Kőnig Róbert doktor hosszú távra tervez a választás előtt is

Lassan egy éve miniszterelnöki biztos, a betegtájékoztatás és a betegelégedettség fejlesztését kapta feladatul. Hol tart most?

Az elején. Kialakítottam a stábomat és egy nagyon komoly alapozáson vagyunk túl. Készülünk médiatartartalomgyártásra. Most zajlik a háttérmunka. Reményeim szerint nemsokára eredményeket tudok mutatni.

Mit tekint eredménynek? A feladatköre eléggé lazán van megfogalmazva.

Eredmény például, hogy összeállt egy online tanfolyam a lakosság egészségértésének javítására. A munkám kiindulópontja az a februári kutatási eredmény, miszerint a magyar társadalom egészségértése átlagosan egy 12 éves gyermek szintjén áll. Az egészségértés az én olvasatomban azt jelenti: értem, hogy működik a testem, mit kell tennem vele amikor egészséges vagyok, s mit akkor, amikor megbetegszik. Meg kell értenem a betegségemet, és nagyon fontos a harmadik láb, hogy értsem, miként működik az ellátórendszer. Erről szól az említett oktatási anyag, ami reményeim szerint mindenhol megjelenik a közösségi térben, online és a tévében is, ebben több mint 60 könnyen fogyasztható egészségügyi kis oktatóanyagot szeretnénk bemutatni. Az a címe, hogy „Egészség első lépés”. A kisfilmek, oktatóanyagok elkészítésében 30 szakértővel dolgoztunk együtt és egyebek mellett olyan dolgokat magyarázunk el, hogy mi áll a zárójelentésben, mi a különbség a szakrendelő és a sürgősségi, a gerontológia és mondjuk az onkológia között, mi a különbség a szociális ellátás és az alapellátás között. Például ezt a munkát az oktatási hivatallal kezdtem, velük beszéltem először, hogy szeretnék egy ilyet készíteni. Azért mentem el hozzájuk, mert jó lenne, ha egy idő után ez az oktatásban is megjelenne, tananyaggá válna.

A választások előtt mi szüksége van az orvosnak politikai szerepvállalásra? Kinek volt nagyobb szüksége a másikra: a miniszterelnöki hivatalnak önre vagy önnek az új szerepre?

Nem tudom megmondani. Nem ilyen szempontok szerint mérlegeltem a dolgot. Azt néztem, milyen lehetőségeim vannak arra, hogy a betegellátás részévé tehessem a tapasztalataimat. És ha ez sikerül, az jó. Azt is tudom, hogy ebben munkában nincs gyors siker, ez egy nagyon hosszú és lassú folyamat lesz. Számomra az egészségügyi rendszer olyan, mint egy óriási anyahajó és egy ilyet nagyon nehéz megfordítani, új irányba állítani. Lehet csinálni gyorsan, de akkor lepotyognak róla dolgok és maga hajó is megbillenhet. Lehet csinálni lassan, de akkor a matrózok lesznek rajta elégedetlenek. És lehet csinálni folyamatos és tervezett menedzseléssel is, az egyes lépések folyamatos visszamérésével, és ha szükséges, az apró igazításokkal. Komoly terveim vannak, úgyhogy próbálom ezt a hajót az én lehetőségeimmel jó irányba kormányozni. Azért kezdtem el három évvel ezelőtt az egészségügyi menedzserképzőt a Semmelweis Egyetemen, mert a napi műtétek alatt, a rendelőben, az osztályon sokszor nem értettem a menedzsment motivációit. Azt gondoltam, ha elmegyek erre a képzésre, akkor megtanuljuk egymás nyelvét, és nem fogunk elbeszélni egymás mellett. Ott a képzés alatt sok minden megnyílt számomra, és azután jött ez a felkérés. Valahogy sorsszerűséget éreztem a dologban, és nagyon motiváló is volt, hogy a több mint 20 éves gyógyító és 10 éves edukációs tapasztalatommal érdemi befolyásom lehet az egészségügyi rendszerre.

Nem tart attól, hogy „a szerethető orvos” könnyen válhat szerethetetlen politikai díszletté?

Nem. Az egészségügyi rendszert pártszimpátiájától függetlenül mindenki használja. Akár így, akár úgy, de előbb-utóbb mindenki bekerül, szembe találkozik vele. És ha én tudok valami jót tenni a rendszerrel, akkor megérte.

Az eddigi megszólalásai - kivéve talán egyetlen alkalmat - az egészségértésről, életmódról, megelőzésről szóltak. Mondhat nyilvánosan rendszerkritikus dolgokat?

Nincs olyan, amit ne mondhatnék, legalábbis én nem tudok róla.

Nem is kell egyeztetni a megszólalásait valakivel?

Nem, közvetlenül a miniszterelnök úr alá tartozom, a Miniszterelnöki Kabinetirodához.

Rendszerhibákról mégsem beszél.

Nem az a dolgom, hogy beszéljek róluk. Hanem az, hogy olyan megoldásokat keressek, amikkel megjavíthatóak. Húsz éve dolgozom ebben a rendszerben, pontosan látom a problémákat.

Akkor miért nem érzi szükségét, hogy beszéljen róluk?

Mert tenni szeretek. Sebész-mentalitású ember vagyok, a műtőből jövök, ahol az eredmény számít.

Azért egy alkalommal mégis kritikus volt, amikor a Batthyány-Strattmann László Alapítvány körüli fennakadásokat tette szóvá. Miért lépett túl a korábban vitt betegedukációs szerepén?

Akkor a Miniszterelnökségtől kaptam egy kérést, hogy foglalkozzak egy picit ezzel az alapítvánnyal. Addig is tudtam a létezéséről, de azok az anomáliák, amelyek a működését jellemezték, akkor lettek számomra nyilvánvalóak. A kérés után megkerestem az akkori kuratóriumot, és azóta is folyamatosan próbálom tanácsaimmal segíteni őket.

Miután a területnek mégiscsak Takács Péter a kormányzati karmesterre, őt nem zavarta, hogy ön akkor az alapítvány munkáját érintő, konkrét javaslatokkal állt elő? Esett erről szó önök között?

Takács Péter tudott róla, hogy én ezzel az alapítvánnyal most már prioritásként foglalkozni fogok.

Mit tapasztalt, sikerült a javaslataival a gyógyszerükre váró betegek sorsán könnyíteni?

A javaslataim hatására változtattak az ügyrenden. Több egyeztetésen is részt vettem a Belügyminisztériumban, tárgyaltam a gyógyszergyártókkal, az alapítvány kurátoraival, sőt a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő képviselőivel is. Nagyon sok előrelépést látok, de ami az alapítványnál kialakult az egy vis major helyzet, megoldása jelen pillanatban is zajlik.

Konkrétan a gyógyszersegélyre váróknak ebből mit kellene érzékelniük?

Nem vagyok benne az alapítványban, de legjobb tudásom szerint most azon dolgoznak, hogy a felgyülemlett, még el nem bírált kérelmeket feldolgozzák. Ha ez megtörtént, akkor tudja majd vállalni az alapítvány azt 60 napos elbírálási határidőt, amit én javasoltam. Augusztusban 30 százalékos volt a kérelmek feldolgozottsága, mostanra ez 70 százalék feletti. Azt látjuk, hogy karácsonyra nem lesz olyan kérelem, ami 60 napnál régebbi lesz. 

Ön azt is ajánlotta, hogy legyen átláthatóbb a működés, most még nem az, hiszen továbbra sem tudjuk: ki mennyit vár és hányan jutottak hozzá az engedélyhez.

Amint megvannak a beérkezett kérelmek elbírálásával, ez lesz a következő feladat. Januárban befejeződik a honlap fejlesztése, ez azt is jelenti, hogy átláthatóbbá válik az alapítvány tevékenysége is. Ennek az alapítványnak pont az lenne a hivatása, hogy a bürokratikus elbírálás helyett az emberséget hozza vissza a rendszerbe. Azt nem tudom megjósolni, hogy mikor lesz meg ez a változás.

Éppen annak a Szent János Kórháznak az orvosa, amely gyakorlatilag a magyar egészségügy állatorvosi lova. A sorsát illetően különböző kormányok alatt volt szó a beszántásról, a feldarabolásról, de az újjáépítésről is. Ön melyikre voksolna?

Nagyon nagy részét újjáépítették. A Kútvölgyi tömb, ahol a felnőtt ellátás zöme zajlik már egy újjáépített terület. Beszántani semmiképp nem lehet, mert műemlékvédelem alatt áll.

Azért nem biztos, hogy a betegellátásra ez a legjobb hely: az épületek egy része omladozik, folyton baj van a fűtéssel.

Mint orvos pontosan tudom mit kell vagy mit szeretnék csinálni, de hogy ebben az esetben pénzügyileg vagy ellátásszervezésileg mi lenne jó, arra nem tudok mit mondani.

Itt fordult elő az a minapi eset is, amikor fűtés nélküli vizsgálóban kellett gyerekeket ellátni, majd amikor ezt egy szülő szóvá tette, meglehetősen durva választ kapott az államtitkártól. Ha Takács Péter kért volna öntől tanácsot, akkor mit mondott volna neki, hogy reagáljon erre a helyzetre?

Takács Péter nem kért tanácsot sem ebben az ügyben, sem máskor. Viszont úgy tudom, elnézést kért a történtekért. És itt ez az ügy számomra le van zárva.

Mit tervez, folytatja a jelenlegi szerepvállalását a választás után is?

Igen, abszolút hosszú távon tervezek.

Ha így van, keresi a kapcsolatot egyéb pártokkal is, például a Tiszával?

Nem.

Ha mégsem a Fidesz győzne, és más pártokkal nem beszél az egészségértést népszerűsítő elképzeléseiről, akkor hogyan képzeli a folytatást?

Egyáltalán nem gondolkodom ilyesmin.