A demokratikus választások célja nem pusztán a kormányváltás lehetősége. Legalább ennyire az is, hogy a társadalom sokfélesége képviselve legyen, és a szélsőségek ne juthassanak túlsúlyba. A parlamentarizmus lényege éppen ez: a döntések nem a győztesek akarata szerint, hanem a közös felelősség elvéből fakadnak. A demokrácia nem a végletek, hanem a mérséklet tere.
A történelem újra és újra figyelmeztetett: amikor a politikai közép meggyengül, a szélsőségek előretörnek, és előbb-utóbb felszámolják azt a rendszert, amely hatalomra segítette őket. A weimari köztársaság tragédiája ennek iskolapéldája volt: a demokráciát a demokratikus intézményekből, belülről rombolták le.
Magyarországon a 2010 utáni időszak ennek sajátos, kelet-európai változatát hozta. A 2002-es vereség után a Fidesz arra a következtetésre jutott, hogy a demokratikus verseny önmagában kockázatos – a tartós hatalomhoz nem elég a választók támogatása, a játékszabályokat is saját érdekük szerint kell átírni. A következő másfél évtizedben így fokozatosan kiüresedtek az intézmények, a választások elvesztették kiegyensúlyozó szerepüket, és a közélet a lojalitásra, nem a vitára épült.
A belpolitikai szélsőségesség mellé külpolitikai is társult. A korábban viszonylag egységes, középutas külpolitikai orientáció – az európai integráció és a nyugati szövetségi rendszer melletti elkötelezettség – helyét fokozatosan egy kalandorpolitika váltotta fel. Magyarország ma olyan szövetségeket keres, amelyek szemben állnak az európai értékközösséggel, az ország a világ szélsőjobboldali mozgalmaival vállal közösséget. Ez a külpolitikai fordulat nemcsak nemzetközi elszigetelődéshez vezetett, hanem a belpolitikai szélsőségesség légkörét is tovább erősítette.
Pedig a középről való kormányzás nem a gyengeség, hanem a stabilitás záloga. A mérsékelt politika nem a döntésképtelenség, hanem az együttműködés képessége. A közép ereje abban rejlik, hogy képes a társadalom különböző részeit közös térben tartani – vitázva, de egymás felé fordulva.
A 2026-os választás ezért nem pusztán politikai esemény, hanem történelmi lehetőség is: a közép visszatérésének pillanata lehet. Az elmúlt másfél évtized bebizonyította, hová vezet, ha a hatalom a szélsőségek logikája szerint működik. A kérdés most az, hogy van-e még erő, akarat és társadalmi igény arra, hogy Magyarország visszatérjen a normalitás útjára.
Erre mutat rá a V21 csoport „Magyarország zsákutcában” című programja is, amely nemcsak kritikát fogalmaz meg, hanem irányt is: a demokratikus kormányzás helyreállítása, a jogállami intézmények megerősítése, az oktatás, az egészségügy és a társadalmi szolidaritás újjáépítése felé. Ezek az első lépések ahhoz, hogy az ország kikerüljön abból a zsákutcából, amelybe az elmúlt évek politikája vezette.
A demokrácia nem magától működik. De visszatérhet, ha vannak, akik újra hisznek benne – és hajlandóak érte a közepet választani.
A szerző oktatáskutató, a Tani-tani alternatív pedagógiai lap főmunkatársa.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
