Magyarország jelenlegi valódi államformája a parlamenti diktatúra. Ez azt jelenti, hogy a törvényhozó és a végrehajtó hatalom ugyanaz (a parlament). Elméletben minden korlátozás és ellensúly nélkül birtokolja és felügyeli a hatalom minden ágát. A gyakorlatban a hatalom minden ága a parlament által választott miniszterelnök kinevezettje.
Természetesen ilyen viszonyok között már valójában nem a parlament diktál a miniszterelnöknek, hanem fordítva, a miniszterelnök diktál a parlamentnek, és ezáltal az országnak - minden kontroll és ellensúly nélkül. Ez rendkívül sajnálatos, sőt rettenetes dolog a XXI. századi Európa Unióban - egy igazi sötét diktatúra, személyi kultusszal.
Azonban még ennél is nagyobb a baj, mert a parlamenti mandátumok messze túlnyomó része a szavazópolgárok tudatos megtévesztése árán képződött. Ennek következtében kerültek a hatalomba a képességekben és erkölcsben fogyatékos emberek, a kakisztokraták. Az már nem egyszerűen nagy baj, hanem a katasztrófa előjele, hogy ezek a szellemi és erkölcsi fogyatékosok – vezérük szavai szerint – el akarják foglalni az Uniót. És még itt sem vagyunk a pokol fenekén: nem saját maguknak szeretnék megszerezni, hanem a putyini Oroszországnak.
A pokol legeslegmélyebb bugyra az, hogy a félcédulás populista amerikai elnök lassan egy éve nem tudja eldönteni, hogy Európát szeresse vagy Oroszországot. Úgy tűnik, hogy az általa preferált is-is - a jelen háborús helyzetben – nem működik. Az sajnos félreérthetetlen, hogy a magyar diktátorral történt jegyzőkönyvön kívüli kézfogásban Putyin keze (is?) ott volt.
A jövő évre esedékes „képviselet választás” célja a diktátor számára nem lehet más, mint a teljhatalom bármi áron történő megőrzése. Az általa folytatott fekete kampány minden alapvető erkölcsi és illemszabálynak fittyet hány. Minden szavuk hazug és gyűlöletet áraszt. Az ó- és az újellenzék a választáson való részvétel mellett határozott. Ebben a csatában a harctér csak a populizmus (a szavazópolgárok megtévesztése) lehet.
Minden parlamentbe jutásra esélyes párt populista. Egetverő különbséget tesz közöttük az, hogy a Fidesz (illetve Orbán) a keresztény erkölcs minden elvárása értelmében a (dantei) pokol legalsó bugyraiba való ördögi figurák egyesülete, míg az óellenzék és a fő ellenfél (a Tisza, illetve Magyar Péter) egyetlen erkölcsileg kifogásolható megnyilvánulást nem tett. Tisztességes és egyenes negatív kampányt futtatnak, véletlenül sem lépik át a fekete kampány felőli határt.
Erkölcsi szempontból tehát kételkedés nélkül bármelyiküknek bizalmat szavazhatunk. Én azt is remélem, hogy a győzelemre esélyes Tisza nem kárhoztatja az országot arra, hogy visszatérjen a XX. századba, a hazaáruló honvesztő honfigyilkos magyar diktatúrák világába.
A populizmus törvényszerűen vezet a kakisztokráciához és a diktatúrához. Teljesen el kell felejtenünk a jobb és baloldali „értékek” (ma már nem létező) politikai szembenállását. A populizmus és a tiszta (krisztusi) erkölcs nem egyeztethető össze. Populizmus nincsen gyűlölködés nélkül. Virágzó, élhető országot a populista kakisztokrácia nem tud teremteni.
A populizmus elleni fellépésben vezető szerepet szánnék a tudománynak. Azonban politikailag is fel kell lépni a populizmus ellen. Az általános választójog nem korlátozható, azonban a választhatóság igen. Új, alaptörvényben rögzített választási törvény kell.
További populizmus ellenes lépés, hogy új alkotmány is kell.
A kétkamarás parlament kialakítását elengedhetetlennek tartom. A felsőháznak törvényalkotó, illetve a végrehajtó hatalmat ellenőrző szerepe nem lenne. A felsőház a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közül alakuljon.
Kizárólag vallási, illetve párt elkötelezettség nélküli tagok jöhetnek szóba. Feladata az új törvények vizsgálata tudományossági és (zsidó-keresztény) erkölcsi szempontok érvényesítésével.
A hatalom legfontosabb – igazán demokratikus – ellensúlyai az autonómiák. Közöttük legfontosabb a városi önkormányzati autonómia, de majdnem ilyen fontos a tudomány és az oktatás, az egészségügy és a művészeti élet autonómiája. Az autonómia ez esetben a parlamenttől és a kormánytól (a költségvetéstől) való teljes függetlenséget jelent. Természetesen adómentességet nem.
A szerző orvos.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
