KGB újratöltve, avagy a hatalom magyarországi birtokosai politikai együttműködést folytatnak az orosz titkosszolgálatokkal

Sokan és sokszor nem alapos tájékozódás és végiggondolás alapján döntik el, mit tartanak hitelesnek vagy hamisnak. Megnő az autoritás, a tekintély súlya. Ha olyan szereplő szólal meg, aki vagy ami fajsúlyos és hosszú múltra visszatekintő hagyományai vannak, hajlamosak vagyunk hitelt adni neki. Ezt használják ki az egykori szovjet KGB orosz utódszervezetei, az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (Szluzsba Vnyesnyej Razvedki – SZVR) és az orosz elhárítás, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (Fegyeralnaja Szluzsba Bezopasznosztyi – FSZB). Ám esetükben megnyilatkozásaik nem a tájékoztatást szolgálják. A tájékoztatás – titkos információkkal – Putyinnak jár. Ami a sajtóban jelenik meg, az tudatos befolyásolás – jobbára az olvasók félrevezetésével, hamis „információkkal”.

Még augusztus 13-án vert fel nagy port az SZVR „Az Európai Bizottság célja a hatalomváltás Magyarországon” című közleménye, amely szerint a „az Európai Bizottság a jelenlegi magyar vezetést egyre komolyabb akadálynak tekinti az »egységes Európa« megvalósításában. Brüsszelben felháborodást keltett Budapest kísérlete, hogy önálló politikát folytasson és befolyásolja a kollektív döntéshozatalt, elsősorban Oroszország és Ukrajna ügyében (…)

A kormányfői poszt legfőbb jelöltjének a globalista elithez lojális ellenzéki párt, a »Tisztelet és Szabadság« vezetőjét, Magyar Pétert tartja. A terv az, hogy a 2026 tavaszán tartandó parlamenti választásokon hatalomra juttassák. (…) Magyar támogatására már jelentős anyagi, adminisztratív, média- és lobbierőforrásokat mozgósítottak. Pénzügyi forrásokat biztosítanak német pártalapítványok, több norvég emberi jogi civil szervezet, valamint az Európai Néppárt.”

Az SZVR közleményét megelőzte Orbán Viktor előző napi nyilatkozata, miszerint Ukrajna elvesztette a háborút. A közlemény megjelenése után pedig maga a magyar külügyminiszter, Szijjártó Péter nyilatkozott: „Itt semmi újdonság nincsen, Brüsszel le akarja váltani/váltatni a magyarországi kormányt. (…) Brüsszel abban érdekelt, hogy a 27. európai uniós tagállamban is egy őt kiszolgáló, a brüsszeli törekvésekhez kritikátlanul viszonyuló, a brüsszeli birodalomépítést kiszolgáló kormány jöjjön létre”.

Sikerült tehát a politikai vetélytársból a külföld által kreált/támogatott ellenséget csinálni. Mindehhez az „alapanyagot” az orosz hírszerzés adta.

A következő, ezúttal sajtó (pontosabban propaganda-) szintű kooperációra szeptemberben került sor, egyfajta „információ pingpong” formájában. Egy azonosítatlan Telegram-csatorna posztja szerint Ukrajna „hamis zászlós” műveletre készül Moszkva ellen. Ennek keretében lezuhant orosz drónokat reparálnának meg, és felszerelnék robbanóanyaggal, majd lengyel és román célpontokra irányítanák őket, befeketítendő Oroszországot. A Pesti Srácok „újságírója”, Magyar B. Tamás azonnal „észrevette” és megírta az információit, amit az orosz külügyi szóvivő, Marija Zaharova már több magyar médiát megemlítve hozott nyilvánosságra. Innen elágaztak a szálak. A „hírt” az orosz külügyre hivatkozva Magyarországon megjelentette többek között a Magyar Nemzet és az Origo, Oroszországban a TASZSZ és más portálok. Az X-en (Twitteren) egy orosz propagandaoldal, a Spetznaz007 már úgy tudta, az oroszok egyenesen a magyar hírszerzéstől kaptak figyelmeztetést.

Következett is az SZVR közleménye: „Az intrika egy lengyel területre bevetett szabotázs-felderítő csoport körül fog zajlani. (…) Feltételezhető, hogy miután a lengyel biztonsági erők  »feltárták és semlegesítették« a diverzáns felderítő csoportot, a csoport tagjai a médiának nyilatkoznak, és vallomást tesznek, amelyben Oroszországot és Fehéroroszországot vádolják a lengyelországi helyzet destabilizálásának kísérletével.” Itt a drónok már eltűntek, maradtak a diverzánsok, persze közben azt állítva, hogy a korábbi lengyelországi és romániai, valójában orosz drónberepülések szintén ukrán akciók voltak.

Végül a fenti sorozatba bekapcsolódott az orosz FSZB is. November 11-ei közleményük így fogalmaz: „Felfedtek és megakadályoztak egy műveletet, amelyet az ukrán védelmi minisztérium fő hírszerző szolgálata és brit felügyelőik terveztek, és amelynek célja az volt, hogy külföldre csempésszék az orosz légierő MiG-31-es vadászgépét, amely a hiperszonikus Kindzsal légi indítású rakéta hordozója. A repülőgép ellopásának céljából az ukrán katonai hírszerzés munkatársai megpróbáltak orosz pilótákat toborozni, hárommillió dollár juttatással kecsegtetve őket. Ezt követően a titkosszolgálat azt tervezte, hogy a Kindzsal rakétával felszerelt repülőgépet a délkelet-európai legnagyobb NATO-légibázis területére, a romániai Constanța mellett lévő Mihail Kogălniceanu repülőtérre irányítja, ahol azt légvédelmi eszközökkel lelőhették volna.”

mintha valós információkat tartalmazott volna.

A fentiekből orosz oldalról legfeljebb csak az FSZB közleménye meglepő. Az FSZB ugyanis ilyen közleményeket eddig ritkán hozott nyilvánosságra; híreinek többsége (évente több száz) oroszországi hazaárulók „semlegesítéséről”, vagy a „gonosz ukránok” akcióinak felderítéséről szól. Ebben az évben jószerével ez volt az első, kifejezetten dezinformációs, külföldi irányultságú megnyilvánulásuk.

Velük szemben az SZVR az idén „mindössze” 35 közleménnyel jelentkezett, ám azok közül csak négy foglalkozott az SZVR vezetőjének tevékenységével, a többi szinte kivétel nélkül a „gonosz imperialisták” ármánykodásairól szólt. A nyelvezetet és a tartalmat tekintve durvábban, mint amit a Szovjetunió utolsó, a Brezsnyev-érával kezdődő időszakában lehetett tapasztalni. Teszik mindezt átfogóan. Magyarország „csak” háromszor vett részt ebben az évben ilyen orosz akciókban. Ám az SZVR közleményei támadják az európai országokat (sokkal inkább, mint az Egyesült Államokat) és olyan országokat, mint Szerbia, Moldova vagy Örményország. Csak a „magyarpéteres” közlemény óta nyolc, hasonló jellegű, de más országot támadó anyaguk jelent meg.

Egy kis ízelítő az idei kínálatból:

• A Nyugat Oroszországra készül hárítani a felelősséget a Zaporizzsja Atomerőműben bekövetkezett esetleges balesetért (november 6.)

• Európa Moldovát készül megszállni (szeptember 23.)

• Az Európai Unió „szerb Majdanra” készül (szeptember 15.)

• A brit titkosszolgálatok környezeti katasztrófát készítenek elő nemzetközi vizeken (augusztus 4.)

• Európa új vádakat gyárt Donald Trump Moszkvával való kapcsolatairól (április 24.)

• Európa Goebbels-módszertannal harcol Oroszország ellen (március 26.)

• A csalárd Albion ismét háborúba rántja a világot (március 10.)

Nincs azonban ebben semmi meglepő. Az orosz (cári és szovjet) titkosszolgálati hagyománynak külföldön a kezdetektől fogva szerves, a hírszerzéssel egyenrangú része volt az érdekérvényesítés. Másként a befolyásolás, szakzsargonban: aktív intézkedés (oroszul: aктивное мероприятие, angolul: active measure). Az internet korában pedig az oroszok mesteri szintre fejlesztették ezt, a hamis hírek különböző formájú terjesztésével a digitális világban. A cél az elbizonytalanítás, a félelemkeltés, az ellenérdekelt partnerek (a Nyugat) megosztása, s ott minél több politikus és szélesebb tömegek meggyőzése az orosz narratíva vagy annak egyes elemei igazáról. (Persze, az aktív intézkedések részei a likvidálások, gyújtogatások, provokációk, szabotázsok, de ezek leírása nem része a jelen cikknek.)

és „természetes”, hogy alkalmasint apropaganda-médiájuk is híven kiszolgálják az oroszokat. Mindezt teszik a NATO- és EU-tag Magyarország első számú vezetőiként.

A titkosszolgálati kapcsolat mindig is a valós külpolitikai irányultság valódi fokmérője. Amely ország titkosszolgálataival elmélyül az együttműködés, az az ország válik külpolitikai prioritássá. Különösen akkor, ha az markánsan harmadik fél vagy felek ellen (jelen esetben a NATO és az EU ellen) irányul.

A fentiek alapján nem véletlen, hogy kevesebbet hallani mostanában Orbán Balázsról, mint a legfőbb „megadáspolitikai” szakértőről. Megadásra ugyanis már nincs szükség. Az orosz titkosszolgálati kapcsolat elmélyülése már azt mutatja: többé nem kompország vagyunk. A felcsúti kapitány lehorgonyzott – a rossz parton.