Folyik a harc a világ jégtábláiért. Az Északi-sarkvidék, az Arktisz feletti geopolitikai feszültség folyamatossá vált. Miközben az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump Grönland annektálásáról álmodozik, Oroszország sorra modernizálja sarkvidéki katonai bázisait, Kína pedig új jégtörőkkel vág utat az északi tengereken – miközben hírszerzési tevékenységekre is fény derült.
A BBC Mundo elemzése bemutatja, miképp érthető meg az, hogy ennyire fontossá vált az Északi-sarkvidék a nagyhatalmaknak. Ne világtérképet nézzünk, hanem földgömböt, azt is felülről, a föld északi pólusa felől. A térséget négy ország öleli körbe: Oroszország, Kanada, Grönland (Dánia révén) és az Egyesült Államok. Így már érthetőbb a sarkvidék stratégiai jelentősége, és folyik a harc a földjéért, tengeréért s még légteréért is.
Donald Trump nem is csinált titkot abból, hogy nemzetbiztonsági okokból lenne szüksége Grönlandra. A világ legnagyobb, de mindössze 57 ezer lakosú szigetének maga a területe jelenti az értékét. A hidegháború alatt az atomfegyverek, atomháború miatti félelem tartotta az egyensúlyt a két nagyhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. Az atombombák legrövidebb útvonala pedig az Északi-sark lett volna. Az USA még az ötvenes években hozta létre a Thule katonai bázist Grönlandon (ma már Pituffik űrbázis) a hidegháborús bombázók kiszolgálására.
Közös nyilatkozatban álltak ki Grönland mellett Európa vezető politikusaiDonald Trump katonai erő bevetését is mérlegeli Grönland ügyébenA létesítményben ma radarral figyelik a közeledő veszélyt, a rendszer az amerikai ballisztikus rakétaelhárítás egyik pillére. A BBC Mundo újságírója járt is a helyszínen, és azt a tájékoztatást kapta, hogy még olyan kis tárgyakat is észlel az űrben, mint egy teniszlabda. Ez a ballisztikus korai rakéta-előrejelző rendszer (BMEWS) Trump jövőbeni „Aranykupola” (az izraeli Vaskupola, csak trumposítva a kedvenc színével) tervének kulcsfontosságú része.
Az Egyesült Államok grönlandi ambíciói nemcsak Dániával szítanak feszültséget, de a vele szomszédos Oroszországgal is. Putyin kormánya tart attól, hogy országa „elrettentő képessége” csökkenne a terület amerikai kézre kerülésével.
A NATO-tagállamoknak pedig amúgy is kellemetlen kérdés, hogyan reagáljanak arra, hogy a szövetség legerősebb tagja területet követel egy másik tagállamtól. Trump ezt nemcsak Grönlanddal játszotta el, de kifejezte abbéli szándékát is, hogy Kanadát az USA 51. államává tegye.
Mindenesetre az Arktisz legfontosabb geopolitikai szereplője jelenleg még mindig Oroszország, területének ötöde az északi sarkkörön belül van, és a térség partvonalának több mint fele hozzá tartozik. Éppen ezért a többi államot Moszkva mozgolódása aggasztja leginkább, mivel évek óta fokozatosan bővíti jelenlétét: modernizálta régi katonai támaszpontjait, egyikük, a hidegháború óta üzemelő nagurszkojei légibázis nagy hatótávolságú repülőgépeket is fogad.
Az oroszországi Kola-félszigeten állomásoznak az atommeghajtású orosz tengeralattjárók, Vlagyimir Putyin egyik legfőbb elrettentő eszköze. „Az orosz Északi Flotta jelentősége csak nőtt, mivel Svédország és Finnország NATO-csatlakozásával a Balti-tengeren csökkent az orosz katonai befolyás” – mondta a BBC Mundónak Nils Andreas Stensønes, a norvég hírszerzés vezetője, aki hozzátette: Oroszország érdekében kellene állnia, hogy az északi területen minimális legyen a feszültség, nehogy fokozódjon a militarizáció. Ez ugyanis terhet róna az orosz hadseregre, amit jelenleg teljesen lefoglal az Ukrajna elleni háború.
Ennek ellenére a dán hírszerzési jelentések szerint Oroszország „agresszív és fenyegető magatartással fogja demonstrálni erejét”, ami példátlan mértékű eszkalációhoz vezethet a térségben.
Bár az Egyesült Királyság nem tekinthető sarkvidéki hatalomnak, egyre aktívabb a térségben, hogy ellenpontozza az orosz jelenlétet. A másik ok történelmi: a stratégiai fontosságú GIUK-átjáró (Grönland–Izland–Egyesült Királyság) védelme. Ha egy haderő Európa északi részéről az Atlanti-óceánra akar kitörni, akkor a La Manche csatornán vagy pedig Izland valamelyik oldala mellett kell áthaladnia. A második világháború alatt a GIUK-átjárón akartak észak-németországi és norvégiai bázisról hadihajókkal áttörni, hogy azután a briteket ellátó atlanti konvojokat támadhassák, de a próbálkozásaik kudarccal végződtek. A NATO ma is víz alatti szenzorokkal keresi itt az esetleges ellenséges tengeralattjárókat.
David Lammy brit külügyminiszter május végi sarkvidéki látogatásán bejelentette, új, Izlanddal közös megfigyelőprogramot indítanak, amely mesterséges intelligencia segítségével figyeli majd az ellenséges (vagyis orosz) aktivitást. Ugyanakkor egy parlamenti jelentés arra figyelmeztetett, hogy a brit haderőnek nincs elegendő katonai eszköze egy ilyen küldetéshez. Moszkva reakciója pedig kiszámíthatatlan, ha fenyegetve érzi pozícióját.
Björk független Grönlandot akar, egyszerre bírálja Donald Trumpot és DániátA klímaváltozás miatt egyébként egy új biztonsági kockázat is megjelent a térségben. A brit stratégiai és védelmi jelentés alapján 2040-re az Északi-sarkvidék minden nyáron jégmentessé válhat, más szakértők szerint ez még annál is hamarabb bekövetkezhet. A jégolvadás pedig hajózhatóvá teszi a teljes régiót, emellett a hatalmas természeti erőforrások (földgáz- és kőolajlelőhelyek mellett még sok egyéb más ásványkincs is lehet) elérhetővé válnak. Oroszország gazdaságának mintegy 10 százaléka már most is az északi-sarkvidéki nyersanyag-kitermelésből származik.
A helyzetet tovább bonyolítja Kína gazdasági jellegű érdeklődése. Peking „kvázisarkvidéki államként” is elkezdte definiálni magát, és növelte aktivitását a térségben. Ennek egyik fő oka az új kereskedelmi útvonal lehetősége: a „sarkvidéki selyemút” gyorsabb és biztonságosabb alternatívát jelenthet a Szuezi-csatornánál.
Az Egyesült Államok aggodalommal figyeli a kínai befolyás növekedését. Pláne, hogy kiszivárgott orosz hírszerzési dokumentumok szerint kínai kémek olyan fedőtevékenységek, mint bányászati vállalkozások és tudományos kutatások alatt végeznek hírszerző munkát az Északi-sarkon.
A térség mindig is hírszerzői hotspot volt, főleg a rádiókommunikáció lehallgatására szakosodott egységek keresték itt a nemzetek közötti titkos kommunikációt. De más módszerek is ismertek, mint például annak a magát brazil tudósnak kiadó orosz kémnek az esete, akit 2022-ben Norvégiában tartóztattak le. Mindeközben egyre több orosz drónt észlelnek a térségben, a vélekedés szerint Moszkva így próbál befolyást gyakorolni a helyi politikára.
Az elmúlt hónapokban azonban arról is szó esett, hogy az Egyesült Államok növelte grönlandi kémeinek számát. Ez azért lehet, mert vizsgálják, Kína és Oroszország mennyire próbálja növelni befolyását a térségben. Viszont Grönland Dániához tartozik, így a NATO tagja. A dán külügyminisztériumba be is kérették az amerikai nagykövetet, és a miniszterelnök is egyértelműen kijelentette: „Szövetségesek után nem kémkedünk.”
Kína, Oroszország és az Egyesült Államok már egyre látványosabban verseng a sarkvidékért. Egyes európai országok a katonai együttműködés szorosabbra fűzésében látják a megoldást, mások viszont épp attól tartanak, hogy ez csak tovább fokozná a feszültséget.
Mi amúgy a jegesmedvékkel vagyunk.
