Lassan, biztosan

A trolimegállóban álldogáltam, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy idős hölgy a szemben lévő biztonságos járdáról letérve elindul keresztbe a megálló felé. 

Két, egymás után parkoló kocsi mellett próbált elhaladni, csakhogy az út arrafelé nagyon csúszós volt. Odafagyott minden az éjszaka folyamán. Nem igazán értettem az idős hölgy bátor vállalását, mert látható volt, hogy nagyon síkos az út. Nem tudtam eldönteni, hogy a néninek ez a napi kihívása, és most úgy döntött, hogy dacolva a fizika törvényeivel, ő átsuhan a jeges részen?

Már titokban szurkoltam is neki, hogy felemelkedjen a talajtól, és repüljön. Csakhogy a néni harmadik lépésnél már láttam, hogy reménytelen lesz ez a vállalkozás, és két lépést tettem felé önkéntelenül. Megkezdte a jéggel a küzdelmet, az egyik lába kicsúszott kissé, de ügyesen visszahozta az egyensúlyát, majd megkapaszkodott az egyik autó oldalában. Még tett két lépést, eljutott a másik kocsi hátuljáig, de aztán mégiscsak feladta a jéggel való küzdelmet és elkiáltotta magát: Segítség!