Emily Blunt a Népszavának: Nagyon traumatikus jelenet volt, próbáltunk magunkhoz térni, tequilát ittunk, hogy visszatérjünk a földre

Tudom, hogy semmi konkrétumot nem árulhat el Az ördög Pradát visel 2-ről, de azért próbálkozom: Olaszországban forgatták a filmet?

Két dolog jut eszembe, mit elárulhatok Olaszország kapcsán. Az első Stanley Tucci, a második pedig az ételek. Nem most jártam itt először, hihetetlen emlékeim vannak az olaszországi utazásaimról. Imádom a kultúra élénkségét, a történelem érzetét. Annyira kézzelfoghatóak ezek itt. Szóval amikor azt mondták, hogy Az ördög Pradát visel forgatására Milánóba megyünk, azt gondoltam: „Istenem, ez egy igazi ajándék!” Szóval az a maradandó emlékem, hogy Stanley Tucci-val túl sok tésztát ettünk. Embertelenül többet, mint illene. Annyit még talán elárulhatok, a végső lezárást forgattuk Milánóban. Mindannyiunk számára gyönyörű befejezése volt a filmnek. Az első rész megváltoztatta az életemet. Hálás vagyok David Frankelnek, hogy húsz évvel ezelőtt úgy gondolta, hogy képes vagyok Emily szerepére, mert ez volt az abszolút ugródeszka ahhoz, hogy utána sok vad karaktert játszhassak, mert Emily szánalmasan nevetséges karakter.

A Zúzógép mélységeiben mutatja meg az UFC-bajnok Mark Kerr és felesége, Dawn Staples több mint intenzív házasságát. Az ön által alakított Dawn erőteljes, ugyanakkor lenyűgözően érzékeny és egy olyan nő, aki gyakran félelmetes is tud lenni.

Beleszerettem Dawn törékenységébe. Úgy gondolom, hogy a lenyűgöző külső és a valóban félelmetes természete nem igazán tükrözi a teljes igazi lényét. Értékes élmény volt számomra, és egy ajándék, hogy beszélhettem a valódi Dawnnal. És bár tudta, hogy az élete egyik legváltozékonyabb időszakát fogom eljátszani, mégis annyit mindent megosztott velem, megmutatta nekem az összes érzékeny pontját, hogy megérthessem őt, és ne kelljen mindig egyetértenem a viselkedésével. De ha megértettem őt és a hátterét, akkor remélhetőleg létre tudtam hozni egy karaktert, aki nem volt túlságosan rendezett, nem volt mindig szimpatikus. A nőknek gyakran egyfajta elvárt társadalmi ideálnak kell megfelelniük, különösen a filmekben. Azt akarjuk, hogy mindig támogatóak, nyitottak, elérhetőek és kedvesek legyenek. És szerintem Dawn a humánum valódi veszélyes oldalát képviselte. Kerrel a kapcsolatuk, illetve a kötődésük nem volt idealizált, és ez igazi ajándék volt mindkettőjüknek. Ezek azok a női hangok, amelyeket többet kell hallanunk, nem pedig olyan nőket kell megpróbálnunk létrehozni, akik mindig szimpatikusak.

De a figura, akit megformál, az fikciós?

Hogyne. Mivel a fiúk (Benny Safdie rendező és Dwanyne Johnson főszereplő – Cs-G.) nem találkoztak Dawnnal, én voltam az egyetlen, akivel beszélhettek róla. Célom volt, hogy az alakításom tisztelegjen előtte, még az életének ezekben a viharos pillanataiban is, nagyon szerettem volna, ha a karakter törékenységét ugyanolyan hangsúlyosan ábrázolják, mint a hevességét. Azt akartam, hogy az emberek megértsék őt, még a kaotikusabb pillanataiban is. Így minden, amit velem megosztott, bekerült a forgatókönyvbe. Benny Safdie pedig nagyon együttműködő volt, ő is szerette volna kibővíteni ezeknek az embereknek a jellemvonásait.

Milyen tanácsot adna húsz évvel ezelőtti önmagának?

Elmondanám neki, hogy a küzdelem jó dolog, hogy ez rendben levő, sőt, valójában ez az, ami a nagy fejlődést eredményezi az életben. Amikor gyerekként tapasztalunk meg dolgokat – én is, mint a legtöbb ember – megkaptam a magam részét a küzdelmekből. Ezek a pillanatok formálják a személyiségünket. Sok fény szűrődött át a repedéseken, fontos tudatosítani, hogy az rendben van, ha kicsit szenvedünk és küzdünk az életben. A Zúzógép bizonyos értelemben ennek a szimbóluma. Láthatod, hogy Mark a végén mosolyog a zuhany alatt, miután vesztett. És talán ez a film legfontosabb üzenete: ne hagyd, hogy a sikerre, a győzelemre való vágyad elhomályosítsa a gyógyulás és a jólét iránti vágyadat.

A film egy párkapcsolat azon momentumait mutatja be. melyeket nem vallanánk be senkinek sem. Olyan érzelmi hevületeket mutat be, melyeket nem is tudom, hogyan lehetséges „eljátszani”.

Sok minden segített abban, hogy létezik egy velünk született biztonsági háló, amit azok adnak neked, akiket nagyon jól ismerünk. Van egyfajta rövidítés, egyfajta titkos nyelv, ami csodálatos, amikor nagyon érzelmes helyekre kell eljutnunk. Tudod, hogy lesz valaki, aki végig és utána is támogat a folyamatban. Azt is gondolom, hogy egy másik mérhetetlen dolog, ami biztosan elősegítette ezt a képességet, hogy „máshová” eljussak, az volt, hogy Dwayne annyira felismerhetetlen volt amikor ki volt maszkírozva. De ne értsen félre, rám nem csak a protézisek hatottak, hanem ez a rendkívüli alakítás, amit nem is tudok alakításnak nevezni. Az egész viselkedése más volt, eltűnt. Szóval, az is segített, hogy amikor a konyhában ordítottam valakivel, azt egyáltalán nem ismertem fel.

Spoilerek nélkül, a Zúzógép csúcsjelenete nem a ringben zajlik le, de nem is a konyhában, hanem egy fürdőszobában.

Így van. Ez nagyon igaz. Az a jelenet sok szempontból olyan homályos, amikor visszaemlékszem, milyen érzés volt. Olyan érzéki emlékem vannak arról a jelenetről, mert szerintem mindannyian elmentünk valahova máshova benne. Mintha lebegtünk volna magunk felett, és ez nagyon idegesítő volt számomra, hogy oda kellett vezetnem őket. Nagyon ideges leszek, amikor ilyen jelenetekhez jutok a folyamatban. Nem igazán alszom előtte. Azt hiszem, ez is segített. Olyan bizonytalan állapotban vagy, amikor belekezdesz, és ha profi a stáb megérti, hová tartasz. Szóval ez egy hihetetlen energia a forgatáson. Olyan csend uralkodik, mintha mindenki azért lenne ott, hogy segítsen neked felépíteni a vihart. Emlékszem, hogy Benny azt mondta Dwayne-nek: „Ha rá tudnád venni, hogy a földre feküdjön, az nagyszerű lenne.” De ennél többet nem terveztünk előre. Tudtam, hogy a fürdőszoba padlóján fogunk kikötni. Emlékszem, hogy teljes dühöt éreztem, amikor Dwayne karjaiban voltam, és nem tudtam kiszabadulni belőlük. És úgy éreztem, hogy neki ez könnyedén megy, nekem viszont kínszenvedés. Aztán utána elmondta, hogy még soha életében nem kellett senkit ennyire erősen fognia. Azt hiszem, ez egy nagyon traumatikus jelenet volt. Utána mindannyian ott ültünk a fürdőszoba padlóján, próbáltunk magunkhoz térni, tequilát ittunk, hogy visszatérjünk a földre. Nagyon vad volt.

Az a tény, hogy Benny Safdie színész, jobb rendezővé teszi?

Ez a tény, ahogy fogalmaz, nagyon sokat segít nekem. Valójában imádok olyan rendezőkkel dolgozni, akik maguk is színészek, mert ők igazán megértik a folyamatot, és a férjem, John (Krasinski – Cs.G.) sem kivétel ez alól. A Hang nélkül című filmben olyan, mintha mélyen megértenék, hová tartasz, és hogy ez milyen érzelmi árat követel tőled. Tudják, hogy nem szabad semmit sem erőltetni. Úgy hiszem, tényleg felismerik, amikor megvan, amikor valami valódit és emberségest találsz el. A színész-rendezők esetében a vizuális elemeknél sokkal nagyobb az érdeklődés a színészi játék iránt. Bár John és Benny, akikre most gondolok és együtt dolgoztam, mindketten vizuálisan briliánsak, de nem engedik, hogy ez átvegye az irányítást a színészi játék felett. Mindemellett sok olyan rendezővel dolgoztam, akik inkább a vizuális elemekre koncentrálnak, és olyanokkal is, akik csak a színészi teljesítményre koncentrálnak – egyik sem ideális. Ellenben az egy csodálatos dolog és egy biztonsági háló, ha van egy rendeződ, aki megérti, mit csinálsz és az miről szól. És úgy érzem, Benny és John voltak eddig azok, akik nem kötöttek meg vagy túlkontrolláltak a munkámban. Nem kritizálnak túlzottan, nem szólnak bele túl sokat – na ez az ideális. Hagyják, hogy néhány felvételt megcsinálj, mielőtt közbeavatkoznak. Ez mindig nagyon jó, mert általában az első néhány felvétel után még ki tudod javítani magad. Érzed, ha rossz a felvétel, érzed azt, ha valami nem az igazi, ha nem sikerült. Szóval én ezt hívom a színészet esetében alkotói szabadságnak.

Mennyire érzi magát ma erősnek? Különösen ebben a zűrös időszakban…

Tudom mire gondol. Anyaként nagyon gyakran vannak nekem is aggasztó gondolataim. Nézze, természetesen szeretném megóvni a gyermekeimet minden fájdalomtól, sérelemtől, küzdelemtől, minden apró csalódástól. Számomra a küzdelem jó és jó nekik is. Bár mélyen fáj, ha látom, hogy negatív dolgokkal kell megküzdeniük, tudom, hogy ez elengedhetetlen számukra. De mindenekelőtt magam, az országom, a gyermekeim, mindenki, akit ismerek, a békét vágyjuk.

Infó: Zúzógép. Bemutatja a Fórum Hungary