A magyar kormány és a propagandasajtó szüntelenül nagy dobásról beszél Orbán Viktor és Donald Trump találkozója kapcsán. Ám az egész történet egyre inkább arra hasonlít, amikor egy tettes minden alkalommal némiképp változtat a tanúvallomásán, ami aztán egye gyanúsabbá teszi a bűnüldöző szervek számára.
Az ember csak hüledezik, hogy a magyar diplomácia tényleg ennyire amatőr, vagy már annyira hozzászokott a hazudozáshoz, hogy saját kijelentéseinek súlyát is képtelen felmérni. A cél most is ugyanaz, egy a magyar gazdaság szempontjából nagyon kétes vizitet eladni úgy, hogy azzal milyen jól járunk. Ám itt nem csak a hívek buborékban tartása a tét: minden kijelentésnek – például Marco Rubio amerikai külügyminiszter szavainak meghazudtolása arról, hogy korlát nélkül vagy egy évre kaptunk-e mentességet az amerikai szankciók alól az orosz kőolaj és gáz importja miatt – komoly nemzetközi következménye van. Amint annak is, hogy Szijjártó Péter „bürokratikus technikai kérdésnek” nevezte az írásos megállapodást.
Mintha a nemzetközi diplomácia nem a dokumentumokról, hanem a kézfogás erősségéről szólna.
Csakhogy az amerikai szankciós rendszer nem így működik. Minden mentességnek rögzített ideje van, amelyet az Amerikai Pénzügyminisztérium Külföldi Vagyonellenőrzési Hivatala (OFAC) adminisztrál világos feltételekkel. Ilyen volt például 2018-ban a több országnak adott, legfeljebb 180 napos iráni olajimport-mentesség, és az USA Oroszországgal kapcsolatban is ilyen, meghatározott időtartamra vonatkozó általános engedélyeket ad ki. Ezekben mindig szerepel a pontos dátum, a pontos feltételek, valamint a jól meghatározott, pontos korlátok. Energiaszankciókra vonatkozó korlátlan idejű mentességre még sosem volt példa. De ha ez is történne, arról az amerikai pénzügyminisztériumnak hivatalos iratot kellene kiállítania. Ilyen dokumentum létezését azonban sem a pénzügyminisztérium, sem az OFAC nem erősítette meg.
A furcsaságok ezzel nem érnek véget. A Washingtonnal kötött energetikai alku – már amennyire látható – komoly kötelezettségeket tartalmaz. A nyilvánosságra került amerikai adminisztratív adatbázis szerint Magyarország legalább 1,4 milliárd dollárnyi vásárlásról állapodott meg (LNG-import, Westinghouse nukleáris fűtőanyag, katonai beszerzések), a maximális csomag pedig akár a 20 milliárd dollárt is elérheti, ha az SMR-reaktorprojektek is megvalósulnak. Azaz a magyar „mentesség” ára nagyon is kézzelfogható.
Eközben a magyar narratíva egy „amerikai mentőcsomagról” is beszél, amely állítólag Magyarország pénzügyi biztonságát szavatolja.
Csakhogy míg például a Javier Milei argentin elnök támogatásáról kötött megállapodását az amerikai adminisztráció teljes körűen és átláthatóan kommunikálta – a részletek percek alatt bejárták a nemzetközi sajtót –, addig a magyar csomagról sem Washington, sem a nagy médiumok nem tudnak semmit. Ez önmagában intő jel.
Hogy Orbán és Trump kezet fogott, az politikai gesztus – de az amerikai szankciós jogot nem írja felül. Ha Washington megint hosszabbít, újabb feltételek jönnek. És láthatjuk: nagyon megkérik ennek az árát.