Matolcsy György;lopás;Orbán Viktor;jegybanki alapítványok;

Orbán alkalmatlansága

Rossz hírünk van Orbán Viktor számára. Az évindító sajtóakármilyén – azért tájékoztatónak ne nevezzük –, azzal kábította magát és hallgatóit, hogy őneki biz semmi felelőssége nincs abban, hogy Matolcsy György, az egykori jobbkeze meg kicsi fia, Ádám, szétlopta a jegybank 270–500 milliárd forintos alapítványát. Orbán immár sokadszor a jegybanki függetlenséggel magyarázza, hogy kormánya és szervei képtelenek ellenőrizni a jegybankot, nem tudott közbelépni, de különben is a vizsgálatok még folynak, azt sem tudja, hogy mi történt pontosan – hallhattuk.

Persze megkérdezhette volna Matolcsytól: te Gyuri, mennyit loptatok és a hol van a pénz? De saját bevallása szerint erről nem beszélt Matolcsyval.

De nézzük csak a kérdés velejét: a jegybank valóban független a monetáris politika kialakításában, az MNB felelőssége, hogy horgonyozza az inflációt, meghozza az ehhez szükséges intézkedéseket a pénzmennyiség szabályozásával. Ebbe a döntésébe senki, kiváltképp a sokszor gazdaságpolitikailag ellenérdekelt kormány, nem szólhat bele. A monetáris politika függetlenségét garantálják a jogszabályok, az alkotmány – ami momentán nincs –, és a jelenleg a legerősebb védelem, az Európai Központi Bank vétójoga minden a jegybanktörvényt érintő módosítás kapcsán.

A Magyar Nemzeti Bank a magyar állam tulajdona. Az államot az államháztartásért felelős miniszter képviseli. (A lopások idején egy bizonyos Varga Mihály.) A jegybanktörvény szerint „az MNB, valamint szerveinek tagjai az e törvényben foglalt feladataik végrehajtása és kötelességeik teljesítése során függetlenek, nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasításokat a kormánytól, (…) az Európai Unió intézményeitől, szerveitől és hivatalaitól, a tagállamok kormányaitól vagy bármilyen más szervezettől, illetve politikai párttól.”

A jegybanknak ugyanakkor nem feladata jegybanki alapítványok működtetése – vagyis amikor erre készültek, azt a kormánynak meg kellett volna akadályoznia. De nem ezt tette, hanem törvényt terjesztett be arról, hogy a jegybanki nyereséget Matolcsy akár alapítványokba is pakolhatja. Bepakolták, elherdálták. Ekkor született Bánki Erik (és nem Kósa Lajos) hírhedt jövendölése, miszerint a jegybanki alapítványokban levő pénz „elveszti közpénzjellegét.” És valóban, elvesztette.

A kormánynak kutya kötelessége lett volna az alapítványok létrehozását megakadályozni, hiszen tudhatták, hogy az átirányított nyereségnek nem csak közpénzjellege veszhet el... Látva a problémás befektetéseket később is beavatkozhattak volna: el kellett volna számoltatni az MNB-t, ahogy azt a jegybank felügyelőbizottsága javasolta a kormánynak, illetve Varga Mihálynak. Az a miniszterelnök, aki a történtek és 16 éves teljhatalmú kormányzása után is azzal takaródzik, hogy a jegybank független, egyértelműen alkalmatlan bármilyen közhatalmi poszt ellátására. De Orbán eddig soha semmiért nem volt hajlandó felelősséget vállalni. Nincs köze a Szőlő utcához, Matolcsy ügyleteihez, az egészségügyhöz.

De akkor minek van még itt?