mozgás;gyerekek;kalandozás;fejlesztőjáték;

A MoSza mesés kerettörténettel segíti kibontakozni a kicsik képzeletét, hogy együtt tapasztalják meg a tánc felszabadító erejét

A MoSza egy mozaikszó, amely két szóból tevődik össze: mozgás szabadon! Nosza MoSza!, mondhatnánk a gyerekeknek, hiszen elsősorban nekik szól ez a mozgásfejlesztő játék, természetesen a felnőttek sem maradnak ki a mókából. Egy új eszköz, ami abban segít, hogy kicsik és nagyok örömmel kapcsolódjanak egymáshoz, és a mozgásalapú játékélmény során együtt tapasztalják meg a tánc és a kreatív önkifejezés felszabadító erejét.

Ha most megállunk egy pillanatra, behunyjuk a szemünket, és elkezdünk táncolni, akkor kiszakadunk a képernyő uralta világunkból. Amikor csukott szemekkel ringatjuk a csípőnket, lépegetünk jobbra-balra, vagyis táncolunk, akkor szabadon kifejezzük önmagunkat, kizárva a befolyásoló külső ingereket. Én úgy érzem, talán ezt az élményt csomagolta a kártyákba Rab-Kuti Alexandra, vagyis Szasza, a MoSza megálmodója.

Szökkenj, mint egy szöcske

Az ötlet 2024 őszén fogalmazódott meg az alkotó fejében, amikor a két gyermekével és a két kutyájával a természetben sétáltak. Egy kósza kis szöcske éppen akkor ugrott keresztbe az úton. Szasza szerint ez egy inspiráló pillanat volt, ami elindított egy izgalmas gondolatmenetet. Arra gondolt, milyen jó lenne úgy ugrálni, mint egy szöcske, s milyen jó lenne ezt a gyerekekkel együtt csinálni, s milyen jó lenne, ha nemcsak a szöcskét, hanem más állatokat is utánoznának, és tanulnának a viselkedésükről a gyerekek, így kerülve közelebb a természethez. Szasza már egy térképet is megálmodott a séta végére. Az ötlet koncepcióját először egy táncóra keretein belül képzelte el. Szasza ugyanis kortárstáncművész, egyben pszichológus is.

Az AWE Hungary pályázati lehetősége szinte az ablakon kopogtatott be hozzá, amikor az ötlete a fejében teljesen összeállt. Ez a felhívás azokat a nőket szólította meg, akik rendelkeznek vállalkozási ötlettel, vagy korai fázisban volt a kezdeményezésük. Szasza bekerült a programba, amiben a pénzügyi tervezésen át a megvalósításig mentorok segítették a munkáját. Ebben az időszakban teljesen letisztázódott számára a játék tematikája, és a pályázat adta folyamat hatalmas inspirációt adott neki. Idén áprilisban már megvolt a prototípusa a játéknak, amit a tesztelés követett. Így szeptemberben elindulhatott a formailag átgondolt, tudatosan megtervezett játék fizikai megvalósítása.

Anyák éjjeli műszakban

A MoSza képi világát Gácsik-Jóna Lilla festőművész, grafikus alkotta meg. A két lány még Pécsen ismerkedett meg egymással a Janus Egyetemi Színházban. A közös munka gyakran éjféltől hajnali háromig volt kivitelezhető, ugyanis ebben az időintervallumban értek rá a kisgyermekes anyukák, ilyenkor volt csend és béke a házuk táján.Végül megszületett a MoSza. A játék, ami Szasza szerint a szabályokkal határolt mindennapjainkban teret enged a gyerekek számára az improvizációs készségeik kibontakoztatására, ami szabadságot ad fizikálisan és pszichésen egyaránt. A rugalmas keretek segítik a kapcsolódás folyamatát, míg az izgalmas vizuális világ támogatja a képzelet bevonódását.

A játékosság a gyermekek mindennapjaiban fontos szerepet játszik, viszont a felnőttek ezt sokszor elfelejtik. Ha belegondolunk, olykor csak egy puszi vagy egy ölelés erejéig találkozunk egymással, nem mindig van idő a gyerekkel játszani. Pedig sokkal nagyobb teret kellene adni a fizikai kapcsolódásnak is. Igazán ilyenkor tudjuk a fontos pillanatokat megélni.

Az improvizáció öröme

Szasza táncművészként és koreográfusként is gyakran enged teret az improvizációnak. Olyan instrukció­kat keresett a játékhoz, ami minimális keretek között képes megadni a pillanatnyi szabadságot, az improvizáció adta örömöt.

A célok között az is szerepelt, hogy a nagyi vagy a nagyapa is tudjon kapcsolódni az unokához, még akkor is, ha olykor a generációs szakadékok áthidalhatatlannak tűnnek. 

Inkább kapaszkodókat adnak a játék szabályai, mintsem megnehezítik a játék menetét.

Eredendően minden gyermek hatalmas kreativitással van megáldva, és gyönyörű fantáziavilággal rendelkezik. 

Ebből kiindulva csupán az a feladat, hogy ezt testileg is át tudják élni, próbálják meg szabadon kifejezni az érzéseiket. Amikor a szülő teret biztosít a gyermeknek, akkor egyenrangú partnerekké válnak, s amikor a gyerek megéli az önfeledt pillanatot, azt a felnőtt is megtapasztalhatja. Kialakul egy egyszerű, ám megismételhető kölcsönhatás, amire később is lehet hivatkozni.

A választás szabadsága

A gyerekek mozgásigénye hatalmas, ha tehetnék, egész nap szaladnának. A mozgás fontos, ezt mindenki tudja, és ennek megfelelően az óvodákban is sokat tornáztatják a gyerekeket. Csakhogy ezeken az órákon leginkább utasításokat követnek a kicsik. Például ha az óvó néni azt mondja, hogy ugráljanak a teremben békaügetésben oda-vissza, akkor nincs más ugrálási módra lehetőség.

A MoSza viszont egy mesés kerettörténettel segíti kibontakozni a kicsik képzeletét, és itt a szabályok játék folyamán a résztvevőkhöz mérten variálhatók. 

Nézzünk egy példát: az egyik kártyán egy hókotró látható. A kártyán szereplő szabály annyi, hogy tedd le két testrészedet a földre, és indulj el valamerre. Ebben az esetben a gyerekek közlekedhetnek békaügetésben, ha a kezüket-lábukat teszik le, de ha kedvük tartja, akár kúszhatnak is, ha az egyik testrészüknek a hasukat választják. A játék így teremti meg a szabadságot, mert meghagyja a gyereknek a választási lehetőséget, és nem egy megadott sémát vár el a gyermektől.

Kalandok minden évszakra

A MoSza a későbbiekben az évszakok szerint különböző kalandokra hívja majd a gyerekeket. A most elkészült Kék Batyu, vagyis a téli verzió hat állomásból áll, ami a ráhangolódástól a felfedezésen át a lecsendesedésig vezet minket 13 kalandon keresztül. Például a „Jegesmedve nyomában” című feladat során egy térkép segítségével jellegzetes északi-sarkvidéki állatok bőrébe bújva mozoghatnak a gyerekek. Az egyik személyes kedvencem az „olvadó fagyi” elnevezésű feladat. A játékban részt vevők szabadon sétálnak a térben, mintha fagy­lal­tok lennének egy jégszobában. Ha egy játékos úgy érzi, hogy elérte egy napsugár, és olvadni kezd, akkor hangosan azt kiáltja: Olvadok! Ilyenkor egy játékostárs a segítségére siet, óvatosan megérinti a vállát, és abbamarad az olvadás. Ha egyszerre többen kiáltják el magukat, akkor az összes fagyi jégkrémmé dermed, majd lassú, csorgó mozdulattal közösen elolvadnak.

Szasza azt is elmesélte, hogy amikor a gyermekeivel játszik, sokszor csak az utolsó feladatot kérik, a „Hűvös Nyugalom Birodalmát”, amely során lehetőségük van a befelé fordulásra és a lelassulásra. Számára nagyon sokat jelent, hogy a kicsik ennyire szeretik megélni a nyugalmat is. Ezek az alkalmak talán azért is kiválók, mert a felgyorsult, rohanó világban a gyerekeknek is szükségük van a lelassulásra, és egy stresszes helyzetben ezeket az élményeket segítségként elő lehet hívni.

Összekapcsolja a családot

Ez a Mosza története, ami jelenleg lépésről lépésre halad. Egy játék, amit bárhol bárki játszhat könnyedén, táncosi előképzettség nélkül. A játék lehet ötperces, de akár egyórás is. A hangulattól függően variálhatók a kártyák, és a felnőttek is mászhatnak négykézláb, egyenrangú partnerként, egyszerűen kapcsolódva a gyerekekhez. Hiszen az érzelmi kapcsolódás egyik kulcsa a közösen eltöltött idő. Azok a pillanatok, amiket a másiknak odaadunk a saját időnkből. A kisgyerekben ezek a játékok megmaradnak, és valószínűleg többet fogja emlegetni, mint a következő babát vagy kis­autót, amit megkapott.

Közösségben is működik

A MoSza nemcsak egy új játékeszköz, hanem egy módszertani támogatás, ami könnyen beépíthető az óvodai, általános iskolai alsós osztályok mozgásrendszerébe is. A pedagógusok az előre kidolgozott feladatkártyák, a részletes útmutató, a zeneajánlás és videós segédletek segítségével könnyedén tarthatnak változatos, fejlesztő mozgásos foglalkozásokat, akár külön felkészülés vagy táncosi előképzettség nélkül is.

További információk: mosza.hu

Egyre több az olyan eset, amikor gyerekekről készült fényképeket manipulálnak, hoznak létre, helyezik azokat szexuális kontextusba. Nyugtalanító eredménnyel zárult három világszervezet közös kutatása: vannak olyan országok, ahol minden 25. gyerekről készült már ilyen deepfake, azaz hamis kép. Némely szülők a veszélyek ellenére úgy posztolják a gyerekeik életét – tegyük hozzá azt is, hogy akaratuk ellenére – az online térben, mintha nem lenne holnap.