November 20-án, épp a Gyermekjogi Világnapon abszurd fordulatot vett az a per, amit a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) azért indított, hogy kiderüljön, hány olyan kisbaba van, akiket születésük után nem vittek, vagy nem vihettek haza szüleik, és azóta is félreeső kórházi folyosókon várják, hogy valaki gondoskodjon róluk. És legfőképpen, hogy kiderüljön, melyik állami szerv vállalja a felelősséget azért, hogy hónapokig, vagy akár évekig képtelenek őket jogszerűen elhelyezni – derül ki a TASZ közleményéből.
A csütörtöki bírósági tárgyaláson ugyanis a Társaság a Szabadságjogokért szerint az állami gyermekvédelmi szervek és a felelős minisztériumok képviselői elmondták,
fogalmuk sincs a kórházban élő több száz kisbaba létezéséről, azt se tudják, hogy hányan vannak és mi a jogi helyzetük, de nem is gondolják úgy, hogy volna bármi közük a családjukból kiszakított, kórházakban szenvedő gyerekekhez.
A közlemény kiemeli, különös volt ezt úgy végighallgatni, hogy pár órával korábban jelent meg a Telexen a perben is érintett Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) nyilatkozata, melyben minden további nélkül elárulták az érdeklődő újságírónak, hogy nyilvántartásuk szerint jelenleg 353 kisbaba vár a kórházakban családi elhelyezésre.
A TASZ ezt a helyzetet úgy foglalja össze:
az állami kórházak fenntartója a sajtónak elárulta, hogy vezetnek nyilvántartást a kórházi babákról és tudják a pontos számukat is, majd rögtön ezután a bíróságon már azt állította, hogy nem vezet nyilvántartást róluk, és fogalma sincs ezeknek a gyerekeknek a helyzetéről.
A bíró szünetet rendelt el, hogy az alperesek is elolvashassák a frissen megjelent cikket, ám a feketén-fehéren leírt tények sem tudták őket kizökkenteni, és a TASZ szerint furcsábbnál furcsább érvekkel próbálták magyarázni a megmagyarázhatatlant. Például, hogy a cikkben nem is a kórházakban visszatartott babákról van szó, és a gyermekvédelmi szervek csak a nevelőszülőhöz vagy intézménybe kerülő gyerekekről tudnak, de arról fogalmuk sincs, hogy honnan keverednek oda.
Önkéntesek ringatják a kórházban hagyott magányos újszülötteket SzegedenA TASZ leszögezi, ennél sokkal dühítőbb és felháborítóbb, hogy már több száz kisbaba szenved hónapok, talán évek óta kórházi rácsos ágyakban, és még ezután is azt merik mondani az értük felelős gyermekvédelmi szervek, hogy nincs közük a problémához, nem érzik megszólítva magukat, hogy bármit tegyenek ezekért a magányosan sínylődő gyerekekért.
„A kórházban visszatartott babák tragikus sorsa mutatja a legfájdalmasabban, hogy a gyermekvédelmi rendszer összeomlott”
– hangsúlyozza a közlemény, hozzátéve: „indokolatlanul szakítanak ki gyermekeket a családjukból, és nem tudják már őket hová elhelyezni. Parkolópályán, félreeső kórházi folyosókon várakoztatják őket, hogy majd egyszer jogszerű elhelyezést kapjanak. Pedig ezzel egy napot sem szabadna várni: ezeknek a babáknak nincsenek hónapjai, pláne évei, hogy kivárják azt, hogy a felelős szervek végre megmozduljanak”.
A Társaság a Szabadságjogokért azt kéri azoktól a politikai szereplőktől, akik tenni akarnak a gyermekekért, hogy
azonnal intézkedjenek annak érdekében, hogy kiderüljön, hány baba fekszik kórházban, hol és miért vannak a szüleiktől visszatartva,
intézkedjenek az azonnali jogszerű, családi jellegű elhelyezésükről,
segítsék a nevelőszülői hálózatokat abban, hogy biztonságban, felkészülten fogadhassák a kisgyermekeket, a gyermekvédelemben dolgozó szociális szakemberek pedig megbecsülést és támogatást kapjanak munkájukhoz.
