Én azt nagyon könnyen el tudom képzelni, hogy Orbán Viktor valóban nem foglalkozik üzleti ügyekkel. Csak így tudja támadhatatlannak hirdetni magát, aki előtt a tiszta verseny és a vállalkozás szabadsága sérthetetlen alapelv, ezért aztán szentül hiszi, hogy semmi köze a barátja, a veje, a lánya, a testvére, az apja (komája, ángya, násza, ipája, harmad unokatestvérének a menye etc.) orbitális meggazdagodásához. Mondom, én azt nagyon könnyen el tudom képzelni, hogy ő valóban így gondolja. Nem ez lenne (nem ez) az egyetlen, amiben maradéktalanul és végérvényesen elszakadt a magyar valóságtól a kormány (és a Dermesztően Egyesült Világilliberalizmus, DEVIL) feje.
Miután Orbán Viktor nem foglalkozik üzleti ügyekkel, így az a beszélgetés sem hangozhatott el soha, hogy: édes földim, Lőrinc, baszki, legalább a választásig menjél már gyalog, különben akkora tockost kapsz, hogy magam is megbánom.
Pedig igény volna rá. Mármint hogy nem a tockosra (kokira, sallere, parasztlengőre etc.), hanem a jócskán egyenes beszédre. Fideszesek százezrei rágják éve óta a küszöböt idegesen, vesztüket érezve az urizálás és a luxizás (vö.: pofátlan gazdagodás) miatt, Lázár János (szintén csibész) még hervatag mozgalmat is indított a kullancsok lesöprésére, mindhiába. A luxizás él és virul. Csinálja, mi lényege: luxizik. Mintha nem lenne holnap.
Bár Orbánról még azt az egyetlen pozitívumot sem lehet elmondani, hogy kilépett a Fideszből (pedig dicsőbb volna, mint megvárni, minthogy a Fidesz lépjen ki belőle), még egyszer, merő felebarátságból: neki nem kell ahhoz se orgyilkosnak, se könyvelőnek, se betonmixer-kezelőnek lenni, hogy a maffiaállam érdemtelenséggel üljön tort körülötte. Mészáros és neje is abban a hiszemben repked a Hawaii-szigeteken (a luxushelikopter-luxusjet-luxusszálloda triót nem árulja a Neckerman), hogy jól megérdemelt pihenését tölti. Mert ő meg politikával nem foglalkozik. Így nem tudja, mekkora kárt okoz a NER-nek. Ez is egy körülmény, bár mentőnek nem gondolnám.