Valószínűbb azonban, hogy a közeg és a közönség nem engedi el. Változatlanul igényli bölcs műveltségét, nyitott szemléletét, világos, melengető megfogalmazásait művészetről, létezésről. Ezúttal egyik kedvenc fészke, az Operaház kérte fel, tartson pár szombat délelőttön előadást a Medgyaszay Teremben. És ha már versekről fog beszélni, szavaljon is el párat. Elvállalta, csak annyit kért, építsék be a programba Mozartot is.
Szinetár van olyan lenyűgöző egyéniség, figyelmet vonzó tanár, hogy mindehhez elegendő legyen kiülnie a pódiumra Aczél András rendezővel, válaszolni a kérdéseire, szépen felolvasnia pár verset, Mozartot pedig majd bejátssza a műszak. Az ő esetében azonban ilyesmiről szó sem lehet. Főleg a zene egyik nemzeti templomában. Ez a kis előadása is igazi műsorrá lett szerkesztve, mondhatnánk, komponálva. A kérdések afféle fejezetcímek, funkciójuk döntően a tematikai tagolás. Szinetár pedig mesél. Történetekbe, élete epizódjaiba csomagolja versélményeit, gondolatait zenéről, művészetről. Természetes, lenyűgöző összhang ember és kultúra között. Itt a verseket nem kell felolvasni. Belülről szakadnak fel a megfelelő pillanatban, mint tudatot, lelket formáló, zsigerekbe rögzült élmények.
Ebben az aurában Mozart zenéje sem érkezhet hangszórókból. Szennai Kálmán karmester szólaltatja meg zongorán. Mintha Szinetárból csendülne fel. Operarészleteket pedig az Opera Marton Éva Nemzetközi Stúdiójának három fiatal énekese, Fenyvesi Gabriella Rea, Takács Lilla és Halász Gergely adja elő, egy másik pódiumi asztal mögül előpördülve.
Szinetár Miklós személyes előadásában nem evez ismeretlen vizekre. Ismert, népszerű műveket idéz meg. Jól teszi. Így igazi közös hullámhossz tud teremtődni a közönséggel. És kiderül, ezekben a műremekekben ezredszer is el lehet mélyedni, és új szépségeket, jelentésrétegeket találni bennük. Rádöbbenünk, milyen mély és megható a Petőfi általában mosolygósan interpretált Anyám tyúkjának utolsó sora: „Anyám egyetlen jószága.” Játékosan fedezhetünk fel eltérő Mozart-értelmezéseket. De Szinetár Vörösmarty klasszikus versével, a Gondolatok a könytárban-nal is tud bűvészkedni. Utolsó részét lehet patetikusan és beletörődően is mondani, történelmi korok életérzésétől függően. Mindenhez lehet sokféleképpen közeledni. Mert mindenben és mindenkiben ezerféle árnyalat, törekvés, gondolat, érzelem feszül. A kiemelkedő műalkodások pedig átadják ezt a komplexitást.
Szinetár Mikós ismét elővarázsolta belőlünk a kultúrlényt. Bármikor könnyen rá tud ébreszteni, hogy fogékonyak vagyunk a művészeti szépségre, a szellemi-érzelmi elemelkedés játékaira, és leplezzük bárhogy, igényünk van rá. Frissítő erejű tud lenni egy ilyen kultúrszellő is.
Infó: Vers és muzsika – Egy óra Szinetár Miklóssal. Operaház – Medgyaszay terem. 2025. december 13., 20. – 11:00
