Nem lesz olcsóbb ez az ünnep sem, a magyar ponty az importtal harcol

Nem érdemes abban bízni, hogy a kakaóbab nemzetközi piacán tapasztalt idei zuhanás hatására a karácsony egyik elengedhetetlen édessége, a szaloncukor idén olcsóbb lesz, mint tavaly. Pedig a tőzsdei jegyzés esése drasztikusnak mondható. Az elmúlt év végén, az ünnepek környékén még tonnánként 12 500 dollár feletti jegyzések is voltak New Yorkban az azonnali piacon, ehhez képest idén most 5500 dollár környékén kötnek üzleteket (sőt, ezt megelőzően októberben még a 4700 dolláros szintet is lehetett látni) – olvasható a Nemzetközi Kakaó Szervezet (ICCO) friss piaci jelentésében.

A visszaesés egyik oka éppen a piac túlfűtöttsége volt. Az árak immár olyan magasra szöktek, amelyek kikezdték a fogyasztást és a keresletet. Számos felhasználó már alternatívát keresett a kakaó helyettesítésére, hogy a költségeit valahogy féken tartsa. Ebben persze az árupiacok törvényszerű fejleményei is benne voltak, azaz ennyire magas, történelmi rekordnak számító árak után elkerülhetetlenül jött a korrekció.

Ekkora drágulás során már a spekuláns tőke is megtalálta a kakaóbabot mint befektetési lehetőséget, ezek kezelői pedig a profitot elrakva zárták a pozícióikat, ami hatására egyre olcsóbb lett a termény. Ezen felül az egy éve még általánosságban emlegetett ellátási krízis, a javuló terméskilátások és a növekvő kínálat szintén egyre lejjebb szorította a jegyzést. Ezeknek együttes hatása, hogy a kakaóbab világpiaci ára egy év alatt jelentősen, mintegy 65 százalékkal zuhant.

Személyes tapasztalataink és érdeklődésünk alapján a lédig termékek kilogrammját akár 1800–1900 forintért is meg lehet venni, ami szinte forintra megegyezik a tavalyi gyűjtésünk során feljegyzett árakkal.

Ennek az „állandóságnak” alapvetően a hosszú távon lekötött, lassan kifutó tételek jelentik az egyik okát – magyarázta a Népszavának Erdélyi Balázs, a Magyar Cukrász Ipartestület szakmai elnöke. A hazai gyártók és cukrászüzemek, cukrászdák ugyanis szinte kizárólag már feldolgozott csokoládét vásárolnak – jellemzően Belgiumból, Olaszországból, Spanyolországból, Franciaországból – és azzal elégítik ki igényeiket. Kakaóbabot közvetlenül a világpiacról nagyon kevesen, elvétve vesznek, a így beszerzett tételeket viszont még a magasabb áron vásárolják. A világpiacról ugyanis azoknak is ki kell futniuk. A szakmai elnök szerint a kakaóbab árának csökkenésének érvényesüléséhez még legalább fél évre szükség van. Hozzátette, a visszaesés mértékét azonban számos más elem – az energiaárak, a szállítási költségek vagy a munkaerőköltségek növekedése – rendre fékezi, mérsékli majd. Ezzel együtt azért bízik abban, hogy idővel az említett árupiaci változás érezhető árcsökkenéseket eredményezhet. Ennek mértékét azonban nem kívánta előre jelezni. Mint mondta,

(Az említett mellett itthon nagy rajongótábora van még a mogyorós, marcipános és különböző olajos magvak felhasználásával készült változatoknak.) Ezzel együtt a gasztronómiai forradalom hatása ezen a területen is érezteti hatását. A honi vásárlók ugyanis szerinte kifejezetten kíváncsiak, érdeklődőek, és szívesen kipróbálnak újdonságokat. Így ma már semmi meglepő nincs abban, hogy szinte mindegyik érdemi cukrászda ebben az időszakban saját készítésű szaloncukrokkal jelenik meg. Ezek sok esetben már valójában bonbonok, és hosszú folyamat végén alakítják ki a cukrászok. Mára ez annyira jellemzővé vált, hogy komolyabb vevőkörrel rendelkező helyeken nem ritka a 12–18 változatból, ízből álló portfólió sem. Szavai szerint ezek messze nem egy kész recept alapján készülnek, valóban hosszú, akár kísérletezésnek is mondható folyamat végén alakulnak ki a végleges különlegességek. Ennek megfelelően az áruk sem mérhető össze az ipari, lédig termékekével. Ezekért kilogrammonként 12 vagy akár 14 000 forintot is ki kell fizetni – mondta a szakember. Ezeknél a kézművesnek mondott készítményeknél sem tapasztalható érdemi csökkenés; az elmúlt évi felmérésünk idején szintén ezeket az átlagárakat jelezték lapunknak. Összességében a szakember szerint bármennyire is örömteli számukra a kakaó árának zuhanása, arra nincs esély, hogy ennek következtében olcsóbbak legyenek a tavalyinál a finomságok a karácsonyfán – zárta Erdélyi Balázs.

A fenyő jelentősen drágul az árusoknál

Az alkalmi fenyőárusoknál 10-15 százalékos drágulás érzékelhető az elmúlt évhez képest. A főváros egyes helyein, különösan a budai részen - az eladók saját bevallása szerint - a 20 százalékos árnövekedés is volt. (Ezt a helypénzek és a szállítási díjak emelkedésével magyarázták lapunknak.) Így a lucfenyőt méterét 5 ezer, az ezüstöt 7-8 ezer, a Nordmannt pedig 10-12 ezer forint körüli kínálják. Találkoztunk olyan helyes is, ahol utóbbi fajta 15 ezer forintba került métereenként. A termelők ezzel szemben csak álmodnak ilyen árakról.

A körükben, lapunk által készített riport szerint az árak jóval alacsonyabbak. Még egy két és fél méteres Nordmann fenyőt is el lehet vinni 5000 foint környékén. Hangsúlyozandó, hogy nem méterenként, hanem darabonként. Ezzel együtt több fővárosi értékesítő helyen azt mondták munkatársunknak, hogy csak utóbbi fajtát hoztak, luc fenyőből egy darabot sem, mert lényegében arra van csak igény. A termelő gazdák egyébként rendre megjegyezték a Népszavának, hogy a nagy haszon, sajnos, nem náluk keletkezik. 

Halfogyasztás: messze Japán és az EU mögött

 Bár az idei szezon a haltermelésben sem volt könnyű, sőt, kifejezetten nehéz szezonjuk van a halgazdaságoknak, jellemzően mégsem lesz drágább a tavalyinál a hal az üzletekben – mondta lapunknak Lévai Ferenc, az Aranyponty Halászati Zrt. vezérigazgatója. A termelők átadási árai jelenleg az élő ponty esetében kilogrammonként 1100–1400 forint között szóródnak, amelyek döntően 5–8 százalékkal alacsonyabbak az elmúlt évieknél. Így a fogyasztói ár 1800–2200 forint között mozog jelenleg.

Pedig a termelési körülmények valóban kifejezetten nehezek voltak – folytatta a szakember. Nagyon komoly volt a víz- és csapadékhiány. Ez különösen a Dunántúlon okozott gondokat, míg ebből a szempontból a Tiszántúlon valamivel kedvezőbb volt a helyzet, de az ideálistól ott is nagyon messze volt az időjárás. Ha ez nem lett volna elég, a párolgás is rendkívül jelentős volt szinte az egész nyáron át tartó forróság miatt. Így a gazdaságok zöménél július-augusztus hónapban napi 1,5-2 centiméteres párolgás volt a jellemző, ami elképesztően magas érték. Éppen ezért sokan nem is igazán tudtak termelni, vagy nem olyan intenzitással, ahogy szerettek volna. Arról már nem is beszélve, hogy az említett nehézségek velejárójaként a madár- és halkártevők okozta veszteségek is jelentősek voltak. Ebben a helyzetben az már csak tetézte a gondokat, hogy a takarmányárak is emelkedtek.

Amennyiben a gazdaságok ezt a lépést végrehajtják, akkor az árverseny miatt a külföldi szállítmányok azonnal kiszorítják a hazai halakat. Éppen ezért bármennyire is szükséges lett volna a növekvő költségek miatt az átadási árak emelése, a külföldi árukkal folytatott éles piaci verseny miatt erre nem volt lehetőség, sőt, még az említett mérséklést is végre kellett hajtani. Ez viszont azt eredményezi, hogy a haszon lényegében teljesen eltűnt a hazai halakon, a gazdák idén jó, ha az önköltségi áraikat el tudják érni. A termelők sora már az önfenntartás szintjén van – tette hozzá a szakember.

A vázolt helyzet azt eredményezi, hogy a tógazdaságokban éves szinten rendszerint 15–16 ezer tonnás étkezési haltermelés idén nem jön össze. Ennél valamivel kevesebb lesz a volumen. (Az említett mennyiségnek egyébként mintegy 85 százaléka ponty.) Ezt egészíti ki az akvakultúrás termelésben nevelt meleg vízi afrikai harcsa, amelyből évről évre mintegy 4 ezer tonna kerül a piacra, utóbbi lényegében teljesen konyhakész állapotban. Ez azért is lényeges, mert ebben a szegmensben Magyarország az Európai Unió élenjáró termelője – fejtette ki Lévai Ferenc.

Bármennyire is kedvezőek ezek a mutatók, a magyarországi halfogyasztás döntő része az elmúlt évek kampányaival együtt is teljes mértékben a karácsonyi időszakra korlátozódik.

Japánhoz képest pedig szinte kiábrándító a helyzet, mert a szigetországban ez a mutató 60–70 kilogramm között ingadozik. Egyértelműen azt lehet elmondani, hogy a magyarországi fogyasztási kultúra rendkívül konzervatív, és sajnos ezt az említett mutatók is tükrözik – zárta a szakember.