Sajátos szerepet játszik a magyar politikai életben Lázár János. Jómagam csak egyszer találkoztam vele, váltottam vele néhány szót, és – bevallom – kifejezetten jó benyomást tett rám. Semmilyen módon nem éreztette velem, hogy nem azonos a politikai ízlésünk, semmilyen szélsőség nem jellemezte, persze miért is jellemezte volna; a Kossuth tér egyik sarkán álltunk, és jó ha egy percet beszélgettünk. Még arról is biztosított engem, hogy szurkol, gondolom arra célzott, hogy a munkámat tudjam jó végezni. Vagy csak egyáltalán végezni tudjam.
Igaz, ez évekkel ezelőtt történt, ezt csak azért jelzem, mert nem tudom mikor váltott Lázár, mikor lett vállaltan szószólója szélsőjobbos véleményeknek. Már csak azért sem, mert a politikai szerepvállalása is bizonytalanságokat mutatott, hol a teljes visszavonulásáról beszélt, hol a kormányzati szerepéről, hol a parlamenti, képviselői munkájáról mondott le. Egy darabig tartotta magát a hír, hogy Orbán utódjaként gondol magára, eladdig, amíg Orbán megelégelte nyomulását és teljesen ejtette őt. Aztán hirtelen újra elővette, és elkezdte menedzselni is. Lázár szép fokozatosan több lett, mint egy minisztere a kormánynak, több lett, mint első az egyenlők között. Ő maga szépen besorolt Orbán mögé, a miniszterelnök feltétlen híveként mutatkozott, cserében bekerült a Trump-találkozó delegációjába, sőt Moszkvában is felbukkant Orbán oldalán, Putyinnal szemben. A kremlinológusok ma sem tudják pontosan mit is tervez vele a kormányfő, csak annyit, hogy, a Lázár-infókon keresztül a hatalom egyik arcává emelte. Nem csak engedélyezte neki az utcai harcos küldetést, még külön dicséretben részesítette, amiért képes arra, amit Magyar Péter is produkál.
Óvom magam, hogy bármiben összehasonlítsam őt a Tisza vezetőjével, még akkor is, ha ez a küldetés pontosan arra találtatott ki, hogy bebizonyítsák: Lázár felveszi a versenyt Magyar Péterrel, ő sem fél az utcai megjelenéstől, és attól, hogy bárkivel szemtől-szemben szembeszálljon, megverekedjen. Tud spontán reagálni, tud éles lenni, ha kell, és vitatkozni is, ha muszáj. Bármikor, és a jelek szerint szívesen hozza a szélsőséges topikokat; ha kell kasztrálni akarja a pedofilokat, ha kell a halálbüntetés híveként tünteti fel magát, a határ menti kerítés legnagyobb védelmezőjeként, még áramot is vezetne a drótokba, szóval tényleg mindent bevállal, ami a szélsőjobbnak kedves.
Ebből aztán logikusan következik a cigányellenesség is, ha úgy tetszik az a kijelentés is, hogy a szarpucolás is erre a népcsoportra vár.
Őket tehát nem akarja halálbüntetéssel sújtani, vagy kasztrálni, nekik a vonaton kell WC-kefékkel a kezükben tevékenykedni, az integráció non plusz ultrájaként. Mert hát, ezt is tőle tudjuk, évszázadok óta nem tudtuk őket beépíteni a magyar társadalomba; ők azok a sajátos migránsok, akik ugyan itt élnek, de legfeljebb a szarpucolásra alkalmasak.
Nos, hogy Lázár így gondolkodik – és ezt most már egyértelműen tudjuk róla –, hát rendben van. De miért kell neki ehhez hatalmat is adni? Miért van rá szüksége a magyar miniszterelnöknek? És miért van egyre több ilyenre szüksége Orbán Viktornak?