Magyarország;Krasznahorkai László;

Korábbi felvétel

Krasznahorkai László: Magyarország már nem egy ország, hanem egy elmegyógyintézet

A Nobel-díjas író szerint ebben az intézményben az orvosok már elmentek, a betegek pedig hétfőn, szerdán és pénteken orvososdit játszanak. Szerinte vitatkozni sincs értelme, mert még azok is, akik nagyon intelligensnek tűnnek, az ideológia foglyai.

Egy apostolra vagy prófétára emlékeztette Krasznahorkai László a La Repubblica című olasz lap munkatársát.

A hvg.huszemléje szerint az interjú Barcelonában készült a Nobel-díjas íróval, aki a barcelonai Kortárs Kulturális Központ meghívott vendége volt. A lap beszámolója szerint sok érdeklődő gyűlt össze miatta.

Az újságíró ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy Krasznahorkai László könyvei sok olvasót zavarba hoznak, amire az író azt a meglepő választ adta, arról próbálja meggyőzni az embereket, hogy ne olvassák az írásait. – Nem kínálok reményt, de nem is veszem el. Az én könyveim nyilvánvalóan nem receptkönyvek. Nem lehet belőlük jó ételt főzni. Olyanok, mint egy paella, amit egyszer készítettem. Rosszul sikerült, minden hozzávaló megvolt, de az eredmény nem sikerült, még rosszul is lettem tőle. De ha valaki ennek ellenére úgy dönt, hogy elolvassa a könyveimet, azt tanácsolom, hogy ne higgyen el semmit abból, amit róluk mondanak. Hogy nehezen olvashatók. Igaz, hogy szokatlanul hosszú mondatokat használok. De olyan ez, mint amikor sokáig őrzünk egy titkot, majd hirtelen eláruljuk. (…) A pont használata lehetetlen, mert a történet iránti szenvedélyem ösztönöz az írásra.”

Könyveinek hatásáról így beszélt: – A fontos az, hogy az olvasó felismerje önmagát, megértse, mennyire törékeny a méltósága. Hogy rájöjjön, a méltóság az utolsó dolog, amit el lehet venni tőle, de el lehet venni. Ebben én és barátom, Tarr Béla különböztünk. Ő úgy vélte, hogy a méltóságot nem lehet elvenni.

Az interjú jelentős része a magyarsághoz fűződő viszony kérdésével foglalkozik. Az egyik felvetésre Krasznahorkai László így válaszolt: – Magyarnak születtem, az anyanyelvem a magyar. De magyarnak lenni – ez ellen minden erőmmel küzdök. Miért cserélném el a világpolgárságot arra, hogy csak magyar legyek? A viszonyom a magyarságomhoz olyan, mint az embernek egy folyóparton fekvő kőhöz. Nem tudom, miért nem albánnak vagy szlováknak születtem. Azt mondta, messzire került a magyar világtól, a butaságtól szennyezett magyar létezés fogalmától.

Minden populizmusnak kitett államban szörnyű dolgok történnek, de semmi sem hasonlítható intenzitásában és brutalitásában ahhoz, ami Magyarországon történik. 

Ez a manipulációs képesség fertőző. Magyarország már nem egy ország, hanem egy elmegyógyintézet, ahonnan az orvosok már elmentek, és ahol a betegek hétfőn, szerdán és pénteken orvososdit játszanak” - fogalmazott. (Öt éve egy Népszava rendelkezésére bocsátott levélváltásban már tett hasonló kijelentést – a szerk.)  

Az író szerint Magyarország mindig a rossz utat választja:

Amikor egy interjúban azt mondtam, hogy nem értem, miért olyan büszkék a magyarok a csatáikra, amelyeket egyébként mindig elveszítenek, a szélsőjobboldal megtámadott. Nincs értelme vitatkozni. Még azok is, akik nagyon intelligensnek tűnnek, az ideológia foglyai.

 Ahogy egy magyar közmondás mondja, két nagyon különböző malomban őrölünk, és a lisztjükből soha nem lesz kenyér. Ez pedig egy beteg társadalmat hozott létre.

Ebből megtudhatjuk, hogy a kormánypárti politikusnak köszönhető minden a településen, és amit megígér, azt megcsinálja.