A hírek követői, a gondos és szorgos újságolvasók tudják, hogy Orbán 1,4 milliárd dollár, azaz – mai árfolyamon – 466 milliárd forint USA-ban történő elköltését vállalva szabadult ki (bármit mond is, csak egyetlen évre) szorult helyzetéből. Valójában már évek óta beszorult a háborús bűnös, az Ukrajna elleni agressziót vezénylő orosz elnök, Putyin lába közé, így kénytelen volt a kilátásba helyezett büntetés elrendelőjéhez, Trumphoz futni. Pedig meglehetősen nevetséges és a magyar néphez méltatlan helyzetet jelent, hogy Orbán az oroszoktól olajat és gázt vásárol, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy Moszkvának legyen pénze az ukrajnai civileket és gyerekeket bombázni.
Magyarország ma is – hathónapos csúsztatással – világpiaci áron (a rotterdami gáztőzsde árán) vásárolja a gázt az oroszoktól, így különösebb veszteség nem érné a magyarokat, ha végre egyszerre lépne az európaiakkal, akik már leváltak az oroszokról. Ezért az a büntetőpénz nyomaték, amivel Trump elnök segíti az Európai Unió leválásra irányuló döntését, legfeljebb a MOL és a beszerzővállalat tulajdonosainak (vélhetően Orbán köreinek) fáj. A hangos magyarországi sivalkodás nem csupán Orbán családi vesztesége miatt tört ki, hanem azért is, mert Orbán közel húszéves uralkodása alatt először van politikailag is bajban. Először kell menekülőutat terveznie, ha a „Folytatjuk!” részletes kormányzati programja nem valósulna meg. A meneküléshez pedig – ahogy Shakespeare III. Richardjából tudjuk – lóra van szükség.
REMÉNYSUGÁR 466 MILLIÁRD FORINTBÓL. Ahhoz is ugyanennyi kellene, hogy a mai magyar - GDP arányos - egészségügyi kiadások (4,7 százalék) közelítsenek az európai átlaghoz (6 százalék), vagy az oktatási kiadások (2,8 százalék) közelítsék a szlovák, szlovén, lengyel kiadások átlagát (3,7 százalék).
A 2022-es választások óta eltelt három év borúlátásra okot adó magyarországi gazdasági fejleményei nyomán kialakult hangulatot tetézte az Orbán-rendszer magasztos álszentségével éppen ellentétes gyermekvédelmi magatartás, aminek a hullámát meglovagolva megjelent Magyar Péter, majd a Tisza Párt. Hiába volt minden karaktergyilkossági kísérlet, a folyamatos hazudozás tízmilliárdokért vett hirdetési felületeken, Orbán hívei is apatikussá váltak.
Ezt a hangulatot ketten is segítettek megfordítani: Trump és Putyin, a budapesti „béketalálkozó” ötletével. Putyinnak erre nem csupán azért volt szüksége, hogy szolgáját, Orbánt, az Unió szétverésével megbízott trójai falovát nehogy elveszítse, hanem azért is, hogy elejét vegye Trump hirtelen ötletének, hogy az orosz bázisok elérhetőségét biztosító Tomahawk rakétákat ad az ukránoknak. Trumpnak pedig azért jött volna ez jól, mert az otthon hanyatlásnak indult népszerűségét a Nobel-békedíj várományosaként óhajtotta megfordítani, ráadásként Orbánt ő is az Unió elleni trójai falóként használja.
Amikor a budapesti „békehíd” lekerült a napirendről, sőt Trump felfedezte, hogy Putyin többszörösen átverte, akkor Trump is újra csatlakozott az Unió Oroszország elleni szankcióihoz. Tudjuk, hogy Orbán – a háború kezdetétől - eddig 9 ezer milliárdot költött el Moszkvában szénhidrogénekre. A semmiből előtűnt büntetés súlyosan érintette a politikai családja bevételeit, ezért a budapesti béketalálkozó tovatűnt reményét és a súlyos büntetés fenyegetését kellett kármentésként egy washingtoni látogatással ellensúlyozni.
Ennek azonban ára van. Trump hozzászokott, hogy az „ászok mindig nála vannak”, és ő alkut, értsd dealt akar elérni. Orbánnak a reménysugár volt ez a deal, hogy Trump a választásokon őt támogatja. De ennek elég borsos az ára: a paksi atomerőmű számára már nem az oroszok szállítják a fűtőelemeket, hanem az amerikaiak (38 milliárd forint), Magyarország amerikai cseppfolyósított földgázt (LNG) (200 milliárd) és védelmi eszközöket (233 milliárd) vásárol. Végül Orbán nem kudarccal a „zsákjában” térhetett haza, nem kellett ehhez túlságosan nagyot hazudni. Elhárult a családi kassza kiürülésének veszélye is, Putyin és a saját zsebét egy darabig kockázatmentesen lehet tovább tömni.
A reménysugárért az adófizetők pénzéből ezért „csak” 466 milliárd forintot kellett elkölteni, ami alig kevesebb annál, mintha minden nyugdíjat újabb 5 százalékkal emelnének meg az infláció várható mértéke fölött.
ORBÁN A LEGROSSZABBRA KÉSZÜL. Az országot már ma is csak egy lépcsőfok választja el attól, hogy a hitelminősítők a legrosszabb, befektetésre már nem javasolt fokozatba sorolják. Ezen a lépcsőfokon már alig finanszírozható a kormányköltekezés. Az a hír, hogy Orbán Trumppal az argentin esethez hasonló pénzügyi híd létrehozásáról is tárgyalt, azt vetíti előre, hogy újraválasztása érdekében újra elkezdi szórni a pénzt, amitől a hitelminősítők már eddig is óvták a kormányt.
Az eddig ismertté vált intézkedések és ígéretek - adómentességek és adókedvezmények, a nyugdíjasok juttatásai, fegyverpénz, stb. - idén ősszel és jövőre együtt a GDP 2 százalékával (1900 milliárd forinttal) növelik a költségvetés a maastrichti kritériumokat ma is messze meghaladó hiányát. Ha ez sem látszik elégségesnek ahhoz, hogy „halálbiztosan” legyőzze Magyar Pétert, akkor újabb ígéretekre és pénzszórásra lesz szükség, és lehet, hogy olyan intézkedések is „benne vannak a csőben”, amelyek miatt Magyarországot a hitelezők kiszorítják a hitelezhető országok közül, ahogyan ez történt Lengyelországgal az 1981-es Jaruzelski puccs után.
Ekkor lehet fontos, hogy az amerikai kormányzat frissen létrehozott „swap-vonalán” keresztül mégis hozzájusson Magyarország a szükséges devizához, és ne kerüljön a fizetőképesség határára. A „bajban ismerszik meg a barát” jeligére tehát erről a végső kimentési lehetőségről is tárgyaltak: egy devizacsere (swap) megállapodás alapján siethet Trump Orbán segítségére, ahogyan ez Argentína esetében idén októberben történt. Akkor az amerikai pénzügyminiszter bejelentette, hogy az USA véglegesítette a 20 milliárd dolláros devizacsere-keretmegállapodást az argentin jegybankkal.
Talán emlékeznek az olvasók, hogy a 2008-as világpénzügyi válság idején Magyarország pénzügyi stabilitását csak azzal lehetett fenntartani, hogy a nemzetközi pénzügyi intézmények, így a Valutaalap, a Világbank és az Európai Unió együtt jelentős hitelkeretet helyezett készenlétbe. Arra is emlékeznek, hogy amikor Matolcsy „kipaterolta” a Valutalapot és a Világbankot, akkor Orbán azt ígérte, hogy ő elmegy, ha a Valutaalap bejön. Ebből az következik, hogy Orbán nem akar – ahogy ez más országokban szokás – a nemzetközi pénzügyi szervezetekhez fordulni segítségért, helyette haverjának, Trumpnak a segítségére számít.
Ebből egyetlen érdekes információ olvasható ki. Orbán bajban van. Vagy ahogyan hívei szokták dicsérni, miszerint neki nem igaza van, hanem igaza lesz, az a jelen helyzetben is megáll: Orbán nem(csak) bajban van, hanem bajban is lesz!
KI MAGA? Nem volt egyetlen minisztere sem Orbánnak, aki ne csapta volna a fejére a vörös színű MAGA sapkát. Nem humorérzék híján - hanem mert csak elég bátor lett volna. Az olvasók tudják, hogy a MAGA mozgalom a „Tegyük újra naggyá Amerikát” (Make America Great Again) mozgalom jelszava, amit egy piros színű baseball sapkán – és persze a szívükön – viselnek a hívek.
Trump mindenkire csörgősipkát húzott, aki meg akarja tartani – ha kell, a népakarattal szemben is – az ő segítségével az Orbán-rendszer által szerzett hatalmát. Ehhez bizony nem elég csupán Putyin kritikátlan szolgálata, az ukránokkal szembeni „hullarabló” állásfoglalás. Egy Goldoni vígjáték címéhez hasonlóan két úr szolgája lett Magyarország, sőt még ezt is túlszárnyalja, mert Trump és Putyin mellett ott van a kínai nagyúr, Hszi Csin-ping is. Ez már világrekord, hiszen ilyen még nem volt, hogy egy ilyen kicsiny ország egyszerre három urat szolgáljon, egyetlen nyelvvel három feneket nyaljon.
Ez a bravúr a magyar emberek több nemzedékének szinte biztosan egy évszázadra megnyitja a ledolgozhatatlan eladósodás perspektíváját. Pedig még el sem hangzott a menekülés legrosszabb mondata: „Országomat egy lóért!”.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
