A január 3-án végrehajtott amerikai hadművelet, amely Nicolás Maduro venezuelai elnök elfogásához és az Egyesült Államokba történő kiszállításához vezetett, brutális emlékeztetőként szolgál a szélsőjobboldali pártok számára is arra, hogy a Make America Great Again ideológia messze áll az európai szuverén nacionalizmus víziójától.
Viktor Orbán magyar miniszterelnök, aki általában határtalan csodálattal nyilatkozik az amerikai elnökről, ezúttal a 2026. január 5- nemzetközi sajtótájékoztatóján láthatóan kényelmetlenül érezte magát a kérdést illetően.
Orbán Viktor háborúja – Nemzetközi sajtótájékoztató percről percreA magyar miniszterelnök azzal próbálta megkerülni a témát, azt állítva, hogy az amerikai törekvés a venezuelai olajszektor ellenőrzésére Magyarország számára kedvező lehet, a kőolajár csökkenéséhez vezethet, de anélkül, hogy saját álláspontját tisztázta volna. Magyarország volt az egyetlen olyan EU-tagállam, amely megtagadta egy közös európai nyilatkozat aláírását, amely „a venezuelai nép akaratának tiszteletben tartását” sürgette.
Az Európai Unió nyilatkozatot adott ki az amerikai Maduro-akcióról, de volt egy tagország, amelyik ezt nem támogattaKritikus a Le Pen-párt
Marine Le Pen, a francia Nemzeti Tömörülés (RN) frakcióvezetője azonnal reagált a venezuelai eseményekre, még Emmanuel Macron francia elnöknél is gyorsabban. Le Pen X-en közzétett üzenetében nem fukarkodott a Maduro-rezsim bírálatával: „Ezer oka volt a rezsim elítélésére: kommunista, oligarchikus és autoriter". Ugyanakkor egyértelműen elítélte az amerikai beavatkozást, rámutatva arra, hogy "az államok szuverenitása soha nem tárgyalható, függetlenül méretüktől, hatalmától, kontinensüktől. Szent és sérthetetlen ". Szerinte „ha ma lemondunk erről az elvről Venezuela, bármely állam számára, akkor holnap elfogadjuk saját szolgaságunkat". Ez a reakció jól illusztrálja Le Pen diplomáciai doktrínáját, amelyet a „teljes szuverenizmus" és az „amerikai antiimperializmus" jellemez.
Donald Trump elkészítette a vádiratot Európa ellen, a kárörvendő Orbán Viktor politikájával Magyarország a maradék súlyát is elveszíthetiJordan Bardella, az RN elnöke és Le Pen várható utódja szintén elítélte a beavatkozást, hangsúlyozva, hogy „a nemzetközi jog és az államok szuverenitásának tiszteletben tartása nem változtatható geometriában". Le kell szögezni: Le Pen pártja mindig is ha óvatosan is, de kritikusan viszonyult Trump kormányzásához.
Matteo Salvini és a demokrácia
Olaszországban Matteo Salvini, a Liga párt vezetője, miniszterelnök-helyettes azt hangsúlyozta, a diplomáciának kell továbbra is "a legjobb módszernek maradnia a nemzetközi viták rendezésére". Ez különösen figyelemre méltó, mivel Giorgia Meloni olasz miniszterelnök, aki szintén jobboldali vezetőként került hatalomra, "legitimnek" nevezte az amerikai műveletet. Salvini ezzel inkább Marine Le Pen vonalához igazodott.
Hallgat az AfD
A német Alternatíva Németországért (AfD) vezetői különösen óvatosan fogalmaztak a venezuelai intervencióval kapcsolatban. Markus Frohnmaier, az AfD külpolitikai szóvivője és a párt Bundestag-frakciójának alelnöke január 3-án X-en közzétett üzenetében eleinte megerősítette a „be nem avatkozás elvéhez" való ragaszkodását, és az amerikai akciót „más államok szuverenitásának megsértéseként" jellemezte.
Milyen sors vár az Európai Unióra?Azonban Frohnmaier, akit nemrég kitüntetett egy, a Republikánus Párthoz és a Trump-adminisztrációhoz közel álló szervezet, január 6-án jelentősen változtatott álláspontján. Kijelentette, „a cselekvés nemzetközi joggal kapcsolatos értékelése végső soron másodlagos". Ez a fordulat jól példázza azt a kényszerpályát, amelyen az AfD mozog: egyrészt a németországi közvélemény előtt továbbra is a szuverenitás nagy védelmezőjeként akar fellépni, másrészt nem akarja elrontani kapcsolatait a Trump-adminisztrációval. Az AfD végül a venezuelai eseményeket "a globális politika átrendeződésének" részeként írta le, kerülve ezzel a határozott állásfoglalást.
Zavarban a brit jobboldal
Nigel Farage, a brit Reform UK párt vezetője is a kettős beszéd retorikáját alkalmazta. Mint fogalmazott, az Egyesült Államok venezuelai akciói „szokatlanok és ellentétesek a nemzetközi joggal". Ezután azonban hozzátette, „ha ez Oroszországot és Kínát meggondolásra készteti, akkor talán jó dolog".
Farage, aki 2016 óta demonstratívan támogatja Donald Trumpot, eddig nagy gondot fordított arra, hogy ne bírálja adminisztrációját. Az egyéni szabadságokhoz mélyen ragaszkodó brit politikusnak azonban egyre nehezebb szemet hunynia Amerika imperialista fordulatával szemben.
A Vox a kakukktojás
A spanyol szélsőjobboldali Vox párt különleges helyzetben van, mivel szoros kapcsolatokat ápol a száműzetésben élő venezuelai ellenzékkel. Ennek eredményeként a politikai erő fenntartás nélkül támogatta az amerikai műveletet, kijelentve, „üdvözölnünk kellene ezt és támogatnunk a demokrácia helyreállítását Venezuelában". Más kérdés, hogy a Fehér Ház eddig nem sok lelkesedést mutatott a demokrácia visszaállítását illetően, s mindez idáig csak az ottani kőolaj iránt mutatott leplezetlen érdeklődést.
María Corina Machado megosztaná a Nobel-békedíját Donald Trumppal, de erre nincs lehetőségDonald Trump nem akarja a Nobel-békedíjas ellenzéki vezetőre bízni a hatalmat VenezuelábanA Vox kivételes álláspontja rávilágít arra, hogy a szélsőjobboldali pártok között komoly érdekellentétek feszülnek. A közöttük lévő szolidaritást könnyen felülírják a konkrét regionális érdekek. A párt számára a venezuelai emigráns közösséggel való kapcsolat fontosabbnak bizonyult, mint a szuverenitás elve.
A venezuelai történések egyértelműen megmutatták, hogy az európai szélsőjobboldali pártok ideológiai alapvetése - a nemzeti szuverenitás abszolút védelme - összeegyeztethetetlen Trump új imperializmusával. Trump venezulai akciója tehát nem csak geopolitikai fordulópontot jelent, hanem egyben próbára teszi az európai szélsőjobb koherenciáját és hitelességét is. A következő hónapok megmutatják, hogy képesek-e feloldani ezt az ellentmondást, vagy végleg elválnak útjaik a trumpista MAGA mozgalomtól.
Mégsem annyira kőbe vésett alapelvek
A venezuelai beavatkozás Lengyelországban is zavart keltett, különösen a radikális jobboldali Konfederacja soraiban. A párt eddig következetesen Amerika-párti volt, elsősorban az orosz fenyegetés miatt, ám a venezuelai műveletet a politikai erő is „veszélyes precedensnek” nevezte. A libertárius szárny szerint „az államok önrendelkezése szent és sérthetetlen”, míg a nacionalista körök attól tartanak, hogy Trump „szeszélyei” kiszámíthatatlanná teszik a NATO jövőjét.
Ausztriában az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) sokáig Trump leglelkesebb európai szövetségese volt. A venezuelai akció után azonban Herbert Kickl pártelnök kénytelen volt kétértelműen fogalmazni: az FPÖ „elítél minden külső beavatkozást”, ugyanakkor dicsérte Trump „határozottságát a kommunista diktatúrákkal szemben”. Ez a kettős kommunikáció – egyszerre szuverenista és Amerika-párti – világosan megmutatja, milyen ideológiai csapdába sodródott az FPÖ.
Hollandiában Geert Wilders, a PVV vezetője szokatlanul sokáig hallgatással tüntetett. Wilders, aki eddig vakon követte Trump külpolitikáját, a venezuelai műveletet illetően ugyancsak kritikusan fogalmazott. Szerinte a caracasi manőver „túl messzire ment”.
A holland szuverenista vonal számára különösen kényelmetlen, hogy Trump ezzel nyíltan szembement a nemzetközi joggal, ami Hollandiában – az ENSZ bíróságának székhelye miatt – különösen érzékeny kérdés.
Skandináviában a bevándorlásellenes jobboldali pártok – a svéd SD, a dán DF és a finn PS – szintén rendkívül óvatosan reagáltak. Egyikük sem mert egyértelmű ítéletet mondani. A skandináv jobboldal régóta arra hivatkozik, hogy „minden nemzetnek joga van a saját útját járni”, így Donald Trump akciója teljesen szembemegy saját dogmájukkal, de a nyílt kritikától mégis ódzkodnak, mert politikailag szükségük van Washington támogatására a NATO-kereteken belül.
A skandináv radikális jobboldali pártok számára azonban még kínosabbak Donald Trump Grönland bekebelezését érintő tervei. A dán politikában ez különösen érzékeny kérdés, hiszen Grönland autonóm, de a Dán Királyság részét képezi, így egy amerikai terjeszkedési szándék közvetlenül az ország szuverenitását érinti.
A Dán Néppárt (DF) – amely minden más helyzetben harsány nemzeti szuverenistaként lép fel – meglepő módon csak semmitmondó nyilatkozatokra szorítkozott. A párt vezetői kerültek minden olyan kijelentést, amely nyíltan bírálta volna Donald Trumpot, noha elvileg ez lenne saját politikai alapelve: megvédeni a dán területeket minden külső beavatkozástól.
Hasonló kettősség jelent meg a dán radikális jobboldalon, ahol egyes politikusok ugyan „abszurdnak” nevezték az amerikai ötletet, de leszögezték, hogy „a NATO egysége a legfontosabb” – vagyis gyakorlatilag nem mertek szembemenni Washingtonnal.
A többi skandináv országban sem találkozhattunk egyértelmű állásfoglalással. Svédországban a Svéd Demokraták (SD) hallgattak, noha elvileg ők is a nemzeti területek sérthetetlensége mellett állnak.
Norvégiában a Haladás Pártja (FrP) mindössze annyit közölt: „a NATO-szövetségen belüli kérdésről van szó”, ami nyilvánvaló mellébeszélés, a párt el akarja kerülni, hogy markáns saját véleményt fogalmazzon meg.
Finnországban a Finn Párt (PS) szintén elkerülte a témát. Olyannyira, hogy erejéből még csak semmitmondó nyilatkozatra sem futotta.
A teljes skandináv blokk óvatos hallgatása jól mutatja: amikor a szuverenitás elve összeütközésbe kerül Donald Trump geopolitikai ambícióival, a szélsőjobboldali pártok inkább meghátrálnak. Ez különösen ironikus, hiszen éppen ők azok, akik máskor szabadságharcos retorikával védik a nemzeti önrendelkezést az Európai Unióval szemben. Ám amikor az Egyesült Államok lép fel egy európai terület ellen, a szuverenitás hirtelen másodlagossá válik.
