Lengyelország: konfrontáció jött a kohabitáció helyett

Amikor júniusban csekély többséggel elnökké választották a jobboldal „állampolgári jelöltjeként” indított Karol Nawrockit, tudni lehetett: viharos együttélés, kohabitáció kezdődik a lengyel politikai hatalom csúcsain. A Nemzeti Emlékezet Intézetének vezetőjét formálisan egy állampolgári bizottság jelölte államfőnek, de a gdański történész Jaroslaw Kaczynski a jobboldali-konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) elnökének az ötlete volt. Olyan fiatal, idegen nyelveken beszélő személyt keresett, aki nem támadható a PiS nyolcévi kormányzásának ügyei miatt. Valóban, a kampányban nem ezzel támadták őt, hanem személyiségét kérdőjelezték meg.

Múltjának feltárásával egészen más kép kerekedett ki Nawrockiról, mint amit ő és politikai mentorai szerettek volna. Magát futballrajongó sportembernek mondta. A lapok megírták, hogy a Lechia Gdańsk szélsőjobboldali, erőszakos futballhuligánjai közé tartozott, és mint ilyen szervezett verekedések részese volt. Amatőr bokszolóként mutatkozott be, aki vállalja az összecsapásokat. Kiderítették, hogy sportbaráti körében bűnözők keringtek, s amikor egy luxusszálló biztonsági őreként dolgozott, lányokat közvetített a vendégeknek. Egy másik foltot az életrajzán az ejtett, hogy kiderült, feltehetően csalárd módon szerzett meg egy önkormányzati garzonlakást Gdańskban. A lakást egy magányos férfinak utalták ki, aki Nawrocki segítségével olcsón megvette. A történész ezután eltartási szerződést kötött a tulajdonossal, aki hamarosan egy szociális otthonban kötött. Előzőleg úgy jellemezte magát, hogy „egy a sokaságból, akinek csak egy lakásra telik”.

Érthető, hogy ilyen kampány után normális együttműködést nehéz elképzelni a két oldal között. Nawrocki egyébként már a kampányban is jelezte, hogy aktív elnök akar lenni: törvényjavaslatokat ígért és garanciát vállalt arra, hogy nem ír alá konzervatív-katolikus világnézetével ellentétes törvényeket. Ezt be is tartotta, amennyiben elnökségének első száz napja a Tusk-kormány tevékenységének akadályozásával, működésének szabotálásával telt el. Aktivitása másrészt verbális támadásokban nyilvánult meg. Donald Tuskot a „rendszerváltás utáni idők legrosszabb miniszterelnökének” nevezte, s ennek megfelelően folytatta nemzetközi és hazai tevékenységét.

Tusk koalíciójának pedig esélye sincs ekkora többségre. Nem lehetséges tehát az igazságügyi rendszer reformja, amelyet az EU intézményei előírtak, nem tudja a kormány leváltani az előző nyolc évben kinevezett PiS-hű intézményvezetőket, és nem léphet életbe az abortusz liberalizálását és a szabályozott élettársi kapcsolatokat lehetővé tevő törvény.

Nawrocki az elmúlt hetekben több látványos vétómutatványt adott elő. November 11., a függetlenség visszaszerzésének napja alkalmából kapták volna meg első tiszti rendfokozatukat a titkosszolgálatok új munkatársai. Az elnök nem írta alá a kinevezéseket. Az ok egy sértődés. Nawrocki ugyanis berendelte magához a négy titkosszolgálat vezetőit, de azok nem jelentek meg, viszont Tusk illetékes minisztere átiratban tájékoztatta őt, hogy a szolgálatok irányítása a kormány feladatkörébe tartozik. A következő héten az elnök igazságügyi előléptetéseket blokkolt. Azért nem írta alá több tucat bíró magasabb posztra helyezését, mert azok szerinte korábban Zurek miniszter „álnok uszítására” hallgattak. A bírók valójában olyan deklarációkat támogattak évekkel ezelőtt, amelyek az európai jogintézmények döntéseinek követését kérték.

Kinek az elnöke Nawrocki az első száz nap tanulságai szerint? Az új államfő nem jár a PiS Nowogrodzka utcai székházába, Kaczynski is csak a hátsó bejáraton közlekedik az elnöki palotába. Ami elválasztja őket, az több stíluskülönbségnél. Nawrocki a teljes lengyel jobboldal vezetőjeként jelenne meg, de stílusában és nyilatkozatai tartalmában is sokszor a szélsőjobb, a nacionalista peremcsoportok és az erőszakos futballhuligánok világát képviseli.

A belpolitikai vétók és akadályok nehezítik a kormány munkáját, de nem állítják meg. Nagyobb zavart okozhat Nawrocki offenzívája a védelmi és nemzetközi kapcsolatokban. Az elnök EU-szkeptikus és nem kívánja a német–lengyel viszony javítását. Ráadásul a jobboldali-populista antiliberális erők nevében megpróbál privát kapcsolatot építeni Donald Trump Fehér Házával. Elért több látványos protokoll-találkozót az elnökkel, aki őt is barátjának nevezte ki. Nem lehetett tudni, mekkora befolyása lesz a térségbeli amerikai katonai jelenlét tervezett csökkentése ügyében. Szeptember eleji találkozójukon azonban Trump kijelentette: maradnak Lengyelországban az odavezényelt amerikai katonák, és ha a lengyelek úgy kívánják, Washington akár növelheti is a kontingens létszámát.

Erre egyrészt az ukrán nacionalisták 1943-44-es lengyelellenes tömeggyilkosságai miatt tart igényt, másrészt mert szerinte az „ukránok nem mutatták ki eléggé hálájukat az őket befogadó lengyeleknek”. Nawrocki tehát zavart okoz a lengyel keleti politikában és a NATO-EU-Ukrajna háromszögben. Ez pedig mindenképpen kedvez az orosz politikának, amely Lengyelországot a balti államokkal együtt főellenségének tartja az EU-ban. A lengyel elnöknek nincs végrehajtó hatalma, de elég nagy befolyása van védelmi és diplomáciai téren ahhoz, hogy akár regionális zavarokat is okozhasson.

Szinte bizonyos, hogy kampányígéretének megfelelően Karol Nawrocki beleveti magát a V4 felélesztésbe. Különösen, hogy Orbán Viktoron kívül a szlovák Robert Fico és az új cseh kormányfő, Andrej Babiš is kedveli az EU-szkeptikus, Ukrajna-ellenes retorikát. Ez ugyan inkább látványdiplomácia, mint valóságos kapcsolatépítés, de az emberek kedvelik az ilyen jelképes elemeket.