Közvetlenül az amerikai elnökválasztás előtt, 2024. október 28-án a BBC „Trump: A Second Chance?” című Panoráma műsorában a korábbi elnök ama szövegét idézték, melyet négy évvel korábban, a Capitolium megrohanása előtt mondott. Ebben úgy vágtak össze két, egymástól 50 percnyire eső mondatot, hogy a végeredmény egyértelműen a kongresszusi székhely erőszakos megrohanására bíztatott. Miközben a kettő közé valahová a leszavazott elnök azt is befűzte álságosan, hogy „békés és hazaszerető módon hallassák a hangjukat”.
Mármost nyilvánvaló, hogy a beszéd egészében az erőszakra biztatott – csak éppen áttételesen, hogy szaván ne foghassák, ha netán nem sikerülne. Egy politikai bűnöző nem feltétlenül hülye. A BBC ma főleg haladó gondolkodású politikai kinevezettekből álló kuratóriuma és szerkesztői sem azok, csak éppen úgy gondolták, hogy megengedhető valamilyen szent cél érdekében, jó Lukács György módján „az igazságig áthazudni magukat”. Nem lenne ez baj, másokkal is megesik, ha nem hitvány politikai érdekből teszik.
2025. február 17-én a BBC egy órás dokumentumfilmben mutatta be, hogyan lehet Gázában életben maradni a háborús viszonyok között (Gaza: How to Survive a Warzone). Ebben az adásban sem bírt magával néhány demokrata. A legfontosabb szereplők gyermekek voltak, a főszerepet egy tizenhárom éves fiú játszotta narrátorként. Többen dicsérték a filmet, de már akkor elhangzott, hogy azt is meg kellett volna kérdezni a fiú anyjától, mi a véleménye a Hamász 2023. október 7-i mészárlásáról, mely az izraeli katonai reakciót kiváltotta.
A The Guardian újságírója néhány nap alatt kiderítette, hogy a fiú apja a Hamász egyik minisztere.
A botrány kitörése után a BBC először arra hivatkozott, hogy a készítők elhallgatták a főszereplő kapcsolatát a Hamásszal. Aztán arra, hogy az apa csak „szakminiszter”. Nyomós érv, csak ne lett volna ilyen szinte minden kormányban, Szálasiétól Orbánéig. Egy idő múlva aztán inkább le is vették a filmet a műsorról. mivel „súlyos hibákra bukkantak”. Nem elég, hogy az angol készítők a megbízást adó BBC elől is elhallgatták, kinek a fia a narrátor, de ők maguk a gyerek által használt arab „Yahud” szót a filmben nem a jelentésének megfelelő „zsidó”, hanem az „izraeli” kifejezésre fordították, elkendőzendő annak etnikai, tehát rasszista jelentését.
De számos liberális európai közéleti személyiség még a leleplezés után is védelmébe vette a filmet. Gyávasággal vádolták a BBC-t, sőt, kifejezetten helyeselték, hogy egy ilyen szereplővel hitelesítették a film – lényegében Izrael ellenes – üzenetét. Palesztinbarát tüntetés is volt a BBC székháza előtt. A médiaóriás stábja lényegében változatlan maradt.
Ám a baj ritkán jár magában. Nem sokkal ezután Trump stábja is felébredt, és vérszemet kapva bocsánatkérést, az egy évvel korábbi műsor törlését és hatalmas összegű kártérítést követeltek. A kártérítés kivételével az intézmény mindennek eleget tett, és lemondott a főigazgató meg hírszolgáltatásért felelős vezérigazgató. Arról azonban nem tudni, hogy történt-e valami változás a közszolgálati intézmény munkatársi állományában. Márpedig a legdemokratikusabb intézmény (alkotmánybíróság, bírói kar, számvevőszék, hadd ne soroljam) is annyit ér, amennyire tisztességesek az alkalmazottai (a demokrata szót már nem érdemes használni).
Kétségtelen, nemcsak sok jobboldali és konzervatív, hanem sok baloldali és liberális is megrohadhat. (Mondom: sok - nem mind.). Az előbbiek Hitler, Orbán, Trump idején rohadtak és rohadnak; az utóbbiak a bolsevizmus idején meg hatvannyolcban, amikor a maoista Kínáért rajongtak a haladó gondolkodású diákok, meg Khomeini hatalomra kerülésekor és ma. Lelkesedtek, csápoltak, olykor tiszta szível hittek. Ami aligha felmentés, mert a nácik és a nyilasok is meglehetősen hittek. Azt pedig, hogy mennyire tiszta a szív, a kutya sem tudja ellenőrizni.
Ma meg Izrael által végrehajtott népirtásról, éheztetésről beszélnek, csak hogy bizonyítva legyen: mennyire az általuk kijelölt elnyomottak oldalán állnak. Miközben elég csak belenézni a YouTube-on elérhető „Arab Ambience” című megfigyelő dokumentumfilmekbe (observational vagy ambient video). Egy rejtett kamerával közvetítik órákon keresztül a mostani gázai utcákon gyalogosan haladva a hétköznapi életet. Nyilván nincs fogyasztói bőség, de nincs az az érzése a szemlélőnek, hogy egy genocídiumot éppen megélő, éhező népet lát. Romokat, szétlőtt lakóházakat, rengeteg sátrat, a pusztító háború jeleit természetesen igen. De a háború nem egyenlő a népirtással. És Izraelnek egy olyan ellenséggel kell küzdenie, amely saját népét használja föl golyófogónak – amivel ráadásul e saját fegyvereseinek kiszolgáltatott népben sokan egyetérteni látszanak.
Meglehetősen figyelemre méltó, mennyivel kevesebb szót vesztegetnek az emberszeretet baloldali és liberális – magukat nyilván ízig-vérig demokratáknak tartó – , hangadó képviselői arra, hogy Ukrajnában mi zajlik. Miközben nem azért bombázzák romba az ország lakóházait éppen éjszaka, amikor mindenki otthon van, mert az ottani lakosság eleven fedezékében ukrán hamászosok lövik onnan a több száz kilométerrel keletebbre beásott oroszokat. Nyilván: a népirtást egykor többször is elszenvedett örök zsidók nemcsak történelmileg kézenfekvő bűnelkövetők, de a tudat alatti ösztönkésztetéseket is jobban mozgósítja, ha pont ők a népirtók, mint mondjuk a békeharc klasszikusa, a nagy és felszabadító Szovjetuniót éppen helyreállítani próbáló putyini Orosz Birodalom.
A BBC gázai dokumentumfilmje arra példa, ahogy a humanizmust kisajátítók pervertálják a humanizmust, és ezzel elriasztják a demokratáktól, a demokrata pártoktól a választók kevésbé tájékozott tömegeit.
(Gyengébbeknek: nem az amúgy is fasisztoid beállítottságúakat, hanem a bizonytalan vagy nehezen dönteni tudó közepet.) A Trump egykori beszédét célzatosan megvágó műsor meg jól mutatja, mennyire magabiztosan lehet képviselni a „haladó” gondolkodás nevében azt, hogy a politikai cél szentesíti az eszközt.
A többség azonban, tájékozottságának hiányai ellenére sem hülyékből áll, és a lelepleződések hatására lassan, de biztosan észleli, hogy szándékosan meg akarják téveszteni. Csak éppen nehezen talál magának olyan politikai erőt, amely hitelesen tudná képviselni. A pártállam idején sem hitte el a többség, amit a rothadó nyugatról szajkóztak, hiába tették sokáig és ellentmondást nem tűrve a klasszikus bolsevisták. Ma ezt a többséget, hiteles baloldaliság hiányában, a baloldalt kisajátító, palesztinbarát bolsevisztikus klónok odataszítják a szélsőjobbhoz. Amivel akaratukon kívül a fasiszta klónoknak készítik elő az utat a hatalomhoz. Orbán, Trump az első eredmény.
A szerző író.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.