Egyre szürreálisabb magyarázatokat találnak ki a NER védelmében, hogy milyen témában miért nem nyilatkoznak, nyilatkozhatnak. Megszokhattuk, persze, hogy a titkolózás a jelenlegi hatalom elengedhetetlen részévé vált; semmi olyanról nem adnak számot, amely kellemetlenül érinteti őket. De most már olyanról sem, amelyben, látszólag semmi titkolnivaló nincs, hacsak…
Íme a legújabb eleme a hallgatásnak: „Megállapítottuk, hogy ezeknek az adatoknak a megismerése Magyarország külpolitikai, külgazdasági érdekeinek illetéktelen külső befolyástól mentes érvényesítését, továbbá nemzetbiztonsági érdekeit veszélyezteti.”
Ezt a választ adták a hvg-nek arra a kérdésre, amely afelől érdeklődött, hogy mennyibe kerülnek Sulyok Tamás külföldi útjai, hányan mennek és hova. Nos, a Sándor Palota ezt, a fentebb idézett magyarázatot találta ki; végül is immár van olyan jogszabály, amelyre lehet hivatkozni. Amúgy, hogy milyen nemzetbiztonsági érdek fűződik ahhoz, hogy az államfő utazásai homályban maradhassanak, nota bene mi az a külső befolyás, amely alapján ezen információk sértenék a külgazdasági érdekeinket, arra nincs magyarázat. Nyilvánvalóan nem is lehet: ostobaság az egész. Egyelőre a bíróság első és másodfokon is az újságnak adott igazat, tehát nyilvánosságra kell hozni a kért adatokat, ám a törvénytiszteletet követelő Sándor Palota nem hajlandó eleget tenni a bírósávi ítéletnek. Sőt: a hallgatás precedens értékű, a Külgazdasági és Külügyminisztérium éppen ezen érvek alapján tagadta meg Szijjártó Péter utazásainak, költségeinek a nyilvánossá tételét. Az embernek az az érzése, hogy ebben a rendszerben már csak olyan dolgok történnek, amelyek mögött ott húzódik a suskus, a csalás, amelyben ellenőrizetlenül és ellenőrizhetetlenül költik a közös pénzünket. És az sem tartozik ránk, hogy mire.
Tizenöt év alatt ekkorát fejlődtünk.