelni a napi eseményeket, amikor nagyobb botrány zajlik, vagy éppen közelednek a választások. De észrevettem, hogy a túl gyakori hírolvasás nagyon meg tud mérgezni. Április 12-én hazajön szavazni. – Keringenek mendemondák arról, hogy a külföldi szavazatokkal hogyan lehet csalni, persze nincsenek erre bizonyítékaim. De számomra elsősorban az emocionális szempont a lényegesebb – hogy akár örülni fogunk, akár nem, nagyon-nagyon fontos, hogy azt ott éljem meg, és ne ezer kilométerrel távolabbról.

Kormányváltást szeretne. – Az lenne jó, ha leváltanánk a Fideszt, a magyar népnek rendkívül kéne már a fellélegzés. Nem vagyok naiv, nem gondolom, hogy másnaptól minden megváltozik, mert az a hosszú távú mérgezés, leamortizálás, gyűlöletkeltés, elszegényedés, amit az elmúlt 16 év okozott, nem fordítható vissza hamar. Igaz, mindez a kultúrharcban létrejött árkokra is, amelyeket nem könnyű betemetni. – Ehhez szükséges érzelmi intelligencia is. Nehéz, mert tengernyi seb és sérelem halmozódott fel minden oldalról, de bízom a saját generációm kulturáltabb megnyilvánulásaiban – fűzi hozzá.

Ami a visszatérést illeti, nincs biztos receptje. – Tizenöt éve Berlinben élek, itt is kialakult már szociális életem, munkalehetőségeim, párkapcsolatom, bizonyos szinten gyökeret eresztettem, ezért végletes döntést nem tudok elképzelni. Ám azt igen, hogy többet legyek ott, illetve dolgozzak otthon, vagy jobb szívvel járjak vissza. Amihez arra is szükség van, hogy a siralmas helyzetben lévő, kivéreztetett kultúra több támogatást kapjon, és ne kelljen a túlélésre játszania – tekint a jövőbe Néder Panni.

Fejlett országban élni

Az Oxfordi Egyetem kétéves közgazdaságtan mesterszakának első évét végző 22 éves fiú anonimitást kérve mesélt. „Már a gimnázium közepén elsősorban angol egyetemben gondolkodtam. A közgazdaságtan területén a London School of Economincs (LSE) a világ egyik topegyeteme” – ad okot. A beilleszkedés nem jelentett nehézséget, angolul már 18 évesen is nagyon jól beszélt. „Az LSE pedig annyira nemzetközi környezet, hogy inkább sok nemzetiséggel kellett ismerkedni és barátkozni, mintsem az angol társadalomba beépülni” – beszél az integrációról.

Érdeklik a hírek. – Követem a hazai, angol és nemzetközi közéleti eseményeket is.

– hoz példát.

Szavazni Londonban fog és nincs benne bizalmatlanság a követségen leadott szavazatával kapcsolatban. Hogy kire? – Sajnos egyértelmű a válasz, pedig szeretném, ha nem így lenne. De most a Tisza Párt az egyetlen, amelynek esélye van más rendszert létrehozni”. Még nem körvonalazódott benne, hogy mit szeretne csinálni az egyetem után. – Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyáltalán nem befolyásolja a terveimet az április 12-i eredmény, de nem elsősorban a rendszer miatt mennék vagy nem mennék haza. Nemzetközi karrierre vágyom, sokféle munkát szeretnék kipróbálni, és politikailag, gazdaságilag fejlett országában szeretnék élni. Félek tőle, hogy ez még egy ideig nem Magyarország lesz.

A CEU elkergetésétől a CEU-ig

Gulyás Nóra Budapesten nőtt fel, Hollandiában nemzetközi kapcsolatok szakon szerezte alapdiplomáját, majd egy magyarországi kitérő után Bécsben, a CEU-n Nemzetközi Emberi Jogok mesterszakon diplomázott. Most Bécsben él és egyelőre munkát keres. – 14-15 éves korom körül a CEU Magyarországról való kiebrudalása idején merült fel bennem, hogy külföldre menjek egyetemre. 2020-ban érettségiztem, a Covid miatt az első egyetemi évemet otthonról végeztem. Talán ezért nem integrálódtam később sem igazán Hollandiában, tanultam a nyelvet, de nem éreztem sosem, hogy hosszabb távon ott szeretnék élni. A menekültek elleni kampány után viszont azt sem, hogy Magyarországon. A civil szférában szeretne dolgozni, a szakdolgozatát magyarországi civil szervezetekről írta, és az ehhez készült interjúkból reális képet kapott a helyzetükről. – Úgy érzem, nemigen találnék megfelelő és megfizetett munkát Magyarországon. Egy évig otthon egy nagy könyvvizsgáló-tanácsadó cégnél dolgoztam, és rájöttem, hogy még az ott kapott fizetésemből sem tudnék önálló egzisztenciát teremteni – egészít ki praktikus szempontokkal.

Követi az itthoni híreket: – A politika érdekel, a propaganda nem. Leginkább újságcikkekből és politikai elemzésekből tájékozódom. Szívesen beszélgetek inkább szakpolitikáról. Hazajön voksolni, és bár benne is van gyanú a levélszavazatok sorsával kapcsolatban, alapvetően érzelmi okokból szavazok otthon, ahová Bécsből nem is bonyolult hazamenni – meséli. Reméli a kormányváltást, de nem gondolja, hogy április 13-án már költözik is vissza. – Az érdemi változáshoz sok időre van szükség, de ha megtörténik, akkor legalább el tudom képzelni a jövőmet otthon – zárja szavait Gulyás Nóra.

Az oktatás az ok

Újhelyi Eszter és családja 2022 óta él Finnországban. – Nem volt remény otthon a változásra 2022-es választás után, de számunkra a legfontosabb ok az oktatás állapota volt – indokol a négygyermekes édesanya. Nem volt nehéz beilleszkedniük. – A gyerekek az első évben integráló osztályba jártak, szintén külföldi gyerekekkel, így az első év arról szólt, hogy felzárkózzanak a finn nyelvhez. Vesztettek egy tanévet, de nem baj. Az egyik rosszul működő dolog otthon, hogy a gyerekeket 6 évesen iskolába kényszerítik – mesél. Férje mentős volt Magyarországon, most idősek otthonában dolgozik, ő zenetanár, és sok minden hiányzik neki itthonról: – Minden. Az ételek, a család, a megszokott szociális háló.”

Tájékozottak az itthoni eseményekkel kapcsolatban. – Ha valami fontos történik, akkor azt megbeszéljük otthon, és a beszélgetésből a gyerekeket sem zárjuk ki. A legnagyobb tudja ki Magyar Péter, tudja, hogy mit csinál, honnan indult, mi a célja, tudja, ki Orbán Viktor, és milyen mulasztásai vannak. Szóval képben van, amennyire egy 13 éves gyerek képben lehet – teszi hozzá. A Tisza Pártra szavazni a tőlük több száz kilométerre lévő nagykövetségen fognak. Ami a visszajövetelt illeti, realista. – Nagyon szeretnénk hazamenni, de ez nem a közeljövőben fog megtörténni. Nagyon remélem, hogy változik a rendszer, de

Azaz a következő 14 évben mindenképp maradni szeretnénk. A legnagyobb gyerekünk viszont már mindkét országban gondolkodik, és talán hazamegy egyetemre – festi fel jövőképét Újhelyi Eszter.

A klímavédelem a harc vesztese

Először Hollandiában, majd rövid itthoni munka után a bécsi CEU-n végzett fiatal lány szülei olyan magyarországi munkahelyen dolgoznak, ahol szigorú szabályok kötik az ő és családtagjaik nyilvános megszólalásait, ezért neve elhallgatását kérte. Most Brüsszelben él, ahol egy klímavédelemmel foglalkozó lobbicégnél dolgozik.

– Nem zárkóztam el attól, hogy Magyarországon dolgozzak, de amennyire beleláttam, kiderült: otthon a klímavédelmi stratégia, narratíva sokkal inkább politika-, mint tudományvezérelt. És mivel az Európai Unió nagyon ambiciózus ezzel kapcsolatban, a magyar kormány pedig nem feltétlenül EU-barát, a szembenállásnak ez a terület lett a vesztese – mutatja be a sajátos magyar logikát a 24 éves beszélgetőpartner.

„Szégyenérzet nélkül állítom, hogy a napi kis történetek nemigen foglalkoztatnak, és

Ennek egyik oka az intellektuális lustaság, a másik valamiféle frusztráltság. Nagyon pitiáner, elaljasodott dolgok szoktak történni a magyar politikában. A munkámmal kapcsolatban követem a világ történéseit, az amerikai elnöki döntéseket, most az iráni háborút, ezek mellett súlytalannak tűnik, hogy melyik magyar miniszter mit mondott – mutatja be a viszonyát a magyarországi hírekhez.

Szavazni hazajön, aminek nem oka a külföldön leadott voksok sorsával kapcsolatos gyanú. – Karácsony óta nem voltam otthon, így most családi együttléttel kötődik össze a szavazás. A Tiszára fogok voksolni, de nem gondolom, hogy egy kormányváltás gyorsan meg tudna alapozni egy emberbarátabb rendszert. Minimum két-három választási cikluson át történő strukturális változásra lenne szükség” folytatja, végül hozzáteszi, a közeljövőjét nem itt képzeli el. „Bécs elég közel van Budapesthez ahhoz, hogy ne úgy érződjön, hogy külföldön vagyok, közben nagyon élhető, nagyon európai város, ahol már kialakult a baráti közegem is.