A boszorkány szó hallatán az ember elsősorban a középkorból ismerős hosszú hajú, fekete ruhás és olykor seprűn repülő hölgyekre gondol, akik mágikus erővel bírnak. Poór Dorottya képzőművész nemrég nyílt, Földi boszorkányok című kiállításán azonban nem ilyen, hanem modern boszorkányokat láthatunk, akik szintén varázserővel bírnak, csak éppen nem repülnek, hanem másokon segítenek, például azzal, hogy gondoskodnak róluk. A budapesti Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület (FKSE) fehér falú terében is ezt láthatjuk a mennyezetről logó, nagy méretű textileken, melyeken az idősgondozás és a hétköznapi gondoskodás jelenetei láthatók. A kiállítás apropója, hogy az alkotónak megjelent a More Witches című, hétköznapi boszorkányokról szóló képregénye, amelynek szereplői szintén gondoskodnak egymásról, és a tárlaton is e füzet rajzos jeleneteit láthatjuk felnagyítva a textileken vagy kissé átalakítva.
Segítő boszorkányok
– Amikor ezt a tárlatot terveztem, az érdekelt, hogyan lehetne a képregény műfaját kiterjeszteni egy kiállítótérben, ezért is akartam a rajzokat textilekre is felvinni, és azokat a tér különböző pontjain installálni – mondta Dorottya, aki képzőművészként végzett, de idővel belekóstolt a képregények világába, és úgy döntött, maga is rajzol egyet. 2023-ban született meg az első zine-je – azaz mikrokiadó által megjelentetett, ISBN- és ISSN-számmal nem rendelkező kiadványa –, a most megjelent képregénye pedig egy korábbi folytatása, a művész 2024-ben már kiadott egy boszorkányos tematikájú füzetet Witches (Boszorkányok) címen, most pedig a More Witches (Még több boszorkány) című füzete látott napvilágot.
– Az elsőben két rövid történet szerepel: az egyikben egy fiatal felnőtt nő – az én szerzői énem – egy pedikűröshöz megy, és míg ott tartózkodik, kiderül, hogy milyen értékrendbeli különbségek vannak köztük, a pedikűrös pedig kéretlen tanácsokat ad a főszereplőnek – mondja az alkotó. A második kiadvány történeteiben az öregedés és a halál mint motívumok kapnak fontos szerepet.
Az elsőben például egy idősek otthonában járunk, ahol egy ápoló barátságot köt egy demens asszonnyal, és azon fáradozik, hogy a páciensnek könnyebb legyen az élete. A második sztoriban egy középkorú nő gondoskodik az édesanyjáról, de a történetben azt látjuk, hogy az idős hölgy meghalt, miközben a helyszínre kiérkező mentők érzéketlenül viszonyulnak a holttesthez.
A harmadik történet szintén a halálhoz kapcsolódik: egy elhunyt apa lakására érkezik a lánya és annak barátnője, hogy a bejárati ajtón lecseréljék a zárat, de miközben az otthonban körülnéznek, a beszélgetésükből fény derül arra, hogy apa és lánya közt rossz volt a viszony. Az utolsó történet ismét az idősek otthonában zajlik: ezúttal környezetvédő aktivisták és művészek csinálnak vidéken egy projektet, melynek keretén belül találkoznak egy idős és különösen viselkedő hölggyel, és a hozzá fűződő viszonyukat fejtik ki – egyesek felvetve, hogyan tudnának segíteni rajta.
Láthatatlan idősek
– Nagyon foglalkoztat az idős nők helyzete, ezért is szólnak arról a történeteim, hogyan lesznek ők egy bizonyos életkor után a többi ember számára láthatatlanok és nemkívánatosak a társadalomban. Ehhez kapcsolódik az öreg boszorkány toposz is, és sok horrorfilmben is az öreg női test mint egy ijesztő elem jelenik meg, például Stanley Kubrick Ragyogás című filmjének egyik jelenetében – mondja Dorottya. A művészre a képregény elkészítése közben két tényező hatott: a nagymamája tavalyi váratlan halála, illetve Silvia Federici, 1967 óta Amerikában élő olasz tudós, aktivista Caliban and the Witch című könyve, mely a boszorkányüldözéseket marxista és feminista nézőpontból mutatja be.
Dorottya szerint most is olyan korban élünk, amelyben egyre inkább megregulázzák a nőket, noha nem olyan nyíltan, mint a középkorban. A kötetében ezért is akarta bemutatni azokat a nőket, akik kvázi boszorkányok, hiszen a kapitalista társadalom profitorientált gondolkodása helyett ők figyelnek a másikra, és konkrétan tesznek is azért, hogy a női társuk jól érezze magát.
– Olyan nőkről akartam mesélni, akik bár hétköznapiak, de a cselekedeteik által a patriarchális társadalom szerepelvárásain kívül állnak. Például van köztük olyan, aki nem egy gondoskodó nagymama, hanem egy gyermektelen, különc nő.
Bűnbakok lettek
De miről is szól pontosan Silvia Federici könyve? – Ez a kötet azt mutatja be, hogy a boszorkányüldözések hogyan tekinthetők a nők elleni elnyomás egy fajtájának – mondja Gadó Flóra, a kiállítás kurátora, majd hozzáteszi: – Ezek a régen élt nők különféle tudások birtokában voltak, amiket a társadalom nem akart elfogadni és integrálni. Például maguk gyógyítottak, egyesek pedig a bábák voltak a faluban, ami szemben állt a férfiak által dominált, hivatalos orvostudománnyal. Ezek a nők tehát bűnbakok lettek, és a boszorkányüldözések áldozataivá váltak – mondja az esztéta, kiemelve, Federici ezzel az elmélettel marxista, konkrétabban kapitalizmuskritikus és feminista szemszögből elemzi ezt a középkori jelenséget.
Gadó Flóra kurátorként amúgy nem először foglalkozik ezzel a témával, mivel kutatja azokat a művészeti praxisokat, amelyek a boszorkányüldözésekhez kapcsolódnak, illetve elemzi azokat a rítusokat, hagyományokat és közösségeket, melyek szintén visszanyúlnak a gyökerekhez, vagy mai nézőpontból gondolják újra azokat az értékeket és nézőpontokat, amelyeket anno a boszorkánysággal vádolt nők űztek. Ilyen volt 2024-ben a Kollár Dalma Eszterrel és Hermann Júliával közösen kurált Maleficae – A máglyától az online varázslásig című nemzetközi csoportos tárlatuk a Budapest Galériában, ahol a kiállított művek bemutatták a természethez kötődő gyógyító praxisokat és a mágikus erővel bíró tárgyakat is, de szóba kerültek a női spirituális közösségek, illetve a mágia és a technológia kapcsolódásai is.– Minden olyan nőt boszorkánynak lehet tekinteni metaforikus értelemben, aki valamilyen módon hangot ad különböző típusú elnyomásoknak, vagy közösséget hoz létre, vagy akinek fontos, hogy támogassa a nőtársait vagy más embereket, illetve a korábban elnyomott tudásoknak a hordozója – véli a kurátor.
Infó:
Poór Dorottya Földi boszorkányok című kiállítása megtekinthető 2025. november 27-ig a Fiatal Képzőművészet Stúdiója Egyesület (FKSE) galériájában (VI. ker. Budapest, Rottenbiller u. 35.) hétfőn 16–20, kedden és csütörtökön 14–18, pénteken 10–14 óráig.
