Egy éve, Donald Trump beiktatásakor sokan arra számítottak, hogy elnökségével még inkább megerősödnek az európai szélsőjobboldali pártok. Alelnöke, J. D. Vance barátságtalan módon már a februári német választás előtti kampányban bírálta Berlint amiatt, hogy szerinte nem biztosít kellő politikai teret a szélsőjobboldali AfD számára.
Európán kívül a „Trump-hatás” nem egységes. Latin-Amerikában –Argentínában vagy Hondurasban – érződött az amerikai elnök befolyása az ottani választásokon, míg más térségekben ellenkező folyamatok történtek. Kanadában és Ausztráliában Trump politikája inkább mozgósító erővé vált a liberális és centrista tábor számára. Mark Carney kanadai kormányfő Trump markáns ellenpontjává vált a nemzetközi színtéren, hiszen a demokratikus normák és a multilaterális együttműködés védelmezőjeként lép fel.
Európában nem rajzolódik ki világos trend a Trump-hatást illetően. Portugáliában és Spanyolországban valóban növelte támogatottságát a Chega és a Vox, ám ezek a folyamatok elsősorban a kormányzó erők meggyengülésével, belpolitikai feszültségekkel magyarázhatók. Ám nehéz közvetlen amerikai hatást kimutatni.
Ezzel szemben több országban éppen válságtünetek jelentkeznek a jobboldali populista oldalon. Hollandiában a Geert Wilders vezette Szabadságpárt (PVV) szétesése fenyeget, ami elsősorban a kormányzati pozíció elvesztésével és Wilders centralizált, autoriter vezetési stílusával függ össze. Olaszországban Matteo Salvini Ligája küzd belső feszültségekkel: a centrista, kormányképes irányt képviselő politikusok és a radikális szárny közötti konfliktus egyre nehezebben kezelhető. Mindkét párt a Fidesz által dominált Patrióták Európáért tagja, tehát a pártcsalád messze nem olyan egységes, mint azt a kormány láttatni akarja.
Mindeközben az európai szélsőjobb számára egyre komolyabb dilemmát jelent maga Donald Trump. Miközben ezek a pártok a nemzeti szuverenitás védelmét hangsúlyozzák, az amerikai elnök külpolitikája – legyen szó Nicolás Maduro elfogásáról vagy a Grönlanddal kapcsolatos fenyegetésekről – sokak szemében éppen az állami önrendelkezés megsértéseként jelenik meg. Ezt az ellentmondást tükrözi a felmérés is, amelyet Franciaországban, Németországban, Spanyolországban és Olaszországban végeztek. Eszerint Trump polarizáló hatása inkább megerősíti liberális és baloldali ellenfeleit Európában, miközben megosztja saját ideológiai szövetségeseinek táborát. Franciaországban Marine Le Pen pártja szavazóinak mindössze 18 százaléka tekinti Trumpot barátnak, míg többségük bizonytalan vagy kifejezetten elutasító vele szemben. Hasonló arányok figyelhetők meg Németországban, Olaszországban és Spanyolországban is. Bár az AfD támogatói körében valamivel magasabb a bizalom, ott is jelentős a megosztottság, különösen Trump külpolitikai lépéseinek megítélésében.
Mindez arra utal, hogy Trump európai hatása korántsem annyira pozitív. Sőt, egyes „patrióta” pártok már éppen azt próbálják sugallni választóiknak: az amerikai elnökhöz semmi közük. Így Orbán Viktortól is óvatosan elhatárolódnak, hiszen a magyar kormányfő Trump odaadó híve marad – bármilyen őrültséget tegyen is az amerikai elnök.